Ninda

96 ← →

„Ha a Periférián kilépsz az űrbe, csak végtelen feketeséget látsz, elszórt csillagokkal. Csak a Belső Vidékeken és néhány további helyen tárul eléd a szépsége. Ebben a Galaxis éppen olyan, mint az elménk.”

Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz,
3. sómir

Sỳÿndoṙeìa
Lũakẽàń
57. ïniì 22.
Napokba telt, hogy ÎÌdaṙa ügyvivő sort kerítsen azokra az ügyekre is, amik ïniì tizenhetedikén érkeztek be és nem kaptak sürgős jelzést. Ezek között volt a szökevény csavargó ügye.
  Az ügyvivő nem sajnálta a fáradságot, hogy végigolvassa az aktát, megnézze a rendelkezésre álló videóanyagot, aztán felhívta a rendőrség saját kórházát.
  – Åmmaĩt ÎÌdaṙa ügyvivő vagyok a diplomáciai testülettől – közölte a diszpécserrel, és elküldte az azonosítási kódját. – Śyèllan Vÿṙdruòt beosztott huszadvezető állapotát szeretném megtudni.
  – Máris, uram – felelte a diszpécser, és néhány gombnyomással előkereste. – Már jól van. Fel fog épülni. Kéri az aktát?
  ÎÌdaṙa jól tudta, mennyi bajlódással jár engedélyt szerezni egy orvosi akta kiadásához, ezért megrázta a fejét. – Nem, köszönöm. Inkább szeretnék beszélni vele.
  – Kapcsolom – felelte a diszpécser, és mutatóujját lazán felmutatva elköszönt. ÎÌdaṙa mosolygott. Ez a mutatóujjas dolog a fiatalok újfajta köszönése, ő még mindig értetlenül nézett, ha meglátta, az ő nemzedéke még nem így köszönt.
  A diszpécser persze nem a betegszobát kapcsolta, hanem az illetékes orvost, aki azonban különösebb akadékoskodás nélkül engedélyezte a beszélgetést. No persze előzőleg jóváhagyást kért magától a betegtől. Mindenesetre rövidesen a beteg huszadvezető is megjelent a képernyőn. Ágyban volt, feküdt, a nyakán merevítő. Kötés nem volt a fején, nyilván a sisak védte meg a horzsolásoktól, zúzódásoktól. Az ügyvivő üdvözölte, néhány mondatot váltott vele az egészségi állapotáról, aztán megkérdezte, mire emlékszik a támadásból.
  – Csak arra, hogy megjelent az a hatalmas kő a semmiből, aztán egy csattanás és a sötétség – felelte Vÿṙdruòt. – Vagyis hát akkor azt sem tudtam, hogy kő volt, azt már a kórházban mondták, amikor magamhoz tértem.
  Az ügyvivő hamarosan elköszönt, jobbulást kívánva a sérült fiatalembernek, minél később, a szokásos hivatali fekete humor szerint, hiszen aki szolgálatban sérül meg, az az egész gyógykezelés idejére megemelt illetményt kap.
  Ezután felhívta az illetékes rendőri szervet, amely a Lũakẽàń-Śiollâidṙõp Körzeti Parancsnokság Bűnügyi Főosztálya Életellenes Alosztály névre hallgatott, és néhány kérdést tett fel Ḱaĩl ÊÈnaḩdït alvezető nyomozótisztnek, aki egy fiatal, vörösesszőke hölgy volt, és kapásból válaszolt a kérdéseire.
  – Tudják, ki dobta a követ?
  – Igen. A támadó neve Sÿŷriń ÀÃlléîp. Helybeli csavargó, büntetlen előéletű. A helyszínen elfogták. Beismerő vallomást tett, hamarosan bíróság elé áll.
  – De biztos, hogy ő dobta?
  – Hogyne, ügyvivő úr. A követ az őrjárat behozta, a gyanúsított ujjlenyomatai rajta vannak, sima felület, tökéletes mintát adnak.
  – Természetesen Ŵỳorń ezredes nem volt a helyszínen – jegyezte meg ÎÌdaṙa szárazon.
  A nő az ajkába harapott. Sem a rendőrségnél, sem a bíróságon nem volt senki, egész Sỳÿndoṙeìán, aki ne ismerte volna Ŵỳorń ezredes nevét, aki a bűntett helyszínén lefoglalt tárgyat utólag, a rendőrségen adta a gyanúsított kezébe, és aztán kimutatta az ujjlenyomatokat. De rájöttek, és ő került börtönbe, talán még most is ott van. Vagy talán már nem is él. Az alvezető nem tudta pontosan, mikor volt az az ügy, de Ŵỳorń ezredes neve azóta is fogalom. Nincs az a rendőr, semmiféle rangban, aki ne tudná pontosan, hogy egyik kollégája sem fogja tartani érte a hátát, ha ilyet csinál.
  – Természetesen nem, ügyvivő úr. Ha másvalaki tenné föl ezt a kérdést, kikérném magamnak a gyanúsítást, de önnel nem tehetem.
  Az ügyvivő figyelmen kívül hagyta a megjegyzést.
  – Segítsen nekem, alvezető asszony. Ha a követ kétséget kizáróan az ön gyanúsítottja dobta, akkor miért tették elém a feladatot, hogy kérjem ki a Testvériségtől a bűntársát, aki eszerint – nem is bűntárs? Nem csinált semmit, csak ott volt.
  – Gondolom, amikor a kérést megfogalmazták, még nem tudták bizonyosan, hogy ki dobta a követ. Egyébként a másik csavargónak is bizonyára jókora bűnlajstroma van.
  – Konkrétan?
  ÊÈnaḩdït alvezető elvörösödött. Baklövést követett el. Nem mondhatja valakiről, hogy bizonyára bűnöző, ha nem tud alapos gyanút felmutatni. Még egy csavargóról sem. A sỳÿndoṙ rendőrségen nem sokat adtak a csavargók emberi jogaira, de a szakszerűséget megkövetelték.
  – Bocsánatot kérek, ÎÌdaṙa ügyvivő úr – hajtotta le a fejét. – Meggondolatlan kijelentést tettem. Visszavonom.
  – Kérem – bólintott ÎÌdaṙa jóindulatúan. – Tudjuk már a másik csavargó nevét, asszonyom?
  – Nem, azt nem tudjuk.
  – Megkérdezték a gyanúsítottat?
  – Hogyne. Nem tudja. A bandabeli csavargóneve Süsü. Mindenkit csak a ragadványnevén ismernek. A gyanúsított ragadványneve Nagyorrú, s ezt olyan régen használja, hogy az anyakönyvi nevére már nem is emlékezett, az ujjlenyomata alapján találtuk meg az anyakönyvi nyilvántartásban.
  – S a másik csavargótól, gondolom, nincs ujjlenyomatunk?
  – Nincsen, uram. Nyilván milliónyi helyen otthagyta az ujjlenyomatát, például felmászott egy vaslétrán, amiben meg kellett kapaszkodnia, de hogyan különítjük el az övét?
  – Értem, alvezető asszony. Csakhogy… vád nélkül hogyan kérjem a kiadatását?
  – Ellenszegült a rendőri eljárásnak.
  – De alvezető asszony… – ÎÌdaṙa egy pillanatra grimaszt vágott. – Önnek mint nyomozónak ez lehet elég ahhoz, hogy kiadjon valaki ellen egy körözési parancsot, de én nem állhatok ezzel a Sũùnahaùm Testvériség diplomatái elé. Van sejtése, mit felelnének? – ÊÈnaḩdït nemet intett. – Hát körülbelül azt, hogy nem is csodálják, és ez leplezetlen kritika lenne a mi rendfenntartóink tevékenységére vonatkozóan.
  – A munkánkat végezzük – felelte a nő kimérten.
  – Ugyan már… csak próbálja meg ezt egyszer a Testvériség akármelyik állampolgárának elmondani, az arcába vágják, hogy náluk sokkal kisebb a bűnözés, miközben sokkal kevesebb a rendfenntartó. És lehet, hogy erre maga tudna valamit felelni – én nem tudok, mert nekem képviselnem kell hazám kormányát. Ezért – ÎÌdaṙa gondolkodott egy pillanatig – felhívom önt és az osztályát, hogy találjanak bármiféle épkézláb vádat a szökevény ellen, és derítsék ki a személyazonosságát. Nevet, fényképet, ujjlenyomatot kérek. Még ma.
  A nő bólintott. – Ahogy kívánja, ügyvivő úr.
  Ez reggel volt. Délután ÎÌdaṙa kapott egy újabb küldeményt. Tizenhét videófelvételt tartalmazott, ahol különféle lopások helyszínén azonosították a Süsü ragadványnevű csavargót. Nyolc esetben egyértelműen ő követte el a lopást, kilencszer nem lehetett biztosan tudni, más csavargók is voltak jelen. Mindig élelmiszereket loptak, főleg gyümölcsöt, nyilván mert ezek vannak ládában kitéve az utcán – egy esetet kivéve, amikor egy kalapüzlet előtt egy hölgy egy pillanatra letette a kalapját az ott álló székre, hogy felpróbáljon egy másikat, s a kalapról egy szempillantás alatt eltűnt a kýŷriańköves bross. A hölgy háta mögött elsuhant egy feketébe öltözött, apró alak, s a bross már ott sem volt. Az arcfelismerő kamera azonosította a tolvajt azzal, akit a suár bejáratánál, a rendőr megtámadásakor láttak.
  De a nevét továbbra sem tudták. A bűnügyi főosztály vezetője írásban kért bocsánatot, amiért sem ezzel, sem az ujjlenyomattal nem szolgálhatnak.
  A kýŷriań súlya hat vyèp volt, és mỳlaĩń foglalatban volt, ami a Śuýỹt család jelvényét formázta. Később egy orgazda – büntetlenségért cserébe – önként adta át a rendőrségnek, mert ezt az Államszövetség semelyik világának egyetlen zugában sem lehetett volna eladni, és külföldre vitele is kockázatos. Egy csomó egyéb drágasággal együtt vette át egy tolvajtól, akit le is füleltek és el is ítéltek. Hogy őhozzá hogyan került, nem tudni.
  ÎÌdaṙa sóhajtott. Egy megnevezetlen bűnöző kiadatását kérni, ez diplomáciai pályájának legképtelenebb küldetése – de nem tehetett mást. A többi lopással okozott kár jelentéktelen, valójában eleve fölösleges volt rögzíteni őket a nyilvántartásban – de a kýŷriańbross értéke tízezer hãỳ. Ekkora értékű lopásnál kénytelen intézkedni, hiába került meg az ékszer.
  Nekiült hát és megírta a kiadatási kérelmet. El is küldte a Hongo Mai fedélzetén működő kirendeltségre.

← →

ph-20 árdzsimanjáték [-43] Az emberi kultúra változatossága kimeríthetetlen. (Ninda: Beszmélgetések, 1097.) :: Szúnahaum, Hilgúman-Dzsámaut, 43 713. szahut szimsáhuran, 567ph‑20 20 (2138 › 60:47) 733 564 szó (705 341+24 080+4143) 5 081 917 betű (4 917 829+164 088) 5 619 615 jel (@537 698)	692, 69,19%, 417 724 idézet, 13:53 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2216. nap, 329 szó/nap, 2293 betű/nap, 76:51/sómir, 0,96 oldal/nap \| 2027.7.20.:348, 3089 5. 23:57

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	191 (27%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` – – –	19 (2%) 673