\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

---

-15 ←pd-12 miniszterelnök [-16] Minden egyén vagy csoport, akikkel hosszabb időt töltünk, minden hosszabban tartó élethelyzet maradandó hatást gyakorol pszichénkre. Mondhatni, idősebb korunkra lényünk egy részét más emberek kiformálásának köszönhetjük. (Angrolími: Bevezetés a fhangí gondolkodásába, 80.)pd‑12 pd-13 színház [-15] Sok népszerű ember mondja magáról, hogy mindenütt szívesen fogadják. Igen, egy neves énekest mindegyik színházban, egy kiváló orvost bármely kórházban. De őt – mindenütt. Az egész nagy tekergő Galaxisban minden egyes házban. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Taklep, Ámhalgin Súfauri, 43 701. higit fínirrugan, 820pd‑13 pd-14 Avlaranta [-20] Nincsenek címei, nincsenek tisztségei, semmije, ami megkülönböztető díszítésként állna a neve mellett. Ninda – csak ennyi, és ez elmond mindent. (Hait Kirísz: Ninda, 2445.)pd‑14→

---

„Sok népszerű ember mondja magáról, hogy mindenütt szívesen fogadják. Igen, egy neves énekest mindegyik színházban, egy kiváló orvost bármely kórházban. De őt – mindenütt. Az egész nagy tekergő Galaxisban minden egyes házban.”
 

Taklep
Ámhalgin Súfauri
43 701. higit fínirrugan
820
Akárcsak Inszkavartenen, két nappal később Taklepen is szívélyes volt a fogadtatás, de egészen másképpen. A kikötő betonján egy kiskocsi siklott eléjük, és egy lány ugrott ki belőle, nem sokkal idősebb náluk, vörös hajú, zöld szemű.
  – Üdvözöllek Takkaleppi világán, kedves Ninda – gyors pillantás a családjára –, és benneteket is, Ninda kedves családtagjai. Andrika Antroszommakirannukali vagyok az Idegenforgalmi Minisztériumtól, idegenvezető és utaskísérő. Azért jöttem, hogy segítségetekre legyek világunkon.
  A lányok megelégedéssel vették tudomásul, hogy semmilyen üdvözlő mozdulatot nem kellett leutánozniuk. A lány nevét könnyen megjegyezték, a saunisi viszonyokhoz képest végül is egészen rövid volt.
  – Gondolod, hogy szükségünk van segítségre? – kérdezte Ninda szelíden, és körbetekintett a hatalmas kikötőtérségen, ahol emberek és kocsik nyüzsögtek, s mögöttük magas épületek vették körül a kikötőt. Késő délután lehetett, az ég már szürkült, a színe kezdett kivehetetlen lenni a rengeteg reklámtábla fényáradatában. Vagy persze lehetett éppen hajnal is, de a nagy forgalomból ítélve mégis inkább este.
  – Nem egészen – mosolygott a lány –, inkább mi vagyunk azok, akiknek fontos, hogy megkapd a meghívást, amit hoztam. Zenei estet tartunk, és megtiszteltetésnek vennénk, ha eljönnél.
  – Örömmel – felelte Ninda, megállapítva, hogy eszerint csakugyan este van; és néhány matival később a Takkaleppiszulammuvallit színház előtt állt meg velük a kocsi. Szép nagy, fehér, ódon színházépület, a homlokzatát kőalakok díszítették, középen egy hatalmas, geometriai mintákkal színezett ablak.
  – Kicsit örülni fognak nektek – közölte Andrika –, ne lepődjetek meg. Mi elég lelkesek tudunk lenni, ha olyasvalaki érkezik hozzánk, akit nagyra tartunk.
  – Igen, ismerem ezt – bólintott Ninda szenvtelenül, s csakhamar beléptek a színházterembe. Andrika jelet adott valakinek, s a színpadon álló férfi félbeszakította saját magát.
  – Nim akkaman – jelentette be harsányan –, asszakilippara hanno hammuvarannika szom ukka! Hanni onevaran: Ninda!
  Ninda nyugodt léptekkel felsétált a színpadra, s közben felfigyelt, hogy a közönség nem tapsol, nem kiáltozik, csendben ülnek a helyükön. De már ezt is ismerte.
  Mégis másképpen volt, mint amit eddig tapasztalt. A taklepieknél nem a csend volt az elragadtatás kifejezése, hanem a taps, a lábdobogás, a rikoltozás – de megvárták vele, amíg ő felér a színpadra, megáll a férfi mellett és feléjük fordul. Akkor tört ki az ujjongás. Sokáig tartott, vagy két és fél matin át. A család ezalatt feltűnés nélkül helyet foglalt a nézőtéren.
  – Üdvözlünk Takkaleppi nagy színházában, kedves Ninda – kezdte a férfi ünnepélyesen, hibátlan szúni nyelven, amikor a nézők elcsendesedtek. A közönségnek nem gép fordított, hanem egy másik fiatalember a színpad széléről. – Nagy öröm számunkra, hogy itt köszönthetünk világunkon. Arvankra Szottivintakorravantre vagyok, énekes és műsorvezető. Ha jól tudom, Hinanarvára tartasz, a dalversenyre.
  Ninda bólintott.
  – Igen. Én csak kiszálltam a hajómból, ahogy nemegyszer megtettem már… és most itt vagyok…
  Derültség a közönség soraiban.
  – Megértjük, hogy váratlanul ért – mosolygott Szottivintakorravantre. – Nem is próbállak rábeszélni, hogy lépj fel itt ma este, de megtiszteltetés lenne számunkra, ha az est egy részét velünk töltenéd. Ne érezd kötelezőnek, semmire sem szeretnénk kényszeríteni.
  – Örömmel maradok egy időre – felelte Ninda.
  – Ennek nagyon örülök, kérlek, fáradj a díszpáholyba, a munkatársaim megmutatják az utat…
  A mondat félbemaradt, mert Ninda szelíden megcsóválta fejét és leballagott a színpadról, hogy helyet foglaljon a nézőtér sarkán, a Sileni mellett üresen maradt utolsó széken.
  A műsorvezető gyorsan kapcsolt és bekonferált egy énekegyüttest, akik már szaladtak is a színpadra.
  Megnéztek néhány fellépőt, aztán egy derki elteltével Ninda elhozatta az úldját az Ámhalgin Súfauriról és elénekelt egy Limelullí-dalt meg a Hangafúnisszit, nagy sikerrel persze. Taklep kétségtelenül a Ninda-kultusz hatása alatt volt.
  De azért hamarosan kisurrantak és sétára indultak a városban. A fényviszonyok nem változtak, még mindig az esti szürkület tartott.
  – Ez a város legszebb parkja – szólalt meg a hátuk mögött.
  – Andrika – pillantott hátra Ninda. – Hogy kerülsz te ide?
  – Rád szántam ezt az estét – mosolygott a lány. – Nagyon örültem, amikor engem sorsoltak ki idegenvezetődnek, és reméltem, hogy nem csupán annyi lesz a dolgom, hogy elkísérjelek a színházba. Hová szeretnél menni?
  – Hát – pillantott vissza Ninda a park felé –, ha már itt vagyunk a város legszebb parkjának szélén, szerintem nézzük meg. Aztán viszont ki szeretnék menni a város szélére.
  – A szegénynegyedbe, ugye? Rendben. De oda kocsival kell menni, nagyon messze van. Az egyik dolog, amire büszkék vagyunk, ennek a városnak a méretei. Húszmillió lakos, akiknek a fele a környező hegyvonulatok völgyeiben él, jókora távolságokra egymástól. Az igaz, hogy világunk többi része lakatlan.
  – Gondolom, levegőtérben vagyunk.
  – Igen, hogyne, egy nagy mélyedésben. Ha elnéztek arra – mutatott Andrika jobb felé –, ott látszik a Szanisszavorikken hegyvonulata. A túloldalán folytatódik a város, de a hegyre nem lehet fölmenni, nincs odafönt levegő.
  Átsétáltak a parkon, ami kétségkívül szép volt és nagy is, de akkor sem bántották volna meg Andrikát a hírrel, hogy a szúni parkoknak nyomába sem érhet, ha szabad lett volna beszélniük erről. Aztán a lány hívott egy kocsit, és kimentek Sonnariszkattovorri városrészbe, az egyik közeli völgyben.
  – Nyolcezer ember él ebben a negyedben, és a felmérések szerint a legszegényebbek közé tartoznak. Sok ilyen negyed van, ez tipikus közöttük.
  Amikor megérkeztek, Sileni nagyot nézett a rendezett, tiszta utcák láttán, hiszen birtokában volt szülei összes emlékének.
  – Azt hittem – szólalt meg élőszóval –, hogy a szegénynegyedek olyanok, mint ahol te éltél, anya. Koszosak, büdösek…
  – Brrr – rázkódott meg Andrika –, szörnyű lehetett olyan helyen élni. Nálunk nem találsz ilyet. Igen, ez a környék egyike azoknak, ahol a legalacsonyabb az emberek jövedelme, de az utcákat az állam tartja rendben itt is, mint mindenhol. Az automaták munkája jelentéktelen költség. De azt bizony nem tudom, hogy az itteniek otthonában milyen a helyzet.
  – Majd mindjárt megtudjuk – felelte Ninda nyugodtan, és odasétált a legközelebbi házhoz. Négyszintes, tégla alakú, egyszerű épület volt, zöld falakkal. Belépett a kapun, amit kitárt előtte az automatika. A többiek követték.
  Kis előtérbe jutottak. Szemközt szemlátomást liftajtó, balra-jobbra két-két lakás ajtaja – semmi más. Ninda körbepillantott és odalépett jobbról az első lakás ajtajához. Megérintette a gombot. Nem volt válasz. Nyilván nincsenek itthon. Itt nem volt színjelzés, mint a szúniknál, amiből ezt meg lehetett volna állapítani. Megpróbálta a következő ajtónál.
  – Kavanszo vor? – kérdezte egy női hang, a kiejtésből érezhetően nem ugyanazon a nyelven, amit eddig hallottak a taklepiektől. Nem hangszóróból szólt, egyszerűen az ajtó nem volt hangszigetelő.
  – Ki az? – fordította a gép, de az ingerült hangnemet nem próbálta utánozni.
  – Ninda – felelte Ninda szelíden.
  – Nam hum?! Nonva szemi toraon hara vor?
  – Mit akar?! Mi ez a hülyeség?
  – Ninda vagyok.
  – Avo Ninda.

---

←pd-12 miniszterelnök [-16] Minden egyén vagy csoport, akikkel hosszabb időt töltünk, minden hosszabban tartó élethelyzet maradandó hatást gyakorol pszichénkre. Mondhatni, idősebb korunkra lényünk egy részét más emberek kiformálásának köszönhetjük. (Angrolími: Bevezetés a fhangí gondolkodásába, 80.)pd‑12 pd-13 színház [-15] Sok népszerű ember mondja magáról, hogy mindenütt szívesen fogadják. Igen, egy neves énekest mindegyik színházban, egy kiváló orvost bármely kórházban. De őt – mindenütt. Az egész nagy tekergő Galaxisban minden egyes házban. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Taklep, Ámhalgin Súfauri, 43 701. higit fínirrugan, 820pd‑13 pd-14 Avlaranta [-20] Nincsenek címei, nincsenek tisztségei, semmije, ami megkülönböztető díszítésként állna a neve mellett. Ninda – csak ennyi, és ez elmond mindent. (Hait Kirísz: Ninda, 2445.)pd‑14→

---

ph-19 id [-761] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -698 (2133 › 60:38) 731 862 szó (703 678+24 041+4143) 5 069 313 betű (4 905 497+163 816) 5 606 845 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2207. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:39/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.12.:1250, 3086 28. 16:16

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673