„Tett egy csomó utat a Galaxisban – már gyerekfejjel elkezdte – és mindenfelé beszélgetett az emberekkel. Egy emberrel, egy családdal, kisebb csoportokkal. De úgy tűnik, mintha az egész Galaxissal beszélgetett volna.”
Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával,
70.
70.
Hallihuat Fónird
43 660. muhat lidzsúmatan
760
Arganneszt minden nyelven világnak hívták, pedig nem volt az. Egy kis hold felszínén kezdték építeni, aztán a hold kőzeteit teljesen fel is használták, és még sokkal több máshonnan odahordott építőanyagot. De volt egy mítosz, hogy valahol Argannesz gigantikus fémkomplexumának mélyében létezik még valamennyi a hold eredeti anyagából. Hogy így volt-e csakugyan, azt maguk az argannesziek sem tudták, de ez is hozzájárulhatott, hogy Arganneszt világnak tekintették.
Szuangsannénak ebben a részében ez volt a legnagyobb űrváros, több ezerszer akkora, mint akár a Szúnahaum-sónariongi – és akárcsak az, ez is egy lakható és lakott világ körül keringett. A világot Kovannitnak hívták, és gyönyörű tájairól volt ismert, igazi turistaparadicsom volt, családok, szerelmesek milliói keresték fel – és nem voltak rajta városok, csak kis falucskák, amik kizárólag idegenforgalommal foglalkoztak, a kovannitiak Arganneszen éltek, akárcsak a turisták közül akik nem voltak dúsgazdagok, mert lent Kovanniton méregdrága volt a szállás.
Azt a helyet, ahová a Hallihuat Fónird bedokkolt, százhatvanas kikötőnek hívták; egy hatalmas térség volt, ahova húsz hajó tudott egyszerre dokkolni. Ninda végignézte a feliratokat; a hajók neve nyolcféle ábécével volt kiírva, köztük szúni és saunisi írással is. Dzsongen Haurígí, Szesszinan Ómbrauni, Hiketen, Narkault, Efinnen–813, Likari, Hallihuat Fónird. Hét hajó, abból három szúni. A százhatvanas kikötő – mint nyilván a többi is – tele volt elszórt, kisebb üzletekkel, éttermekkel, mindenféle szolgáltató épületkékkel, és a húsz hajókijárat között még továbbiak voltak, ahol a városba lehetett jutni, meg szállodajelzések is voltak mindenfelé. Ninda körül ezrével hemzsegtek az emberek és a mennyezet alatt, húsz-harminc rígin magasságban száguldó kocsik meg teherhordók. Megfigyelte, hogy kötött pályákon haladnak, egészen közel egymáshoz, hogy jól kihasználják a teret, precíz központi irányítással. Az embereket persze nem gép irányította, a tömegben nem volt könnyű manőverezni, de Ninda azért körbesétált a kikötőben, ismerkedett vele.
Egészen addig, amíg a közvetlen közelében megszólalt egy éles, vijjogó hang, és egy szempillantás múlva egy sárga fénynyaláb közepében találta magát. Fölnézett. A fény erős volt, de nem vakító, és egy piros-sárga mintás légi járműből eredt, ami nem messze tőle lebegett vagy tíz rígin magasságban.
– Itt az Arganneszi Rendőrség – szólalt meg egy harsány hang szúni nyelven, és Ninda közelében az emberek lelassították lépteiket, sokan meg is álltak, bámészkodtak. Ninda még nem tudta eldönteni, mit tegyen, de a rendőr sem tudta még folytatni a mondanivalóját, amikor az emberek feje fölött száguldva megjelent az első csapat esszidzsinna, aztán a nyomukban egyre több.
– Itt a Szúnahaum Testvériség biztonsági szolgálata – szólalt meg egy határozott férfihang azonnal, nem hagyva időt az arganneszinek, hogy folytassa, és Ninda megpillantotta a beszélőt is, közvetlenül előtte lebegett, két-három rígin magasságban és őt figyelte. – Információt kérek az Arganneszi Rendőrségtől.
– Itt az Arganneszi Rendőrség – válaszolt valahonnan egy másik férfihang, szintén szúni nyelven –, ju-Nakkili hadnagy beszél. Az önök egyik polgárát meglopták.
Ninda ijedten kapott a zsebéhez. Nem volt meg a suagja. Ugyanebben a pillanatban a rászegeződő fénynyaláb kialudt.
– Micsoda? – hökkent meg az esszidzsinna. – Mit loptak el tőle?
A választ egyszerre kétfelől kapta.
– A suagomat – mondta Ninda.
– A suagját – felelte a hadnagy is. – Ha bemérik, egykettőre meglesz a tolvaj.
Valaki nyilván intézkedett, és a hadnagy pillanatokon belül hozzátehette:
– Köszönjük, vettük az adatokat. Igen, meg is van. Kasszen-nol, ja-Jahalli út, a Neffulu felé tart. Persze a gyorsliften lógott meg. Látjuk is, egy pillanat és meglesz.
Ninda visszaidézte, amikor valaki beleütközött, pillanatokkal a vijjogó hang megszólalása előtt. A hangot természetesen a suag maga adta ki, mert idegen ujjlenyomatot érzékelt, de ő erre nem jött rá azonnal, és nem társította az ütközéssel.
– Egy gyerek – szólalt meg hangosan.
– Igen, egy gyerek – felelte a láthatatlan hadnagy –, és el is kaptuk.
– Beszélhetek vele?
– Természetesen.
Egy mati sem telt bele, ott volt a tolvaj, egy rendőrségi antrogón ült hátul. Az emberek helyet adtak, s a rendőr leszállt vele.
– Üdvözlöm – tisztelgett. – Arganneszi Rendőrség, szi-Szennufalli őrmester. Sajnáljuk, hogy ilyen kellemetlenség érte Arganneszen. Tessék az ellopott tárgy.
Ninda kurta biccentéssel átvette a suagot, de közben a tolvajt nézte. Akkora lehetett, mint ő, amikor a Testvériségbe került.
– Mit fognak most tenni vele?
– Még nem büntethető – felelte az őrmester. – Hazaviszem és egy kicsit elbeszélgetek a családjával.
– Van családod? – kérdezte Ninda most már a fiútól, aki lehorgasztott fejjel ült az antrogón. Bólintott.
– Igen, kisasszony, van neki – mondta szi-Szennufalli. – Arganneszen mindenkinek van. Az árva gyerekeket nevelőszülőkhöz adjuk, tehát nekik is van családjuk.
– Okvetlenül muszáj hazavinnie?
– Nem, nem muszáj, de ezt szoktuk tenni. El is engedhetem, ha ön nem kíván feljelentést tenni.
– Akkor kérem, tegye azt.
Az őrmester bólintott, megnyomott egy gombot, és a fiú biztonsági öve kikapcsolt. A tolvaj meglepve nézett Nindára.
– Szállj le – mondta az őrmester –, hallottad, elengedtelek.
– Gyere – mondta Ninda –, beszélgessünk egy kicsit rendőrök nélkül.
Pár lépésre volt egy kis büfé, odasétált és helyet foglalt. Az őrmester hanyag mozdulattal az orra elé tartotta a tenyerét függőlegesen, fölszállt az antrogójával és eltűnt. A fiú nem mozdult.
– Hedan nak talip arantankane?
Ninda fölmutatta a suagot, hogy túl messze van, nem érti. A fiú közelebb lépett és megismételte.
– Honnan tudod, hogy nem lépek el?
– Sehonnan – felelte Ninda nyugodtan. – Ha el akarsz lépni, menj.
– Mit akarsz tőlem?
– Beszélgetni. Sokáig én is tolvaj voltam.
– Na ne szédíts.
– Pedig így van. Eddigi életem hetven százalékában csavargó voltam Szindorián.
– Az meg hol a Galaxisban van?
– Messze innen. Nem ülsz le? Meghívlak.
– És mit loptál, hogy ilyen jól megy?
Ninda a szúni szokásoknak megfelelően süteményt, szendvicseket, gyümölcsöt, innivalót akart rendelni külön-külön, de ahogy kézbe vette az étlapot, rögtön talált rajta egy szúni nyelvű feliratot: sídirrun-haufáran. Megnyomta. A pincérrobot egy szempillantás alatt letett eléjük egy hamisítatlan szúni tálat, háromféle íhafis palackkal. A fiú nagyot nézett.
– Nem loptam semmit. Most a Testvériség tagja vagyok és rendes életem van. Már nem lopok. Te miért lopsz? Mesélnél róla? Engem mindenkinek az élete érdekel.
– És engedsz simán ellépni?
– Hát persze. Akár ebben a pillanatban. Látod, a rendőrök is lekoptak. De szerintem együnk előbb egy pár falatot és beszélgessünk. Ellépni ráérsz azután is. Senki nem fog üldözni. A suagomat visszakaptam, kár nem ért. És ha elfogadsz tőlem egy jótanácsot, úgy is, mint egyik tolvaj a másiktól: szúniktól soha ne lopj. És a szúni hajók suárjában se. Holtbiztos lebukás. A szúnik biztonsági rendszerét nem lehet kicselezni.
A fiú belenézett a Testvériségből jött szőke kislány higgadt, szenvtelen tekintetébe, és mesélni kezdett.
←od-2 ingyenkonyha [94] Hány irány van a térben? Azt szoktuk mondani, hogy hat: balra, jobbra, előre, hátra, föl, le. De ezek csak a kitüntetett irányok. Ha pontos irányokat akarunk megadni, milliót és milliót találhatunk. Akkor hát hány irány van az időben? (Ninda: Metafizika, 9/3/42.)od‑2 od-3 zsebtolvaj [-17] Tett egy csomó utat a Galaxisban – már gyerekfejjel elkezdte – és mindenfelé beszélgetett az emberekkel. Egy emberrel, egy családdal, kisebb csoportokkal. De úgy tűnik, mintha az egész Galaxissal beszélgetett volna. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 70.) :: Argannesz, Hallihuat Fónird, 43 660. muhat lidzsúmatan, 760od‑3 od-4 fesztivál [-20] Ninda, egy 168 éves szúni kislány, akit Szindoriától a Jonkorin-vidékig mint valamiféle csodatevőt tisztelnek, a Hinnullid-vidék világain köznapibb hírnévre is szert tett mint énekesnő. (Ílgaszaumi, Galaktikus Hírek, 43 660. nodzsat karisszinan)od‑4→
ph-17 dírvizsga [-535] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 -485 (2127 › 60:29) 730 076 szó (701 933+24 000+4143) 5 056 362 betű (4 892 821+163 541) 5 593 765 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 159 szórás -50–109 (ph-16, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2200. nap, 329 szó/nap, 2298 betű/nap, 76:37/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.10.:1187, 3087 20. 0:30 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |