„Ha a barátod le akarja vetni magát a hegytetőről, elkaphatod és visszaránthatod. Ha a kormányod készül erre, nem tehetsz semmit.”
Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával,
110.
110.
– Egyetlen nap?! – üvöltötte Vỳḩaůteń úgy, hogy zengett belé a tanácsterem. – Mi az, hogy egyetlen nap?! Kinek képzeli magát ez a nő?!
Senki sem vette a fáradságot, hogy válaszoljon a kérdésre. A főnök maga is tudja. A nőt a Testvériség felhatalmazta, hogy döntsön, és ő dönt.
Szindzsauni egyenesen a belügyminisztert hívta föl, és ugyanolyan nyersen beszélt vele, mint velük. Egy napot adott – no jó, majdnem másfelet –: holnap estig hírt akar kapni valamilyen valóságos intézkedésről a csavargók érdekében, de ő már nem fog hiperfonálni. Ő várja Ídara úr hívását, és legyen vonalban Víhauten úr meg Szamíhi belügyminiszter. Holnap.
Sàmiĩḩÿ persze üvöltözött Vỳḩaůteńnel, az pedig velük.
– Micsoda eljárás ez, hogy a Galaxis legarrogánsabb ultimátumát még arrogánsabban a felére rövidítik?!
– Miért, főnök – szólalt meg ÝŶlléip –, mi lett volna, ha kivárják a hatvan napot? Mit tettünk volna?
– Mit tudom én! Az nem az én dolgom, hanem a belügyé! De nekem kell érte tartanom a hátamat!
– Most éppen úgy fest a dolog, hogy Åmmaĩt tarthatja a hátát – jegyezte meg ÝŶlléip.
– Látod, ez is – csapott le rá Vỳḩaůteń, beszéd közben szakadatlanul föl-le járva a teremben. – Az is micsoda eljárás, hogy kizárólag ővele hajlandó tárgyalni? Mi mikor szabtuk meg, hogy kivel vagyunk hajlandók tárgyalni?
– Negyvenhétben – felelte Åmmaĩt.
– Mi van?!
– Negyvenhétben. Tíz éve. Amikor a Śilỹŷk Köztársasággal tárgyaltunk, te magad jelentetted ki, hogy csak Ïvÿll doktorral vagy hajlandó megállapodni.
– No és?! Az egészen más helyzet volt! Egyetlen épeszű diplomatájuk sem volt rajta kívül!
Åmmaĩt a helyzet kilátástalan volta ellenére is elmosolyodott.
– Hát lehet, hogy ha ezt a mondatot elismételnéd a sũùnỹknak, olyasmit felelnének, aminek nem örülsz.
– Hát tőlük kitelik – morogta Vỳḩaůteń. – Senkit sem tartanak épeszűnek önmagukon kívül.
– És arra emlékszel, hogy a śilỹŷkiek miért mentek bele a feltételedbe, főnök?
– Mert különben nem tárgyaltunk volna velük.
– Így van. Mert kicsik és gyengék, és kénytelenek voltak elfogadni a feltételedet. Akárcsak a Testvériséghez képest mi, főnök.
Vỳḩaůteń megállt egy pillanatra.
– Legszívesebben kirúgnálak. Bőven találnék indokot, a nagy részét ki is hagynám, különben egész nap körmölhetek. Csak a sũùnỹk pont hozzád ragaszkodnak, hogy a sẃmẁ egye meg!
– Nyugodtan, Lèẽreŷn, de ettől eltekintve szándékodban áll csinálni is valamit?
– Mit kellene csinálnom szerinted?
– Nem tudom! – csattant föl Åmmaĩt. – Tudtommal te vagy a diplomáciai kar elnöke, de eddig még semmi mást nem hallottunk tőled, csak hisztizést!
– Nem, öregem, neeem, neeem! – Vỳḩaůteń a mutatóujját rázta Åmmaĩt felé. – Ezt a levest te főzted, nem én!
– Hát akkor én főztem. Mi vagyunk Sỳÿndoṙeìa diplomáciai kara. Itt egy külpolitikai válság. Mit teszünk, ülünk és várunk, vagy van valami jobb is?
Nem derült ki, hogy lett volna-e válasz. Megszólalt a belső hálózati telefon. Vèesŷndṙóp volt, Yṙnaśtïből.
– Egy helyi csoport összeverekedett néhány sũùnỹval – közölte lihegve, alighanem futott. Kép nem jött, csak hang. – Most próbálok közelebb jutni…
– Kicsodák?! – rikoltotta Vỳḩaůteń.
– Civilek… azt hiszem… trágárságokat ordítoznak és hogy pusztuljatok, mýśvïnek… várj, mindjárt odaérek…
Åmmaĩt szó nélkül felállt és kisétált a teremből. Az emeleti erkély korlátjára könyökölt, onnan nézte a két városnegyeddel távolabbról is jól látható hajót, a Szilgun Angardúmit, ami szürke hegyként tornyosult a főváros fölé. Ezen a világon négy városban szoktak leszállni a Testvériség hajói: Ḱaŷndïmban, Nỹllêinkòpban, Lũakẽàńban és Lůaỳsban. Ez ritkaság, hosszas tárgyalások után sikerült elérni. Az Államszövetség nyolc másik világán is leszállnak. A legtöbb kikötőben nyilván most is ott van egy sũùnỹ hajó, máshová talán hamarosan érkezne.
De nem fog. A Szilgun Angardúmi suárjából már elkezdték kiterelni a vásárlókat. Néhány huszad órán belül zárják a suárkapukat, a még kívül maradt sũùnỹk máshol fognak bejutni a hajóba, de egyetlen embert sem fognak itthagyni. Az állandóan itt lakókat sem. Hiragi nyilván ezekben a pillanatokban kapta meg az utasítást, hogy hol jelentkezzen a családjával együtt, és akárhol vannak, értük megy az esszidzsinna, fegyveres védőőrizet mellett fogják összecsomagolni a holmijukat és szállnak egy aungirra. Minden aungir mellett ott repülnek már a kis dzsindrobotok, amiket békeidőben soha nem vesznek elő, ő is csak azért ismeri őket, mert egy katonai konferencián megmutatták neki. Bármit szétlőnek, amiről úgy ítélik, hogy veszélyezteti a biztonságukat.
És már nem fognak tárgyalni senkivel. Vele sem. Kitört a háború.
A Szilgun Angardúmi irdatlan teste mozdulatlanul feküdt a város közepén. Nem sokáig lesz ott. Talán egy limlit adnak a vásárlóknak, hogy távozzanak, de valószínűbb, hogy meggyőződnek róla, hogy mindenki elhagyta a suárt, és bezárják a kapukat.
Elővette a vỳriĩsét, kicsit nézte tűnődve, aztán megérintette a képernyőt és kiválasztotta Ninda arcát. A hívás nem ment ki. Csak egy kétnyelvű felirat jelent meg. ỲELÃ – SZILARUT. Ez hamar ment. Most már egyetlen sỳÿndoṙ sem hívhat senkit a Testvériségben. A vonalakat is lezárták. A holnapi hívás Szindzsauninak – elmarad. Hiragitól sem tud már búcsút venni.
S ekkor a város fölött megmozdult a Szilgun Angardúmi. Lassan, nyugodtan emelkedett fölfelé, mintha csak befejezte volna itteni munkáját és átadja helyét a következőnek. De nem lesz következő. Åmmaĩt számon tartotta a fővárosi hajóciklust és tudta, hogy a Szilgun Angardúminak csak két nap múlva kellett volna elindulnia. De már ebben az órában elmegy az összes.
A kórházi betegeket magukkal viszik – csillagközi egyezmény van rá, hogy a gyógykezelésüket, ápolásukat ugyanúgy kell folytatni, mintha mi sem történt volna. Amint lehet, kiteszik őket egy olyan világon, ahol van sỳÿndoṙ külképviselet és megszervezi a hazaútjukat.
A készüléken ekkor megjelent Ḩaỳŷt meglepett, zavart arca.
– Åmmaĩt… tudod, mi történt?
– Igen… – megköszörülte a torkát – igen, tudom. Yṙnaśtïben egy csapat rasszista állat rátámadt a sũùnỹkra. Itthagynak minket, Ḩaỳŷt.
– Hol vagy most?
– A hivatalban.
– Odamegyek – felelte a lány, és letette.
A hivatalban, forgatta még a szót az agyában. Hát ez hivatal még, de már nem az övé. Vỳḩaůteń alig vakarta le a nyakáról a VŶLN-t – mégiscsak hallatlan, hogy a diplomáciai kar egy magas rangú tisztviselőjének titkosszolgálati ügye legyen –, rögtön ki fogja rúgni, aztán ő is repül, egy ekkora lebőgést senki nem fog megúszni.
Ekkor egy aungir bukkant fel az épület mögül, alacsonyan szállt, látszott az oldalán a hétágú csillag, sőt a dzsindeket is látta, nyolcat tudott megszámolni, nyilván ugyanennyi van a másik oldalon, és maga a jármű is föl van fegyverezve. Ha ebből az irányból jön, akkor lehet, hogy éppen a nagykövetet viszi, Szelgiszun urat, meg azt a néhány követségi munkatársat és a családjukat. Az aungir enyhe ívben besorolt a főútvonalra. Lám csak. Evakuálják az embereiket, de a közlekedési szabályokat betartják.
Megszólalt a vỳriĩs. A Napi Hírek. Visszautasította a hívást. Ha szabad lenne beszélnie, akkor se tudna mit mondani. Itt már elfogytak a szavak. Átállította a készüléket bizalmas üzemmódra.
– Azt hiszem, ezt valaki nagyon eltolta – szólalt meg Vỳḩaůteń hangja a háta mögött. A főnök odasétált mellé és a korlátra támaszkodott.
– Igen, főnök. Ez totálisan el lett tolva.
– És még le sem ugorhatunk innen – nézett le az elnök az utcára. – A biztonsági robotok nem hagynának földet érni.
– Én nem is akarnék – közölte Åmmaĩt. – Ninda szökése óta azon dolgoztam, hogy ezt megelőzzem. Az én lelkiismeretem tiszta.
Nézte az egyre kisebbre zsugorodó Szilgun Angardúmit az égbolton, és Nindára gondolt. Vajon beszélhet még vele valaha?
←nf-20 kártérítés [103] Pénz? Az mi? Nem, félreértesz, a szó jelentését természetesen tudom. Mire jó a pénz? Mit oldott meg valaha? És mennyi kárt okozott? (Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai, 60. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. ńaũḱan 22.nf‑20 nf-21 háború [100] Ha a barátod le akarja vetni magát a hegytetőről, elkaphatod és visszaránthatod. Ha a kormányod készül erre, nem tehetsz semmit. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 110.)nf‑21 nf-22 kiáltvány [102] Különös, hogy milyen sokan próbálták eszközül felhasználni politikai céljaikra – hiszen csak egy gyerek volt –, s hogy ez mennyire lepergett róla. Nem is sikerült senkinek. Egyvalaki van, aki ha nem is politikai, de szakmai, üzleti karrierje fellendülését neki köszönheti, éppen az, aki soha nem akarta felhasználni őt, de őáltala lett a Galaxis egyik legismertebb ügyvédje. Én. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 9. sómir) :: Aulang Laip, Jakamma, 43 615. dzsirat nisszugópan, 486nf‑22→
ph-21 id [-470] ()ph‑21 ·· -395 734 121 szó (705 897+24 081+4143) 5 085 877 betű (4 921 786+164 091) 5 623 605 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2229. nap, 327 szó/nap, 2281 betű/nap, 77:11/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.3.:437, 3086 18. 10:47 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |