\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)
37 ←nf-7 tanács [1] Vannak világok, amiknek bonyolult lelke van. Másoknak egyszerűbb. Némelyik szomorú, boldogtalan. A világok sokfélék, akárcsak az emberek. De lelke mindegyiknek van. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 211. sómir)nf‑7 nf-8 sivatag [37] Világok és emberek – mi a különbség? Mindkettő tele van csodákkal. (Ninda: A fény lúmái, 146.)nf‑8 nf-9 eredmény [-23] Szaiszi látogatása arra adott alkalmat, hogy lefektesse a kollektív mentalizmus elvének alapjait. Sajátos, hogy az első megfigyeléseket olyan helyen tette, ahol csak tíz ember volt rajta kívül. (Aini: Mentális lélektan, E rind, 4. kötet, 62. sómir)nf‑9→
„Világok és emberek – mi a különbség? Mindkettő tele van csodákkal.”
Ninda: A fény lúmái, 146.
A sivatag hallgatott.
Szindorián soha nincsen ilyen csend a sivatagban, legalábbis Luakeán környékén nincs. Bizonyára Szaisz lakott vidékein sem. De ez a hely a legtávolabb esik minden településtől. A neve Harn. Mélysivatag. Itt még soha nem járt ember.
Ninda csendesen üldögélt a homokon és várt.
A homok még meleg volt. Olyan helyet választottak, ahol az éjszaka elég régen leszállt már ahhoz, hogy a homok ne legyen már kibírhatatlanul forró, de még meleg legyen. Mire a hosszú szaiszi éjszaka végén megvirrad, olyan hideg lesz, hogy jéggé fagyna minden nedvesség – ha lenne. De nincs. Harn sivatagjában eddig az éjjelig semmiféle nedvesség nem létezett, s ha ő elmegy innen, megint nem fog. A legközelebbi lakott hely olyan messze van, hogy a szél soha egyetlen vízmolekulát sem hozhatott még el onnan idáig.
Ninda várt. A sivatag hallgatott.
Éjszaka volt, de nem volt sötét. Szaisz égboltján milliónyi csillag alkot fátyolszerű foltokat, némelyik meglepően hasonlít más világok felhőire. De Szaiszon még soha senki nem látott felhőt. A foltok némelyike színes is volt – csillagködök, amilyeneknek a fotói díszítik a janníhaumokat, errefelé több is látható szabad szemmel.
Az égbolt világos derengését csak egyvalami törte meg. Ninda háta mögött fekete téglalapként rajzolódott az égre az aungir, ami idehozta. Bent rendes klímaviszonyok, és tíz ember. Szúnik és szaisziak. Három közülük orvos. Ülnek, beszélgetnek, egy képernyőt figyelnek, ami adatokat kap a Ninda kezén levő karkötőtől.
De nem foglalkozott velük. Ült, várakozott. Két-három matinként kortyolt egyet a keze ügyében álló palackból. Hiába nem volt már meleg, ebben a légkörben, ahol egyetlen vízmolekula sem volt, nagyon gyorsan kiszáradhatott az ember.
A sivatagnak nem volt sürgős. Ezen a helyen millió és millió éve nem történt semmi. Nem változott semmi. A sok milliárd apró szirn munkájának eredményeképpen lassan fogyott a homok és ugyanolyan lassan emelkedett a légkör oxigéntartalma. De a sivatag ma ugyanúgy néz ki, mint akkor, amikor az első emberek éltek Ősi Földön. S ha lesz az emberiségnek végnapja, ha minden ember eltűnik egyszer a Galaxisból, a sivatag akkor is ugyanilyen lesz.
Ninda türelmesen várakozott, bár neki összehasonlíthatatlanul kevesebb ideje volt, mint a sivatagnak. Az Aulang Laip egyetlen szaiszi napot tölt itt, s annak a nagy része már eltelt. De a sivatagot nem lehet sürgetni. Egy világ számára egy nap vagy egymilliárd év – édesmindegy.
Feltámadt a szél, felborzolta Ninda haját. Szállni kezdett a homok. Ninda belemarkolt a homokba, kiemelt egy kicsit, nézegette. Egy szirnt is talált a tenyerében, olyan volt, mintha a homok egy apró darabja kövült volna meg. Teljesen mozdulatlan volt. Tud mozogni, hiszen ki tud mászni a homok alól. De most nem mozdul. Másik tenyerébe szórta a homokot, úgy, hogy a szirn beleessen, de a homok mellészóródjon. Vajon megmozdul, ha nem talál homokot? A szirnekkel bármikor előfordulhat, hogy homok nélkül maradnak: a szél a homokkal együtt ide-oda fújja őket, s kiköthetnek egy sziklaplatón. Akkor vissza kell jutniuk a homokra. De vajon csakugyan elindul, vagy feladja? Azaz feladás-e valóban, ha nem indul el? Lehet, hogy csak vár, hogy a szél elfújja megint, és akkor majd ismét táplálkozhat. Voltaképpen ez nem is táplálkozás, inkább növekedés. Ha van homok, kivonja belőle a szilíciumot és beépíti szöveteibe – ha nincs, vár. Testi funkcióihoz nem kell a homok, energiát nem abból merít, hanem a napfényből. Lehet persze az is, hogy ez a szirn itt a tenyerében egyszer elindulna, de olyan soká, hogy azt ő nem tudja kivárni. Lehet, hogy éjszaka nem is aktív, mert nincs energia. Valószínű, hogy a hosszú szaiszi éjszakát mozdulatlanul tölti.
