„Akkoriban még nem ismertem azt a szót, hogy társadalmi szakadék – de Ámmaíttal az volt közöttünk, amíg Szindorián éltem. Ott soha nem találkoztunk volna, és végképp nem lehettünk volna barátok. Az Aulang Laipon azonban azok voltunk, akik valójában: két ember.”
Ninda: Életem egy falevélen,
985. sómir
985. sómir
Ámmaít térfestménye tisztán kifejezte az egyéniségét. Magas fokú empata volt, bár a lelki érzékelésnek nyoma sem volt benne, de elérte az empátia képesség nélkül elérhető legmagasabb fokát. Ahogy egyetlen együtt töltött este után megragadta és ábrázolni tudta Ninda lényének azt a sokszínű bonyolultságát és furcsa zárkózottságát, amit később könyvtárnyi szakirodalom tanulmányozott – de Ninda később őt nevezte az első Ninda-szakértőnek –, azzal Ninda és Szinensi tapasztalt emberismeretének akkor is mindent elárult volna önmagáról, ha nem hallgatják le az elméjét.
A másik három festmény, amiket idefelé alkotott, csillagászati tárgyú volt.
– Mindig ilyeneket szoktam csinálni, amikor az űrben vagyok – magyarázta Ámmaít, és megkereste a felvételeket azokról a csillagködökről, amiket lefestett. De a festmények alig hasonlítottak. Persze, állapították meg magukban, hiszen nem a ködöket festette meg, hanem a saját pillanatnyi hangulatát, aminek a kinti látvány csak mellékes részlete volt, inkább csak ürügy arra, hogy fessen.
A Nindáról készített képet neki ajándékozta.
– Mi van ide írva? – kérdezte Ninda, s a festmény alján levő táblácskára mutatott. – A te neved?
– Nem, a tiéd. N-I-N-D-A – mutatta Ámmaít.
– Láttam már ilyen betűket – méregette Ninda a feliratot.
– Otthon, gondolom.
– Dehogy! Szindorián.
A válasz annyira gondolkodás nélkül, automatikusan jött, hogy Ámmaít egy pillanatig csak dermedten nézett rá. Aztán gyorsan korrigálta az arckifejezését. Nem szabad olyasmit felelnie, hogy „de hiszen ott születtél és ott éltél pár nappal ezelőttig”, mert ennek a gyerek is tökéletesen tudatában van, de a legkevésbé sem érdekli. Neki Szindoria soha nem volt az otthona, és amióta van otthona, amióta tudja, milyen az, ha valakinek otthona van, azóta tisztában is van a ténnyel, hogy Szindorián ő nem volt otthon. Az csak egy hely, ahol tartózkodott, mert nem tudott máshová menni.
– Ilyen betűket máshol is láthatsz – felelte gyorsan, megjegyzés nélkül hagyva ezt a kérdést. – Sokfelé, sok nyelvhez használják ezt az ábécét. Bár a szúni nyelvnek történetesen saját írása van.
Ninda még a feliratot tanulmányozta.
– Elég bonyolult betűk. Ez a háromszögletű egymagában az A? Valaki mutatta nekem egyszer.
– Igen.
– És az én nevemet hogy írják? – kérdezte Szinensi, mert addigra ők megbeszélték egymással, hogy Ámmaít zavarban van, és könnyíteni kell a helyzetén. – Azt, hogy Szinensi?
A férfi a fali képernyőhöz lépett és ráírta: SINENŚI.
– Szindor helyesírással ez lenne, bár így egyetlen szindor sem írná le.
– Hogyhogy?
– A zenei hangsúlyok miatt. Mi mindenhová hangsúlyjeleket teszünk. Igazi szindor helyesírással… valami ilyesmi lenne… – s felírta az előző alá: SỲYNÊNŚĨ. S ki is mondta szindor kiejtésben, Ninda pedig bólogatott.
– Aha… vivivivi… énekelve beszéltek – derült Szinensi. – Nálunk mindenki jókat mulat rajta.
– Tudom – nevetett Ámmaít –, máshol is. Pedig sokfelé beszélnek ám énekelve. Sok nyelv van a Galaxisban, és a maga módján mind furcsa.
– Sokfelé jártál, gondolom.
– Hát jó pár világon megfordultam, de lehet, hogy kevesebben, mint te. Persze én semmit sem tudok a hajótok útvonaláról, csak ezt az egy szakaszt ismerem, Szindoriától idáig. Ami engem illet, a szabadságom alatt utazgatni szoktam, és egyszer eljutottam egészen a Ḩÿndṙwŵt vidékéig… sajnos nem tudom a szúni nevét. Kétszer olyan messze van Szindoriától, mint most vagyunk, de az ellenkező irányban. Diplomáciai kiküldetésben sokat voltam, de mindig csak a szomszédos államok valamelyikében. Ez eddig a legtávolabbi kiküldetésem.
– Nem tudtam, hogy téged úgy küldtek ide – mondta Ninda.
– Én küldtem saját magamat. Végül is szolgálati okból jöttem. Barátságos fogadtatásra számítottam persze, de arra, hogy itt igazi barátot találok, arra nem. De nagyon örülök neki, és szeretnék legközelebb úgy jönni ide, hogy nincsen hivatalos dolgom, hanem a barátomat látogatom meg. S természetesen én is szívesen látlak benneteket, ha legközelebb nálunk jár az Aulang Laip.
