„Az emberek úgy gondolják, hogy amit csinálnak, az helyes, másképp nem úgy csinálnák. Nem gondolnak arra, hogy sokszor azért csinálják úgy, ahogy, mert másképp nem is tudnák.”
Lí-Nindaran: Az Első Szían,
75. sómir
75. sómir
Sylandrē aiskane
16 161
40
Nem volt könnyű elbúcsúzni a családtól, akik – bár amolyan saunisi módra távolságtartóan – mindig kedvesek voltak velük és igazán szeretetreméltóak. Aininak még kevésbé, bármennyire alkalmatlanok szellemi partnernek, mégiscsak a szülei, testvérei, nagyszülei voltak.
De az ő helye most már Ninda mellett van. Ezt mindenkinek be kellett látnia. Ninda helye pedig a Testvériségben.
Saunison nem éltek azok a rasszista sztereotípiák a szúnikról, amikben Ninda felnőtt Szindorián; valójában az egész galaktikus környéken nem igazán voltak jelen, sem a szúnikkal, sem másokkal kapcsolatban. Léteztek persze, de Aini egész eddigi életében csak egyetlen ember mentális képletében találta meg a rasszizmust, az aiskane egyik üzletfeléében vagy ezerötszáz nappal ezelőtt; nem volt semmilyen verbális megnyilvánulása, csak ő persze észrevette. Furcsálkodva tanulmányozta. Most, Nindáékkal eltűnődtek azon, vajon miért szorult vissza a rasszizmus ennyire Saunison és környékén, és miért vált szinte nemzeti tulajdonsággá Szindorián. Voltak adataik arról, hogy a szúnik nemegyszer találkoznak rasszista megnyilvánulásokkal Szindoria galaktikus környékén is, de erről a vidékről nem hallottak ilyesmiről. Persze attól még előfordulhatott.
Így az aiskanében nem akadt senki sem, aki helytelenítette volna, hogy Aini a szúnik között fog élni, akár azért, mert őellenük lenne kifogása, akár mert az űrhajón való élettel szemben lennének tévhitei. Azt is elég könnyen fogadták, hogy elhagyja őket, Saunis kicsiny világ, szinte minden családban akad valaki, aki külvilágon él, sok világon vannak népes saunisi kolóniák is. Lerko, az ommudi rendőr is elmesélte, hogy a sauninas az egyik nyelv, amit a rendőrségnél kötelezően meg kell tanulniuk.
Gondjuk csak azzal volt az aiskanisoknak, hogy Ainiék még nagyon fiatalok egy párkapcsolathoz.
– Igen, értem, hogy harmincnyolc napot már együtt töltöttetek – mondta Andrauris nagypapa. – De egészen más az aiskane védett légkörében, és megint más kint a Galaxisban. Nem könnyű ám az élet felnőttként.
Ninda lassan ingatta a fejét.
– Nem fogunk „kint a Galaxisban” élni. A Testvériségben fogunk élni, ami olyan, mint egy hatalmas aiskane. Nálunk mindenki figyel mindenkire, és még inkább figyel mindenki a gyerekekre. Én ott élek ezerháromszáznyolcvannégy napja – számította át könnyedén saunisi időszámításra –, és soha nem volt egy század sem, amikor ne éreztem volna a Testvériség gondoskodó figyelmét, szeretetét.
A felnőttek meglepett pillantásokat váltottak.
– Valóban? – kérdezte Uonas nagypapa. – Ez érdekesen hangzik. Amennyire tudom, a Testvériségből még soha senki nem adott semmiféle betekintést a családi életükbe.
– Én is csak most és csak nektek – felelte Ninda. – Az aiskane fedele alatt vagyunk, s ami itt elhangzik, itt is marad.
Ez tipikusan saunisi módra hangzott. A nagyszülők és szülők hümmögtek, egymásra néztek.
– Akkor mesélsz arról is, hol fog élni a lányom? – kérdezte Eiši anya.
Ami az aiskane fedele alatt elhangzik, az itt is marad. De arra egyszerűen nem volt mód, hogy Szúnahaumról meséljenek dzserangoknak, bármennyire is ők Aini családja, és bármennyire őrzi titkait az aiskane. Egyébként nem is hinnének nekik, ha azzal állnának elő, hogy a Testvériségnek egész sor saját, titkos világa van. De persze ők ezt a kérdést előre látták, nyilvánvaló volt, hogy el fog hangzani.
Ninda felkelt, átbújt a vacsoraasztal alatt, kibújt a másik oldalon, s elindult a nagy kör belsejében, sorban mindenkinek a szemébe nézve.
– Lian, lian, lian. Hallgassátok a történetet, amit elmesélek nektek én, krónikása ez időknek, krónikása a régi időknek, krónikása a Testvériségnek. Mert volt az úgy egykor, hogy Sūnahaum régi világán az emberek reggel fölkeltek és elmentek dolgozni, este hazamentek és családi életet éltek, s amikor nem dolgoztak éppen, akkor is a maguk és a családjuk életével voltak elfoglalva. Nem sok idejük jutott egymásra, azokra, akiket a szomszédaiknak vagy távolabb élő idegeneknek tekintettek. Míg aztán jöttek azok a szörnyű háborúk, amik megtizedelték a népet, elpusztították világait, s a maroknyi túlélő már csak egymásra számíthatott. Akkor a sūny nép maradéka útra kelt a Galaxisban, úgy határozva, hogy ezentúl nem keresnek maguknak újabb világot, hanem hajóikon fognak élni, s mindig gondjuk lesz egymásra, kicsiny népük maradékára. S ennek jeléül vették fel a Testvériség nevet. Emlékezzetek erre a történetre, barátaim, amit elmondott nektek a krónikás.
Megfordult, visszament a helyére, megint átbújt az asztal alatt és leült.
Csend volt az udvaron egy negyed matin át, a családtagok tűnődő pillantásokat váltottak.
– Szép elbeszélés – törte meg a csendet Sydonas bácsi. – Olvastad valahol?
– Igen is meg nem is – felelte Ninda. – Olvasmányokból való, de a saját szavaimmal mondtam el.
– Igen, valóban szép elbeszélés – mondta Eiši anya szokásos udvarias tárgyilagosságával, ami annyira jellemző a saunisiakra. – De bocsáss meg, ebből nem tudtam meg, hol fog élni Aini, az én kérdésem pedig ez volt.
– Válaszolok erre is. Amikor hajóra szállunk, egy kis lakást fogunk kapni, valószínűleg néhány lépésre a legközelebbi parktól, az iskolától, üzletektől. Talán kétszer akkora távolságra, mint az aiskane egyik végétől a másikig, talán közelebb. A Testvériség hajóin semmi sincsen messze. A lakásnak saját fürdőszobája lesz, konyhája nem, mert az nem szokás, a sūnyk együtt szoktak főzni, akárcsak a saunisiak. A szomszédaink, akik persze akkor látnak minket életükben először, kedvesek lesznek hozzánk, bármiben segítenek, ha kérjük, odaültetnek az asztalukhoz, beszélgetnek velünk, a gyerekek játszanak velünk. Mindenfelé vannak olyan étel- és italautomaták, mint itt az udvar végében meg a šuārokban, de jut nekünk abból is, amit a szomszédaink főznek, nem ritkán a mi segítségünkkel. A Testvériségben éhes ember nincsen. Az iskola hasonló a saunisihoz, Aini mesélt róla. Mi is kötetlenül beszélgetünk, általában tízen-tizenketten egy tanárral.
– Kirándulni szoktatok? – kérdezte Salyna. – Mi rengeteget járunk kirándulni.
– Mi is. Néhány naponként a hajónk leszáll egy-egy világon, kiszállunk, megismerkedünk a világgal és az emberekkel. Én már jártam egy csomó világon, például Takán, ahol láttam egy nagyon érdekes gázvihart. Javaranon jártam egy óriási fürdőközpontban, ahol hosszú csőben csúsztam le egy medencébe. Voltam Elgen, ahol a városokat gáztengerből kiálló hegycsúcsokra építik, és a gáztengerben színes gázfoltok úszkálnak. Nagyon sok világot lát az ember, ha a Testvériségben él.
– Van egy elég jó egyetemük, azt hallottam – mondta Meista néni. – Majd oda járhat.
– Csak egyetlen egyetemünk van, Hangilaoran, de a Galaxis egyik legjobb egyeteme.
– Miből fogtok élni? – kérdezte Uonas bácsi.
– Nekem rengeteg pénzem van, kártérítésként kaptam Sȳndoreiáról, de nálunk nagyon olcsó a megélhetés.
– Aininak is van pénze – tette le határozott mozdulattal a poharát Mārnis nagypapa. – A Sylandrē gyermeke mindig számíthat a családjára, bárhol jár. Kiadjuk a járandóságodat, száznaponként ezer aumast. Az aiskanion beszélt.
Ebben övé volt a döntési jog, a családtagok tehát egyetértően bólintottak.
←oe-20 fokozatok [-24] Nem az számít, mi történik. Az számít, mit érzékelsz belőle. (Ninda: A fény lúmái, 412.) :: Saunis, Sylandrē aiskane, 16 138, 81oe‑20 oe-21 búcsú [-14] Az emberek úgy gondolják, hogy amit csinálnak, az helyes, másképp nem úgy csinálnák. Nem gondolnak arra, hogy sokszor azért csinálják úgy, ahogy, mert másképp nem is tudnák. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 75. sómir) :: Saunis, Sylandrē aiskane, 16 161, 40oe‑21 oe-22 felvétel [-20] A szindor kormány ügynökéből egy rövid beszélgetéssel elkötelezetten kormányellenes ÀLAN-tagot faragni – sokan hiszik, hogy erre csak Ninda képes. Pedig nem ő tette, hanem az igazság, amit ő csak kimondott. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 270.) :: Saunis, Szilgut Hauri, 16 169, 80oe‑22→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |