„Ha szeretek valakit, akkor az a fontos, hogy ő boldog legyen.”
Ílgaszaumi, Numird mondásaiból,
113. sómir, 5. singir
113. sómir, 5. singir
Ninda már másnap reggel találkozott az új pénzkártyákkal, amikor Dẁnśy és Eĩdì megérkezett a Sileni Fónird suárjába.
– Nézd – mutatta Eĩdì a szokásos ölelés után, és egy csomó műanyag korongot nyomott a kezébe. – Csak odamentem egy automatához az Ãŵslŷp téren, már átállították őket, ilyeneket adnak!
– Mi a Galaxis ez? – nézegette Ninda a korongokat. Két szirrígin lehetett az átmérőjük, volt köztük fehér-piros, sárga-sötétkék, zöld-világoskék… Egy lỹůs, olvasta a legfelső, fehér-piros korongon, és az anyagon kidomborodott Sỳÿndoṙeìa címere, az anyabolygó kontinenseinek stilizált rajza. Megfordította. Egytized palan, állt a másik oldalán szúni betűkkel, és itt meg a Testvériség körbe foglalt hétágú csillaga domborodott ki.
– Ez az új pénz! Háromféle van, mint a régiből, egyeseket és ötösöket hoztak belőlük forgalomba, de annyi pénzem nem volt, hogy mindből kaphassak. Ezerkétszázhat ẽyp.
– Értem – mondta Ninda, és visszaadta a pénzdarabokat, egy szót sem pazarolva rájuk többet. Pedig még soha nem látott kerek pénzkártyát. – Üljünk le itt vagy mit szeretnétek?
– Hát… – Eĩdì habozott – én szívesen körülnéznék a suárban, mert még nem jártam a Testvériség érkezése óta, szóval két éve nem voltam suárban, de te vagy a főnök. Ha kilépünk innen, nem lehet majd levakarni rólad a rajongókat.
A szísi aungir-sónurjában voltak, ahova az utasoknak szabad bejárásuk volt, csak persze senkinek sem jutott eszébe Nindát éppen itt keresni. Még azt sem tudták, hogy ezen a hajón él.
Ninda mosolygott.
– Ugyan már. Gyertek.
Ő lifttel jött ide fentről, de két szindor állampolgárral persze nem mehetett vissza ugyanarra. Lementek a suárba, ahol jókora számban jöttek-mentek az emberek, és ők nem is tehettek többet húsz lépésnél, amikor felhangzott Ninda neve. Az utasok nem szindorok voltak, hiszen a hajók még mindig nem szálltak le Szindorián, hanem a Sileni Fónird rendes utasai, akik a hajón maradtak azután, hogy a dzsáhifannun kihirdetését követően a hajó még leszállt valahol. De persze akik olyan világokról jöttek, ahol nem ismerték Nindát, azok is kíváncsiak voltak, miért szakította meg útját a hajójuk – nézték a közvetítéseket lentről, látták Ninda találkozóját a diktátorral, mindent láttak. És nem is lehettek sokan, akik csak ez idő alatt ismerték meg, hiszen a dzsáhifannun előtt a Sileni Fónird itt a galaktikus környéken hajózott, ahol már mindenütt gyökeret vert a Ninda-kultusz.
A fogadtatás ehhez illő volt. A Rigasszí étteremnél léptek ki a liftből, és mire elsétáltak az étterem előtt, már hallatszott a suttogás: „Ninda, Ninda”. Egykettőre tömeg gyűlt köréjük. Aztán valaki elkezdett tapsolni, mások követték a példáját, s csakhamar az egész tömeg Nindának tapsolt. Ninda kicsit várt, aztán fölemelte a kezét. Az emberek némileg vonakodva, de abbahagyták a tapsot.
– Köszönöm az üdvözlést, de ennyi elég belőle. Nem vagyok én valami filmsztár.
– De énekesnő az igen – vágta rá egy kislány, és a tömeg helyeslően felmorajlott. Lehettek már vagy százan.
Ninda mosolygott.
– Ugyan már. Írtam egy dalt és párszor elénekeltem, ez az egész.
– Hát pont ezt hívják énekesnőnek – nevetett egy férfi.
Így aztán Ninda elhozathatta a hangszerét és elénekelhette a Limelullít. De utána elköszönt a rajongóitól és sétára indult két barátjával a suárban.
– Mehettetek volna addig is, amíg én énekeltem.
– Szó se lehet róla – vágott Eĩdì elképedt arcot –, dehogyis mondok le arról, hogy élőben hallgassalak!
Körbesétáltak a suárban, persze rajongóktól kísérve.
A szúni hajók suárjaiban sosem volt semmilyen időszakos díszítés, a meglátogatott világok valamelyikének ünnepeivel kapcsolatban, hiszen nagyon sok világot felkerestek. Legfeljebb az fordult elő néha, hogy egy-egy üzlet tulajdonosa kihasználta, ha egy dzserang világra egy ottani ünnep idején érkeztek, és volt azzal kapcsolatos árukészlete – akkor a boltját is kidíszítette az ünnephez illően. De maga a suár mindig, minden hajón olyan hangulatot árasztott, mintha fel lenne díszítve, holott kifejezett díszeket csak kis mennyiségben alkalmaztak. Magától értetődően az utcák, a parkok, az üzletek kívül-belül mindig ragyogtak a tisztaságtól – Ninda jól emlékezett, hogy amikor azon a régi-régi hajnalon egyszer csak a suárban találta magát, már ez az egy dolog elég volt, hogy úgy érezze, valami álomvilágba csöppent. És ügyeltek arra, hogy a suár egész területén minden esztétikus legyen, egészében egy kellemes hely. Ez is a suaran-fódarangi fő feladatai közé tartozott.
A Sileni Fónird suárjában világosbarnák voltak a falak, sárgával és zölddel húzták meg a kontúrokat, és világoskék táblák igazították útba a vásárlókat. Ezt a színezést mindig kicserélték a namindan idején, s vele a suárnevet, ami a suárkapuk fölött kiírva fogadta az érkezőket. Ninda jól emlékezett a feliratra az Aulang Laip suárkapuja fölött abból az időből, amikor ott élt – amikor először megérkezett, akkor persze olvasni sem tudott és nem is látta, de később számtalanszor. Akkor Jalisszan volt az Aulang Laip suárneve. A suárneveket hagyományosan mindig a gyerekek adták, azok, akik azon a hajón utaztak abban a dzsúmiban. A következő suárnév Írangin lett, Ilgá javaslata alapján. Itt a Sileni Fónirdon jelenleg Ándzsirin a suárnév. A dzserangok sosem kapnak választ arra, hogy mit jelent a suár neve, a személyzet azt feleli, hogy nem tudják, akárcsak az olyan hajónevekre, mint Jargunnur Dzsílari vagy Ánífannan Szesszi. A Sileni Fónirdot persze nyugodtan lefordíthatják: ragyogó csillag. Az Ándzsirinnak is csillagászati vonatkozása van: kilövellési gyűrű, amiket csillagok körül a sóhunnidrobbanások hagynak néha. Ezeknek persze nem lehetnek világaik. A Felhőben is van egy csillag, amelyiknek ándzsirinja van, az Érahaung-szandzsé, amely maga nem fónird ugyan, hanem szandzsé, vörös óriás. Ninda számára az Érahaung-szandzsé neve nem csillagot jelentett, hanem első fhangítanárát és barátját, Angrolímit – így ismerősként üdvözölte ezt a suárnevet, amit bent a suárban is láthatott kiírva. Szindor barátainak persze egy szót sem szólt erről.
– Gyönyörű – mondta Eĩdì, felnézve az Angirhóp étterem homlokzatára, amit egy színpompás tájkép díszített, mezők, erdők, gyümölcsösök, patakok, és mindegyik helyszín fölött lassan váltakoztak a kis képek, annak a tájegységnek a terményei, mintegy előúsztak a háttérből, aztán vissza bele, hogy egy másiknak adják át a helyüket. Valóban ízléses, harmonikus volt. – Mit jelent az étterem neve?
Angirhóp egy falucska volt Auríhaum nagy hegységének, a Súafnak a tengerparti lejtőjén – de ezt Ninda nem felelhette. Ám mint oly sok földrajzi nevet, ezt is Szúnahaum-sínarraómiról hozták a szúnik, aminek egykori létezéséről minden dzserang tudhatott. Csak arról nem, hogy a névnek ma már van egy kapcsolójeles utótagja, ami régen elveszítettet jelent.
– Ez egy helynév az egykori világunkról, Szúnahaumról – felelte tehát. – Alighanem egy kis falu lehetett, ahol jól főztek.
←og-19 számok [14] Ne várj a változásra. Csináld meg. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Sileni Fónird, Szindoria, 43 663. famut ófarguhan, 880og‑19 og-20 suár [-24] Ha szeretek valakit, akkor az a fontos, hogy ő boldog legyen. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 113. sómir, 5. singir)og‑20 og-21 barátkozás [22] Ha valaki fenyegetőzik, azt biztosan tudhatod, hogy gyáva. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 93. sómir) :: ÃÂskũ, Sileni Fónird, 59. lẙaikś 41., a zöld órájaog‑21→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
712067 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-17 dírvizsga [-535] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 -485 (2127 › 60:29) 730 076 szó (701 933+24 000+4143) 5 056 362 betű (4 892 821+163 541) 5 593 765 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 159 szórás -50–109 (ph-16, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2198. nap, 330 szó/nap, 2300 betű/nap, 76:33/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.8.:1383, 3087 20. 0:30 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |