Ninda

101 ← →

„A Sunnul halmaz Nimdzsi nevű részében nagy erejű szupernóva-robbanás történt. Óvintézkedésre nincsen szükség, a szupernóva messze esik a lakott területektől.”

Ílgaszaumi, Galaktikus Hírek,
43 400. sziangdzsan

Amikor a Hagaku felrobbant, Szitemnek kilencszáznegyvenhétmillió lakosa volt. Ebből mindössze tizennyolcmillió élt kupolavárosokban. Ezt a számot ötvenmillióig lehetett növelni, tovább nem. A Hagaku távolsága negyven hilmi fényév volt, vagyis kilencszázmillió embert kellett kitelepítenünk mindössze negyven hilmi év alatt. Naponta ötvenezret.
  Az összes galaktikus utasszállító cég elindította a hajóit Szitem felé. Ötezer hajóval és körülbelül félmillió férőhellyel számoltunk, ami töredéke a szükségesnek, ha egyszer még Haszend is húsz nap oda-vissza. Nem volt más választásunk, megindítottuk a kitelepítést. Közben a Galaxis összes többi részében teherhajók bonyolították le az utasforgalmat, és a jegyárak az egekbe szöktek. A társaságok a csőd szélén tántorogva fuvarozták a menekülteket, de tartották magukat az egyezményhez, nem kértek pénzt. Haszenden meg az elhelyezésükkel kínlódtak. Továbbvinni nem lehetett őket, hiszen nem volt mivel. Persze aki csak tudott, hajókat épített, mint az őrült.
  Húsznaponként félmillió ember. Tizenegy és egynegyed millió évente. Negyven év alatt elszállítottunk négyszázötvenmillió embert. Közben csatlakoztak hozzánk kishajók, mindenféle szedett-vedett jachtocskák, amik elvittek egy-egy családot Haszendre, aztán visszatértek a következőért. Senki nem kért pénzt, hiszen az tilos. A népszaporulat jóformán nullára csökkent, a fiatalok nem vállaltak gyereket, de így is négyszázhetvenötmillió ember élt Szitemen, amikor elkezdett növekedni a sugárzás. Nyolcvanmillióan a régi kupolavárosokban, a középületekben, az utcákon, a parkokban, mindenütt. Háromszázkilencvenötmillióan pedig az óvóhelyeken. Akkora óvóhelyeket építettünk, mint egy-egy nagyváros, tízmilliók éltek bennük, kocsira rakták minden holmijukat és beköltöztek. Fából ácsoltak maguknak házikókat, a faanyag értékére már senki sem volt tekintettel, elszállítani képtelenség, az emberek is csak legszükségesebb javaikat vihették magukkal, itt pedig elpusztul minden. Az üresen visszatérő hajók hoztak Haszendről gépeket, amik egy-két nap alatt kivágtak és elszállítottak egy erdőt. De azért maradt jócskán.
  Aztán bejött a szupernóva. Először csak emelkedni kezdett a sugárszint, négy ímről hatra, nyolcra, tizenegyre. Húsz nap alatt. Húsznál már nem lehet kint mászkálni védőruha nélkül. De senki sem látta a húszas értéket. A huszonegyedik napon, amikor tizenhat ím volt a Hagaku felé néző, éppen éjszakai oldalon, akkor jött be a szupernóva.
  Mintha egymillió nap tüze robbant volna fel az égbolton. Egy ideig semmi mást nem láttunk, csak a fehér eget, amin nem voltak részletek, nem voltak színek vagy formák, csak a vakító, mindent magába nyelő fehérség. Fél éjszaka eltartott. Aztán kezdett oszlani, szétbomlani irdatlan fehér foltokra, és még mindig sokkal világosabb volt, mint a legfényesebb nyári napon. A megmaradt erdők, az ültetvények, a haszonállatok, minden, ami eleven volt, akkora sugáradagot kapott, hogy napokon belül elpusztult. Körben Szitem egész felszínén, ahogy a bolygó körbefordult. Egy nap alatt az egész világ megszűnt létezni, kivéve a védőfalak alatt.
  Amikor bejött a szupernóva, kétmillió ímet mértünk, aztán lecsökkent háromszázezerre. De már ezer is messze meghaladta volna mindazt, amit a lakható világokról el lehet képzelni. Az óvóhelyeket szándékosan úgy építettük, hogy mindenfelé legyen belőlük, hogy a behajózást mindig az éjszakai oldalon lehessen végezni. Már azt az oldalt hívtuk éjszakainak, ahonnan nem látszott a szupernóva. A nap nem számított többé.
  Minden óvóhelyen naponta több hajó is leszállt, az emberek beözönlöttek, és a hajó felszállt megint. Tízezer ember meglepő gyorsasággal képes hajóra szállni. Még alig csökkent a népesség a szupernóva jövetelekorihoz képest, amikor Szitem egész felszíne élettelen pusztasággá vált, amit a porrá égett növények hamuja borított – és csakhamar be kellett indítani az oxigéngenerátorokat. Növények nélkül nincs oxigén-utánpótlás. A légkör oxigénjének körülbelül az egyharmadát tudtuk beszívni, pedig a gépek már a szupernóva jövetele előtt készen álltak. A fele egyszerűen megsemmisült, oxidokat képezett mindenféle anyaggal, a szupernóva jövetele óta mindenfelé tüzek gyúltak a sugártérben. És húsz százalék megmaradt azután is, hogy kiürítettük Szitemet.
  De kiürítettük Szitemet. Egyetlen embert sem hagytunk ott, de még kutyát vagy macskát sem. Senki nem halt meg sugárbetegség vagy oxigénhiány miatt, csak természetes okokból. Az első és az utolsó mentőhajó között hetvennyolc hilmi év telt el.

  Döbbent csend követte az elbeszélést.
  – Föld anyánk, vigyázz ránk – susogta Ángsauri.
  – Ennek hatvanezer éve – mondta Ninda. – Akkoriban rövid időn belül négy szupernóva-robbanás történt a lakott vidékek közelében, és az egész Galaxis gazdasága megrendült. Aztán összeállt egy csomó üzleti csoport, nagyobb államok kormányai, és nagy csillagközi szállítócégeket alapítottak. Persze mi még nem voltunk közöttük, a szúnik akkoriban még Szúnahaum-sínarraómin éltek.
  – Őrizze emlékét a Galaxis szelleme – mondta halkan Ángsauri.
  – Séhandunnin-ríru ilg Dzsíran Hpauhíníszí – mosolygott rá Ninda.
  – Ezt nem értem. Én nem tudok ennyit ősi szúniul.
  – Így hívják a Galaxis szellemét. Az egyiket. A Galaxisnak öt szelleme van. A másik négy Ánarrihpalgil-fénin dzseun heng-Rgílarrit, Áninnúrahp-hpailg Ímin-dzsómip Sziellit, Érahúni-engsá hpailg dzsirn-Hpílaut és Jakkulírarringé-rgónun lbaillan Hpáními. Mind az ötük erejére szükség van, hogy forgassák a Galaxist, ami nemcsak nehéz munka, de nagy figyelmet is igényel, hiszen minden csillag a maga pályáján, a maga sebességével kering.
  – És Szemnoru?
  – Őróla nem tudunk semmit azóta, hogy Sziane megteremtése után elment a világmindenség végtelen útjain. A handika tudósok szerint bejárja a világmindenséget, és egy nap talán visszatér.
  – Simnunná – mondta Szinensi.
  – Turistáskodik – dünnyögte Ámmaít.
  – Turistáskodik – hagyta jóvá Ninda. – Nincs a Galaxisban. De hogy akkor hol van, azt nem tudom.
  – Sien, a világegyetem nem a mi Galaxisunkból áll. Több százmilliárd galaxis van még a miénken kívül. Ha azokat Szemnoru mind végigjárja, egyhamar nem látjuk viszont.
  – Jé… ezt nem tudtam.
  – Szemnorunak miért van ilyen rövid neve? – kérdezte Hait.
  – Ahangalauran, ha ugyan létezett, csak rövid nevet adott a szellemeknek. A hosszú nevek a későbbi handika irodalomból valók. Sászillihun-niek dzsild Szemnoru áná-Úszenin. De persze a hosszú neveket csak szertartásokon használják.
  – Hát ehhez te értesz – nevetett Ámmaít.
  – Valamelyest… de hangin-fiengéni még mindig nem vagyok. Viszont arra jöttem rá, hogy sok régi történet összefügg a csillagászattal, én meg nem tudok róla semmit. Kicsit tanulmányozni fogom. Például valójában fogalmam sincs, mi az a szupernóva.
  – Ezt meg tudom neked mondani. Amikor egy csillag felrobban.
  – Egy egész csillag?
  – Igen. Talán nem tévedek nagyot az időszámítások eltérése miatt, de akkortájt, amikor ti születtetek, történt egy óriási robbanás. Szindoria égboltjának az egyik fele egészen sötét, mert kifelé néz a spirálkarból, és a szupernóva a másik spirálkarban volt. Így egyedülálló látványt nyújtott a sötét égen. Egy elképesztően fényes csillagot láttunk. Olvasni lehetett a fényénél. Szerencsére messze volt a lakott világoktól, kitelepítésre sehol nem volt szükség.
  – De mitől robban fel egy csillag?
  – Nos, egészen egyszerűen azért, mert túl nagy. A csillagok óriási gázgömbök, amikben a hidrogén héliummá fuzionál – olyasformán, mint egy fúziós energiatelepben –, de irtózatos tömegű gáz van bennük, ami a súlyánál fogva befelé, a középpont felé igyekszik. Ugyanakkor a fúziós energia keltette hő kifelé tolja a gázt. Így jön létre az egyensúlyi állapot, és van egy működő csillagunk. De ha az egyensúly megbomlik, akkor nincs. Ha egy csillag hirtelen nagy anyagtömeget nyer – mégpedig egy közvetlen közelében levő másik csillagtól –, akkor a gáz súlya túl nagy lesz, a hő nyomása nem elég nagy, a csillag összeroppan, aztán felrobban. Ez a szupernóva. És ezért nem találsz a Galaxisban olyan lakott világot, ami ilyen szoros kettőscsillag körül keringene: mert mire bárki észrevenné, hogy bekövetkezik, már hajóra szállni sem lenne idő, a világot atomjaira tépi a robbanás.

← →

ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 ·· -333 (2137 › 60:45) 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624)	692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap \| 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	191 (27%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` – – –	19 (2%) 673