Visszatette a szirnt a homokra, s egy pillanat múlva már nem is látta, a csillagfényben megkülönböztethetetlen volt a homok és a morzsányi, homokszínű lény. Nyilván napfényben is. Csak a mérete és a formája más, mint a homokszemcséké.
Vajon milyen a többi szaiszi élőlény? Jasszilir nem tett említést más fajokról. Meg még sok mindenről. Például hogy mekkorára nőhet meg egy szirn. Hiszen ha a szilíciumot építi be a szöveteibe, akkor addig növekedhet, amíg talál homokot, márpedig azt bármeddig talál. Vajon vannak nagy szirnek is?
Fölvette a palackot, kiitta a benne maradt vizet, visszacsukta, és lefektette a palackot a homokra. A fekvők üresek, az állók tele vannak. Három üres, hét teli. Tíz lirgából hét még megvan. Persze az aungiron még bőven van víz, és ha kifogyna, vagy bármi egyéb gondjuk támadna, az Aulang Laip azonnal a segítségükre siet. Két aungirt állítottak világ körüli pályára, hogy nekik nehogy megszakadjon a kapcsolatuk a hajóval. Mert a nirni tanács megkérte a Testvériséget, engedjék meg, hogy Ninda leülhessen a homokba valahol az éjszakai oldalon. Ők maguk nincsenek itt, sok dolguk van a város vezetésével, de a kérésük úgy meglepte az Aulang Laip nemlétező kapitányát, hogy utasítást adott: Nindát vigyék el az éjszakai oldalra, biztosítsanak neki megfelelő kíséretet, építsenek ki kommunikációs vonalat, mindent, amire szükség van. Valójában Fendria döntötte el, hogy így kell csinálni.
De nem ilyen dolgokra kellene gondolnia. Szaisz azért hívta, mert közölni akar valamit. Azért őt, mert ő receptor. Érzékelnie kell. Érzékelni – de mit? Merre irányítsa az érzékelését? Szaisz elméje felé?
Szaisz egy világ. Nincsen elméje.
A sivatag alatt lakó gigászi szörny, a Rerrihef, amiről a nirni gyerekek suttognak, nem létezik. Ők maguk sem hisznek benne, csak egy játék. A sivatag alatt csak kőzet van, az alatt pedig forró, képlékeny massza. Mint a legtöbb világ belsejében.
Nincs mit érzékelnie. Ha a sivatag el akarja érni őt, egyedül kell megtennie. Azaz… hát persze. Nincs is rá semmi esély. Tíz ember van az aungiron, alig néhány lépésre innen. Tíz elme. Tíz örökösen vibráló gondolathalmaz. Hogyan hallhatná meg a sivatag halk hívását ebben a zajban?!
Teljesen hiába jött ki ide.
És nem távolodhat el tőlük. Gyalog lehetetlen elég messzire jutni, meg nem is engednék, és ő sem akarna egyedül lenni ezen az életveszélyes helyen.
A sivatag pedig hallgat.
Hozhatott volna egy kirit, de amilyen nagy segítség lenne az érzékelés kiterjesztésével, annyira össze is zavarna mindent a bonyolult érzelmi hullámaival. Ha az a tíz ember az emberi érzelemvilágával és mentális képletével ennyire zavarja az érzékelést, egy kiri itt olyan lenne, mintha egymillió emberi elme ricsajozna körülötte. A sivatag csendes hívását pedig már így sem lehet meghallani.
Nem lehet meghallani?
De hiszen hallja.
Pontosan ott van, ahol egész idő alatt eszébe sem jutott volna keresni. A tíz ember elméjében. A sajátjában. Mindenkiében, aki Szaiszon tartózkodik. A sivatag alapképlete az ő mentális alapképletük részeként jelenik meg, rárakódik arra és összefonódik, összeolvad vele. Vagyis – megtalálta. Tisztán érzékeli elmosódott, tompa zsongását.
Megvan a válasz. Majd kitalálja, hogyan önti szavakba Nirn tanácsa számára.
←nf-7 tanács [1] Vannak világok, amiknek bonyolult lelke van. Másoknak egyszerűbb. Némelyik szomorú, boldogtalan. A világok sokfélék, akárcsak az emberek. De lelke mindegyiknek van. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 211. sómir)nf‑7 nf-8 sivatag [37] Világok és emberek – mi a különbség? Mindkettő tele van csodákkal. (Ninda: A fény lúmái, 146.)nf‑8 nf-9 eredmény [-23] Szaiszi látogatása arra adott alkalmat, hogy lefektesse a kollektív mentalizmus elvének alapjait. Sajátos, hogy az első megfigyeléseket olyan helyen tette, ahol csak tíz ember volt rajta kívül. (Aini: Mentális lélektan, E rind, 4. kötet, 62. sómir)nf‑9→
ph-19 id [-761] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -698 731 862 szó (703 678+24 041+4143) 5 069 313 betű (4 905 497+163 816) 5 606 845 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2207. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:39/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.12.:1250, 3086 28. 16:16 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |