-8 ←pdt [-1016] AZ ELSŐ SZÍANAZ ELSŐ SZÍAN pd-1 fellépés [-8] Hetvenegy éves voltam csak, amikor először léptem színpadra az első jallinanom alkalmából. És integettem a közönségnek. Másodjára visszaemlékeztem erre, és újra integettem. Aztán ez valahogy a védjegyem lett. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 329. fattilgópan) :: Szúnahaum, Sáfurgaut-Szimdzsangur, 43 700. jallinan-lidzsúmatan, 450pd‑1 pd-2 professzorok 1 [-22] Hülyének néztek, gúnyoltak minket, mert egy gyerek a példaképünk. Aztán az a gyerek megírta a legfontosabb könyvet a Galaxis történetében – és még mindig gyerek volt. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 61. śùndë 22., a fehér órájapd‑2→

---

„Hetvenegy éves voltam csak, amikor először léptem színpadra az első jallinanom alkalmából. És integettem a közönségnek. Másodjára visszaemlékeztem erre, és újra integettem. Aztán ez valahogy a védjegyem lett.”
 

Szúnahaum
Sáfurgaut-Szimdzsangur
43 700. jallinan-lidzsúmatan
450
Mozgalmas volt az ünnepi év. Nindának tíz koncertje volt az év során, háromnaponként egy – igaz, egy derkinél nemigen voltak hosszabbak –, ezeket átadták a dzserang tévécsatornáknak is; némi késedelemmel megkapták Az Első Szíanról tartott beszélgetés felvételét is. Mialatt a szúnik ünnepeltek, sorban érkeztek a feliratkozások fordítóktól, száznál több nyelvre kívánták lefordítani. Csillagszerte vitaestek sokaságát tartották róla, mindig csak egy-két témaköréről, hiszen a könyv terjedelmes volt és szerteágazó.
  Larenka élete egyik legnagyobb szakmai sikerének nevezte, hogy még Dzsagit is sikerült rábírnia egy rövid tévébeszélgetésre Az Első Szíanról. Az idős filozófus nagy elismeréssel szólt a műről, a kortárs filozófia nagy alkotásának nevezte, és azt mondta, biztos benne, hogy tanítani fogják az egyetemeken, ámbár átlagos alapműveltségű felnőttek számára is érthető. Igaz, sok benne a meghökkentően rejtélyes gondolat, amikre nemigen lehet más reakció, mint „hát én ezt nem értem”.
  Nindát mindez nem érdekelte. Lidzsúmatan délelőttjén, nagyjából akkor, amikor a szindor tévében a róla beszélő Dzsagit mutatták, ő Sáfurgaut szasszíhaumában táncolt a menyasszonyaival. Ahogy máskor, most sem tett semmilyen előkészületet a koncert előtt, ami négyszázötvenkor kezdődik innen pár ríginre, a Szimdzsangur színpadon. Csak fölsétál és játszani kezd.
  Sileni, minthogy neki nem volt még párja, bárkivel táncolhatott, és mint mindig, most is táncolt, az új, szivárványszínű karszinruhájában, aminek minden része más-más színben ragyogott aszerint, hogy hogyan esett rá a fény. De már nem sok lelkesedéssel táncolt, lekötötte a figyelmét, hogy mindjárt színpadra lép ő is. Most először. Egy éve sincs, hogy elkezdett énekelni tanulni Nindától.
  S egyszer csak ismerős arc jelent meg a táncolók mellett, annyira meglepően, hogy Sileni megállt a tánc közben, és félrehajtott fejjel kezdte figyelni, mint egy kiskutya.
  – Írsaupi… – susogta táncpartnere, Émaut az ország egyik legismertebb énekesének a nevét.
  – Írsaupi – mondta Sileni is, aztán egymásra néztek és odafutottak. A férfi lepillantott rájuk és elmosolyodott.
  – Nicsak, Sileni!
  A kislány meghökkenten bámult föl rá. Minthogy a kisgyerekek nem viselnek kitűzőt, csak az arcáról ismerhette föl, de honnan?
  – Honnan tudod?…
  Az énekes nevetett és helyet foglalt az egyik asztalnál. Sileni és Émaut szintén, és velük együtt tucatnyi gyerek gyűlt oda pillanatok alatt. Írsaupi elsősorban a gyerekek kedvence volt, bár felnőtteknek szóló dalokat is énekelt. Világos bőrét és kék szemét apjától örökölte, aki helvor születésű volt.
  – Hogy honnan tudom, hogy te vagy Sileni? Választhatsz. Te egy híresség vagy Szúnahaumon, mert súlyos betegen kerültél ide Jaungaimaszról, és három kamaszlány fogadott örökbe, ilyesmi nem történik minden ezer évben. Vagy pedig: te egy híresség vagy Szúnahaumon, mert a te szüleid alkotják a nindaran törzset, az egyetlen új törzscsaládot az Élet Fáján sok nemzedék óta, hát ez meg pláne harmincezer éve nem volt. Vagy pedig: te egy híresség vagy Szúnahaumon, mert a te szüleid írták a manapság leghíresebb könyvet, az se történik minden ezer évben. Vagy pedig: amikor néhány matival ezelőtt idejöttem, megkérdeztem, hogy kik fognak fellépni, és mondták, hogy Ninda a lányával, Silenivel, ott van, ni…
  Együtt nevetett a többiekkel.
  – Én is fellépek itt ma – tette hozzá –, ezért jöttem.
  – Szissssszzzz… és megnézel engem is?
  – Hing-hing, meg, persze. Ha utána te is megnézel engem.
  Sileni elnevette magát, és nekiiramodott, hogy csatlakozzon Nindához, aki már a színpadra tartott, s karját nyújtva hívta őt is. Fölmentek, a közönség felé fordultak, s ekkor Írsaupi lentről integetett Sileninek. A kislány vigyorogva visszaintegetett neki, aztán a közönségnek is. A szúnik vidáman integettek neki.
  Senki sem sejthette még, hogy egy hosszú művészpálya első pillanatait látják, és Sileninek ezentúl mindig szokása lesz, hogy integessen a közönségnek.
  Az Ánautit adták elő, egy egészen új dalt, Aumsé írta akkoriban, amikor a lányok a Testvériségbe hozták Silenit. Ninda kicsit átírta a ritmusát, a hosszú hangok helyett több rövidet iktatott be, így jobban illett Sileni egyéniségéhez. Nagy tetszést aratott. Amikor lejött a színpadról, egyenesen Írsaupihoz szaladt.
  – Tetszett?
  – Igen, tetszett – mosolygott az énekes.
  – Akkor most te jössz. Énekelj szebben, ha tudsz!
  A férfi együtt nevetett a körülöttük állókkal.
  – Nem, még nem én jövök, nézd, Ardámi már fönt is van, anyukád most őt fogja kísérni.
  – Őt nem ismerem – mondta a kislány olyan arccal, mint aki egyébként mindenkit ismer Szúnahaumon, aki tud énekelni. Ardámi nem sokkal lehetett fiatalabb Nindánál, hosszú szőke haja volt, pedig fiú volt és semmi köze nem volt a szindorokhoz.
  A koncert után – amin Sileni persze meghallgatta és megtapsolta a sztárt, sőt elismerte, hogy tud olyan szépen énekelni, mint ő – a négy lány átsétált a Szimdzsangur hídján a Rúfaurit parkba, ahol már kezdődött a hilgverseny.
  – Hogyhogy hilgverseny? – lepődött meg Sileni. – Az nyer, aki a legtöbb hilget tudja megenni?
  – Dehogy, sien – felelte Úlerna, egy mellettük haladó asszony, aki persze teljesen idegen volt, akkor látták életükben először. – Az nyer, aki a legjobb hilget tudja sütni.
  – És ez hogy derül ki?
  – Meg kell kóstolni.
  – Ez jó ötlet!
  A versenyt Ilvargisz süteménye nyerte, amit egy édes, érdekesen ropogós krémmel töltött meg; azt mondta, rarvinak hívják. Az összetételéből csak annyit árult el, hogy a ropogósságát apróra tört jamarkeksznek köszönheti, egyébként titok. Külföldi, konkrétan folgri eredetű recept. Valójában persze már a nevével elárulta az összetételét mindenkinek, aki csakugyan kíváncsi volt rá, hiszen egy recept részleteit kideríteni pillanatok műve bárkinek, ha a nevét tudja – néhányat nyomogat a suagján és megvan.
  Aztán továbbsétáltak, az ünnepi díszbe öltözött kisvárosban gyönyörködtek. Szúnahaum összes lakott helye ünnepi külsőt öltött, mint minden namindan és jallinan alkalmával, de a jallinan különleges alkalom volt, ilyenkor igazán csillogott-ragyogott, tarka volt minden. Minden házat, terecskét, janníhaumot, parkot másképpen díszítettek. Mindenről felvétel készül, így aki nem jutott el valamelyik kedvenc helyére, utólag is megnézheti, hogy festett ezen az ünnepen vagy bármelyik másikon.
  Rongamival véletlenül találkoztak össze a Szilalg parkban, egy piramis alakú üvegtárgyat csodált, Ómbrak művét. A műtárgy egészen olyasmi volt, mint a szúnik kedvelt üvegművészetének más darabjai, csak éppen olyan magas volt, mint Aini. A belsejében ezernyi szín olvadt egymásba, mindig másképpen, ha az ember csak megmozdította a fejét, már másmilyenek voltak a színek.
  – Nem rossz, mi?
  Aini bólintott.
  – A saunisiak is szeretik a szép üvegtárgyakat. Van egy kiállítótermünk, Laumīnis Ȳntasnak hívják, vagyis a csillogás házának. Azt teljes egészében az üvegtárgyaknak szentelték. Egyszer nézd meg, érdemes. Vannak olyan alkotások, mint ez, színtelenek, csak optikai hatásokkal, de a színes üveget is szeretjük.
  – Rendben, alkalomadtán megnézem – bólintott a fiú.
  Közben a lányok csendes, kívülről láthatatlan módjukon megbeszélést folytattak megint, és döntésre jutottak.

---

←pdt [-1016] AZ ELSŐ SZÍANAZ ELSŐ SZÍAN pd-1 fellépés [-8] Hetvenegy éves voltam csak, amikor először léptem színpadra az első jallinanom alkalmából. És integettem a közönségnek. Másodjára visszaemlékeztem erre, és újra integettem. Aztán ez valahogy a védjegyem lett. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 329. fattilgópan) :: Szúnahaum, Sáfurgaut-Szimdzsangur, 43 700. jallinan-lidzsúmatan, 450pd‑1 pd-2 professzorok 1 [-22] Hülyének néztek, gúnyoltak minket, mert egy gyerek a példaképünk. Aztán az a gyerek megírta a legfontosabb könyvet a Galaxis történetében – és még mindig gyerek volt. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 61. śùndë 22., a fehér órájapd‑2→

---

ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 (2138 › 60:47) 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728)	693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	192 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	20 (2%) 673