11 ←nc-24 találkozó 3 [-16] Az ellentétes érdekűvel nehéz. A gonosszal is nehéz. De a butával – lehetetlen. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 32. sómir, 25. singir)nc‑24 nc-25 fa tövében [11] Csak szülőbolygójuk volt közös – minden másban tökéletesen elütöttek egymástól. Nem csoda, ha barátokká lettek. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, 1. A.)nc‑25 nc-26 térfestmény [-20] Egy hengiszfa tövében ültünk és azt mondta, hogy koncentráljak a fára és érezzem a szeretetét. A fáét? Azt hittem, bolondozik velem. De teljesen komolyan beszélt. Mint mindig, egész életében. Hát koncentráltam. Éreztem-e? Nem tudom. Nindáét biztosan. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 3.)nc‑26→

---

„Csak szülőbolygójuk volt közös – minden másban tökéletesen elütöttek egymástól. Nem csoda, ha barátokká lettek.”
 


Nem mentek messzire. Ninda lesétált a teraszról, átment az úton – ilyenkor, amíg kint voltak az űrben, sokkal kisebb volt a forgalom, és azok is gyalogosok voltak, kocsival csak a suaran-fódarangi engedélyével közlekedhetett, aki nehezen tudott járni –, besétált a parkba és leült egy fa tövébe. ÎÌdaṙa követte. Egy pillanatig meglepve nézte, hogy ugyan minek jöttek ide, aztán letelepedett mellé. Nem féltette a ruháját. Egyszerű világosbarna déèylben jött, disztingvált, megadja a tiszteletet a ténynek, hogy ő diplomáciai küldetésben jár, de nem követi el azt a baklövést, hogy drága öltözékkel hivalkodik egy gyerek előtt, aki nemrég még hajléktalanként élt az őáltala képviselt országban. Egy diplomatának ügyelnie kell az ilyen apróságokra. Ékszer egyáltalán nem volt rajta, pedig az ő köreiben egy sỳÿndoṙ férfi legalábbis egy gyűrűt mindig hord.
  Ninda ugyanúgy öltözött, mint mindennap, amióta szúni lett. Fehér köntös, kék saru. Az egyetlen különbség, hogy kivételesen a nyakába akasztotta a haundáját. ÎÌdaṙa meg is állapította magában, hogy a gyerek még egy hónapja sem él a sũùnỹk között, de már kapott ilyen jelvényt. Természetesen ő sem tudta, hogy mit jelképez, de az egyetemen megmondták, hogy ezt hiába kérdezi, egyetlen sũùnỹtól sem fog választ kapni. Pedig szívesen megkérdezte volna, hogy ezt rögtön első nap a nyakába tették-e, vagy valamivel ki kellett érdemelni… Nem emlékezett, hogy látott volna ilyen jelvényt szúni gyerekek nyakában, aztán ahogy kutatott az emlékezetében, rájött, hogy nagyon ritkán látott sũùnỹ gyerekeket. Persze partra szoktak szállni ők is, amikor a hajójuk kiköt valahol, meg néha lejönnek a suárba, de hát mikor van ideje egy diplomatának a sũùnỹ hajók körül lebzselni? A városban meg vagy összefut velük, vagy nem. Egy eset jutott eszébe, amikor nemrég a Śwuỳỹlt park sarkán összefutott egy sũùnỹ családdal, arról jegyezte meg, hogy a rendfenntartók két kocsija éppen a közelben volt, és ő ösztönösen feléjük indult, hogy leállítsa őket, ha belekötnének a sũùnỹkba – nem először fordult volna elő. Hát nemigen nézte a gyerekeket, hogy volt-e jelvény a nyakukban, csak azt látta, hogy négy vagy öt civil felnőtt volt, öt-hat gyerek, és legalább tíz szúni biztonsági, sárga ruhában, piros-fehér sapkában. Ő eltökélte magában, hogy ha a rendfenntartók csak azt megkérdezik a sũùnỹktól, hogy mi járatban vannak erre, akkor elveszi a jelvényüket, beparancsolja őket az őrsre, írat velük egy részletes jelentést, hogy mit akartak a sũùnỹktól, és eljárást indíttat ellenük és a parancsnokuk ellen. Szerencsére nem volt rá szükség.
  – Feszült vagy – szólalt meg mellette Ninda. Az ügyvivő rápillantott. A kislány nyugodtan ült, hátával a fa törzsének támaszkodva, lehunyt szemmel. – Lazíts. Engedd el magad. Dőlj neki a fának és ne foglalkozz a problémáiddal. Majd máskor.
  ÎÌdaṙa nem felelt volna meg a pályájára, ha nem alkalmazkodik minden helyzetben. Hát tette, amit mondtak neki.
  – Mesélj magadról – szólalt meg Ninda kis szünet után.
  – Magamról? Mit?
  – Akármit.
  – Hát… jó. Huszonnégy és három éves vagyok, az itteni időszámításban… várj csak…
  – Ötszázhuszonöt – felelte Ninda azonnal, anélkül, hogy megmoccant vagy a szemét kinyitotta volna, amikor az ügyvivő még épp csak kezdett nekiveselkedni a feladatnak, hogy huszonnégy és három tizennegyedet összeszorozzon huszonegy egész héttizeddel. – Egyébként teljesen mindegy.
  – Igazad van. ẂẀndĩńban születtem, ott végeztem az iskoláimat, aztán a fővárosba mentem egyetemre…
  – Ne siess. Mesélj ẂẀndĩńról. Milyen hely?
  A saját személyneve után a városnév volt a második szó, amit az ügyvivő a kislánytól sỳÿndoṙ nyelven hallott. A kiejtése hibátlan anyanyelvi sỳÿndoṙ, nem a sũùnỹk furcsa kiejtése, amiből kipárolják a zenei hangsúlyokat, nem Úndint mond, ahogy egy született sũùnỹ tenné.
  – Kisváros. Ott fekszik, ahol az ẂẀnd beleömlik az ẂẀnnaĩm-tóba. Jóval északabbra fekszik Lũakẽàńtól, nálunk a sivatag már ritkás bozótosnak adja át a helyét, és több a víz, sok patak ömlik le a Ḱyndrèap-hegyekből.
  – Gondolom, nincsen kupolája.
  – Nem, nincsen, az csak a legrégebbi nagyvárosoknak van, a kisebbeket akkor alapították, amikor már elég sűrű volt a légkör. – Hirtelen észrevette, hogy tanárosan beszél, gyorsan hangot váltott. Még nem tudta, mi a célja a gyereknek ezekkel a kérdésekkel, de szüksége volt a jóindulatára. – ẂẀndĩń az én gyerekkoromban úgy kéttucat folyó- és tóparti utcát számlált, és egyik utcában se volt több ötven háznál. Azóta se lehet sokkal nagyobb. Volt a hegyekben egy bánya, egy ércfeldolgozó, pár kisebb üzem, meg néhány üzlet.
  – Mit csináltál gyerekkorodban?
  – Iskola után? Rengeteget csónakáztunk a tavon. Persze evezős lõỳmnál drágább csónakja nem volt senkinek, vagyis hát akadt pár motorcsónak, de azt a gyerekeknek nem volt szabad használni. Azért így is messzire eljutottunk, egyszer például egy lánnyal áteveztünk a tó túlpartjára, van ott egy szép vízesés, azt néztük meg. Nyolcévesek lehettünk.
  – Szeretted – mondta Ninda. Kijelentés volt, nem kérdés.
  – Igen – felelte az ügyvivő. – Elég komoly kapcsolat volt úgy egy évig… az hosszú idő ebben a korban. De nem egymást választottuk. Én tízévesen megnősültem, alighogy az egyetemre kerültem. De két év után elváltunk, aztán volt egy másik feleségem, vele három évig éltem, meg még néhány rövidebb kapcsolat, s most egyedül vagyok egy ideje.
  – Van gyereked?
  – Nem, az nincs. Gondoltam már rá, hogy ideje lenne, végül is hamarosan betöltöm a huszonötöt, azért ez már meglett kor. De még nem találtam meg azt, akivel családot alapítanék.
  – Találd meg – mondta Ninda.
  ÎÌdaṙa egy pillanatig nem értette, aztán rájött, hogy ez jókívánság volt.
  – Köszönöm.
  – Mik a terveid a munkádban?
  Az ügyvivő vállat vont.
  – Az én munkámban az embernek nem lehetnek hosszú távú tervei. Történik egy váratlan esemény, és máris valami egészen mást kell csinálni, mint amit addig akartunk. Nagyjából annyi tervem lehet, hogy ezentúl is meg akarok felelni a belém helyezett bizalomnak és szolgálni az országom érdekeit. No persze az utasításaimat a kormánytól kapom, és az ő érdekeik nem mindig esnek egybe a nép érdekeivel. Igyekszem a kormányt úgy szolgálni, hogy a népet is szolgáljam. Ezért is jöttem ide. A népnek sokkal inkább érdeke, hogy ne legyen harag a Testvériséggel, mint a kormánynak.
  Ninda bólintott, hogy érti. Aztán egy kicsit hallgattak.
  – Mit csinálsz a szabadidődben?
  – Sokat olvasok, sportolok, és térfestészettel is foglalkozom.
  – Olyant még nem láttam.
  – Hát… van pár munkám a hajómon, idefelé jövet készítettem őket, szívesen elhozom, mert téged nem hívhatlak meg oda. Illetve… egy esszidzsinnával talán igen. Vagy ha előzőleg lezáratom a hajtóművet.
  – Miért?
  – Mert ha csak a gondolata felvetődik bárkiben, hogy el akarlak rabolni az Aulang Laipról, akkor az ügynek annyi esélye sincs, mint mẙstrũnvirágnak a sivatagban.
  Ninda mosolygott, de nem mozdult és a szemét sem nyitotta ki.
  – Ugyan már, Åmmaĩt. Fölöslegesen izgulsz. Lazíts. Koncentrálj erre a fára. Érezd a szeretetét.

---

←nc-24 találkozó 3 [-16] Az ellentétes érdekűvel nehéz. A gonosszal is nehéz. De a butával – lehetetlen. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 32. sómir, 25. singir)nc‑24 nc-25 fa tövében [11] Csak szülőbolygójuk volt közös – minden másban tökéletesen elütöttek egymástól. Nem csoda, ha barátokká lettek. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, 1. A.)nc‑25 nc-26 térfestmény [-20] Egy hengiszfa tövében ültünk és azt mondta, hogy koncentráljak a fára és érezzem a szeretetét. A fáét? Azt hittem, bolondozik velem. De teljesen komolyan beszélt. Mint mindig, egész életében. Hát koncentráltam. Éreztem-e? Nem tudom. Nindáét biztosan. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 3.)nc‑26→

---

ph-19 id [-761] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -698 (2133 › 60:38) 731 862 szó (703 678+24 041+4143) 5 069 313 betű (4 905 497+163 816) 5 606 845 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2207. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:39/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.12.:1250, 3086 28. 16:16

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673