– Partra szállhat Ninda Szindorián? – kérdezte Szinensi némi gyanakvással a hangjában.
– Hát a veszély, hogy valahol van még abból az elfogatóparancsból, éppen Szindorián a legkisebb. Ott mindent tűvé tetettem utána. A Szövetség többi világán is ráállítottam a hivatalnokokat, áttúrattam a körözési listákat meg a különféle archívumokat is, úgyhogy elvileg ott sem lehet már belőle. Külföldön azonban ehhez nincs hatalmam, csak annyit tehetek, hogy szépen megkérem őket, ezért ott valamivel nagyobb a kockázat. Mindazonáltal ha bárhol a Galaxisban Nindát bármiféle hatósági személy zaklatja, azonnal hívjatok föl. Ninda tudja a kódomat, meg odaadtam egy tisztségviselőnek is, aki eltette valamilyen nyilvántartásba. Azt nem tudom garantálni, hogy ha ez Szindorián kívül történik, akkor bármit tehetek – persze a tieitek úgyis közbelépnek –, de ha szindor állami alkalmazott csak egy ujjal is hozzáér, azt lecsukatom. Ezt viszont garantálom. Bárkihez a Testvériségből.
– Hát – mondta Szinensi – a mieink csakugyan közbelépnek, ha efféle történik. Nem hiszem, hogy bárhol a Galaxisban csak egy szúni is letartóztatásban lenne.
– Biztos, hogy nincs. Én mindmáig nem tudom, kik és milyen rendszerben vezetik a ti űrbeli államotokat, de ilyet soha nem tűrnének el, már a precedens miatt sem. Nálunk a külügyben már szólásmondásként hivatkoznak erre. Eltökélt, mint a Testvériség. Kérlelhetetlen, mint a Testvériség. Ilyeneket mondanak. És persze piszokul irigyeljük a ti külügyeseiteket, mert nekik sokkal egyszerűbb dolguk van. Legalábbis az ilyen típusú ügyekben. Nekünk már eleve ki van adva, hogy ilyesmikben ne vitatkozzunk a szúnikkal, mert úgyis az lesz, amit ők akarnak. Ha ezt ráadásul be is tartanák, az én életem sokkal könnyebb lenne – aminek örülnék, viszont akkor nem lett volna okom idejönni és nem ismerkedtünk volna meg. No de nem azért jöttetek, hogy panasznapot tartsak nektek. Szinensi, én arra gondoltam, hogy a három közül neked ez mutatna legjobban a szobádban.
S az egyik térfestményre mutatott, ami egy kerek, fekete talapzat fölött szinte lebegő – átlátszó, vékony pálcákon álló – alakzat volt, a sárga és a vörös mindenféle árnyalataiban játszó forma, ami szupernóva-robbanásra hasonlított, illetve nyilván az is volt, de ugyanakkor ahogy kifelé áramlott a csillagközi gáz és por, amit ábrázolt, egy része sárga-narancs-vörös-bíbor lapokká tömörült, amik virágszirmokhoz hasonlóan hajlottak bonyolult ívekbe és fogták körbe a fehér-sárga-narancsszínű központi régiót. Helyenként csillagok vagy gömbhalmazok pöttyözték, de ezek is hasonlítottak egy virág apró jellegzetességeire. Az egész alkotás kissé áttetsző műanyagból készült, így a néző szemszögéből hátrébb levő formák is látszottak, összeolvadva az elöl levőkkel, és a sok ezernyi apró részlet áttekinthetetlen labirintust alkotott.
– Ez megint talált – mondta Ninda gondolati nyelven.
– Honnan tudta?… – ámult Szinensi.
– Empátia.
– De hát ez gyönyörű – szólalt meg Szinensi fennhangon. – Ezt nekem akarod adni?
– Hát persze, ha elfogadod. Nem nehéz és gyakorlatilag törhetetlen, de majd hívok automatákat a szállításukhoz; én nem vihetem el hozzátok.
Ninda mosolygott. A dzserangok képtelenek öt matit úgy beszélni velük, hogy legalább háromszor ne utaljanak a Testvériség elzárkózására.
←nc-27 futárhajó 1 [-6] Egész sor olyan pillanat van életünkben, amikor valami mássá változunk. Vannak ezek között, amikor mássá változtatjuk magunk körül a világot is. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 244. sómir) :: Aulang Laip, Sídi Köztársaság, 43 611. famut lilgamíszan, 812nc‑27 futárhajó 1 nc-28 futárhajó 2 [3] Akkoriban még nem ismertem azt a szót, hogy társadalmi szakadék – de Ámmaíttal az volt közöttünk, amíg Szindorián éltem. Ott soha nem találkoztunk volna, és végképp nem lehettünk volna barátok. Az Aulang Laipon azonban azok voltunk, akik valójában: két ember. (Ninda: Életem egy falevélen, 985. sómir)nc‑28 futárhajó 2 nc-29 irányváltás [7] Ha egy hajó útvonalat változtat húszezer utassal a fedélzetén, az önmagában elég, hogy bekerüljön a Galaktikus Hírekbe. (Ílgaszaumi, Galaktikus Hírek, 43 611. famut lilgamíszan)nc‑29 irányváltás→
ph-19 id [-761] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 id ·· -698 731 862 szó (703 678+24 041+4143) 5 069 313 betű (4 905 497+163 816) 5 606 845 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2207. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:39/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.12.:1250, 3086 28. 16:16 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |