Ninda

82 ← →

„Ne építs bonyolult csapdát a hetiffúrinak. Üsd agyon. Sokszor a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás a legjobb.”

Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára

Mŷnẽa
Ỳnkaś Tẅtyŷ Szálloda
57. ńaũḱan 31.
a zöld órája
A szálloda szép volt. A szoba kényelmes. A kilátás a Śỹyolp hegységre – gyönyörű.
  Helyi idő szerint a sárga órájában érkeztek, és bőven jutott idejük örülni ennek a sok szépségnek – egészen estig, a zöld órájáig. Elsétáltak a Výstṙeèn-vízeséshez, hosszan csodálták, aztán visszaindultak a szállodához, a kerthelyiségben vacsoráztak, ami a Výstṙeèn-tó fölötti teraszon volt, és az egész tavat be lehetett látni róla, a túlparton pedig a hegyláncot. Důkyńlevest akartak rendelni mŷnẽai módra, majdnem ugyanolyan volt, mint a ḱaŷndïmi, de nem tésztával, hanem ÿrtińgombóccal… ám valaki megállt az asztaluknál.
  – Åmmaĩt? Åmmaĩt ÎÌdaṙa, nahát! No lám csak, kit látok!
  Åmmaĩt kényszeredetten ismerte fel a zömök, kissé kockafejű embert, volt egyetemi évfolyamtársát.
  – Szervusz, Lûym.
  – Lûym? Lûym? Már elfelejtetted, hogy szólítottál régen? Ó, bocsásson meg – nézett a férfi Ḩaỳŷtra –, Lûym Śwŵreỹ vagyok, ennek a derék embernek az évfolyamtársa voltam az egyetemen. De csak időben. Agyi kapacitásban nem vehettem föl vele a versenyt!
  Harsányan felnevetett.
  – Ḩaỳŷt Kyòṙayś – felelte a lány kurtán.
  – Nagyon örvendek. Nem rokona Vỹskôyń Kyòṙayśnak?
  – Az unokahúga vagyok – bólintott Ḩaỳŷt rutinszerűen. Sok éve megszokta, hogy a színész nagybácsira mindenki rákérdez, hiszen a sỳÿndoṙ társadalomban elképesztő faragatlanság lenne nem venni tudomást róla, ha valakit ugyanúgy hívnak, mint egy híres embert.
  – Ó, hát ez csodálatos. Megengedik, hogy leüljek? – S válaszra sem várva odahúzott egy széket. Åmmaĩt megmerevedett, Ḩaỳŷttal elkapták egymás pillantását. Kéretlenül helyet foglalni mások asztalánál még egy régi baráttól is pimaszság, ez az ember pedig nem volt Åmmaĩt barátja. – Jaj, ne nézz már így rám, Åmmaĩt, tudom, hogy nem illik, de hát ennyi lazaságot csak megengedhet magának az ember ennyi év után, nem? Mikor is láttuk egymást utoljára?
  – Az egyetemen – felelte Åmmaĩt feszesen. Kezdett gyanakodni.
  – No lám csak, hogy telik az idő! Mesélj, mi van veled, hogy megy sorod. Azért nem voltunk mi olyan rosszban annak idején. – Harsogva nevetett, többen odanéztek a közeli asztaloktól. – Várjál már, nem láttalak én téged egy-két éve a tévében valamit nyilatkozni? Mi is lettél te, valami külügyes?
  – Diplomata – Åmmaĩt megköszörülte a torkát –, és igen, láthattál a tévében.
  – No lám csak! Hát ez nagyszerű! S most is valamilyen diplomáciai küldetésben?
  – Nem, szabadságon vagyok.
  – Szabadságon, nahát, ez jó! – Megint nevetett, de aztán halkabban folytatta. – Te csirkefogó, már az egyetemen is ilyen kópé voltál. Úgy szólítottuk, Nagymester, kisasszony, mert ő találta ki a legjobb csínyeket. Minden csibészségben benne volt. Hát most meg azt mondja nekem, hogy szabadságon van, miközben otthon égre-földre keresik.
  Åmmaĩt magában megállapította, hogy így könnyebb is. Legalább most már biztosan tudja.
  – Honnan veszi ezt? – kérdezte Ḩaỳŷt.
  – Ó, hát csak onnan, hogy én egy kicsit más pályát futottam be az egyetem óta, kedves Ḩaỳŷt. Én is külügyi vonalon tevékenykedem, csak az én munkám kevésbé látványos, mondhatni, nem tartozik a szélesebb nyilvánosságra.
  – Szóval mit akarsz? – kérdezte Åmmaĩt.
  – Hát bizony, kedves Nagymesterem, arra szeretnélek kérni, hogy szakítsd meg a szabadságodat és gyere velem haza. Szeretnélek bemutatni egy-két barátomnak…
  Ḩaỳŷtra nézett, mert a lány hirtelen felállt.
  – Azt hiszem, rám itt már nincsen szükség.
  – No lám csak, de hát hová megy, ked…
  – Semmi köze hozzá – felelte a lány nyersen –, hacsak nem akar engem is letartóztatni.
  Śwŵreỹ zavartan nézett vissza Åmmaĩtra, aztán megint a lányra.
  – Hát én nem fogalmaztam volna ilyen drasztikusan, de természetesen, ön oda megy, ahová akar. Arra azonban figyelmeztetem, hogy sỳÿndoṙ állampolgárként…
  De a lány már kívül járt a hallótávolságon. Śwŵreỹ nem is folytatta, vállat vont és visszafordult Åmmaĩthoz.
  – Sajnálom, öregem. A cég ragaszkodik hozzá, hogy mindent megbeszéljünk, és valami formális tárgyalást akarnak. Dỳvuoṙp azt ígérte, kapsz egy eszméletlen hosszú büntetést, hogy a tömegek kielégítsék a bosszúszomjukat, és a színfalak mögött kegyelmet kapsz. Elnökit… Egyetlen órát sem leszel igazából lecsukva. Személyesen garantálja. Szerintem ez méltányos.
  – Tudod, Lûym, a helyemben sokan kapnának ezen az ajánlaton. Bárki azonnal elfogadná, aki nem tud kettőig számolni. Először is te itt ezt elmondtad, Dỳvuoṙp pedig ugyanezzel az erővel letagadja. Másodszor pedig az az őrült még nem született meg, aki a VŶLN-ben megbízik. Úgyhogy nekem jobban tetszik az alternatív változat.
  – Micsoda?
  – Bármi más, öregem, mint visszatérni Sỳÿndoṙeìára. Bármi más. Ezért ha nem bánod, én most elmegyek.
  Mozdult, mint aki készül felállni, de Śwŵreỹ tiltakozóan fölemelte a kezét.
  – Rosszul teszed, ha most elmész. Bocs, de nem engedhetlek el.
  – Hát akkor mit csinálsz, talán lelősz?
  – Hát azt nyilván nem, de vannak más eszközök is…
  Ekkor megszólalt egy hang a háta mögött.
  – Rendőrség. Uram, megkérem, hogy tegye a kezét a tarkójára.
  Śwŵreỹ lesújtott döbbenettel pillantott hátra, és egy fegyvercsövet látott közvetlenül a fejénél. Åmmaĩt derűsen visszaült. Ő azt is látta, hogy a két rendőr után még többen érkeznek, civil ruhások is, és öt lépéssel Śwŵreỹ mögött Ḩaỳŷt akkor ül le a pázsitos domboldalt szegélyező kőfalra.
  – Dõveỳn hadnagyhelyettes vagyok – szólalt meg egy másik hang, egy húszas éveiben járó, határozott férfi, aki megkerülte az asztalt és Śwŵreỹ szemébe nézve megállt, nem ült le. – Lenne szíves a nevét, uram?
  – Lûym Śwŵreỹ – volt a felelet.
  – A fiatal hölgy azt mondta, hogy ön a sỳÿndoṙ titkosszolgálatnak dolgozik. Van ehhez valami hozzáfűzni valója?
  Śwŵreỹ arcán a teljes vereség látszott. Mŷnẽa csak húsz éve, meglehetős viharok után vált függetlenné Sỳÿndoṙeìától, és nagyon harapnak a VŶLN embereire.
  – A kislány téved vagy képzelődik – felelte. – Jogi tanácsadó vagyok egy ḱaŷndïmi cégnél.
  A hadnagyhelyettes bólintott, aztán lenyúlt az asztal alá, a székhez, amin korábban Ḩaỳŷt ült, és fölvett róla egy vỳriĩst.
  – Akkor ezen ugye nem fogunk semmi olyasmit hallani, ami a kislány tévedését vagy képzelgését támasztaná alá?
  Śwŵreỹ nem felelt. A hadnagyhelyettes odanyújtotta a készüléket az emberének, aki visszaadta Ḩaỳŷtnak, hogy az ujjlenyomata segítségével átvigyék a felvételt a rendőrségi adattárba.
  – Letartóztatom – közölte, ismét Śwŵreỹre nézve. – Kémkedéssel, a Mŷnẽa Köztársaság államrendjének megbontására irányuló szabotázzsal vádolom, aminek első fokát azzal valósította meg, hogy Sỳÿndoṙeìa Államszövetség titkosszolgálatának, a VŶLN-nek alkalmazásában vagy megbízásából Mŷnẽa Köztársaság területére lépett és itt jogosulatlanul hatósági személyként próbált fellépni. A kapitányságon megkapja a szükséges képesítéssel rendelkező mŷnẽai ügyvédek jegyzékét. Sỳÿndoṙeìai ügyvédet biztonsági okokból nem fogadhat. Kérem, álljon fel.
  Śwŵreỹ letörten feltápászkodott. Két rendőr karfogót illesztett köréje.
  – Lûym – szólalt meg Åmmaĩt.
  A férfi ránézett.
  – Kihagyott az emlékezeted. Nem Nagymesternek hívtatok, hanem Főmesternek. Én pedig téged Kis Piszkosnak. Látod, rászolgáltál erre a névre – és agyi kapacitásban csakugyan nem veheted föl velem a versenyt.
  – És velem sem – szólalt meg a háta mögött Ḩaỳŷt. – Attól, hogy valaki táncosnő, még nem buta.
  A rendőrök elmentek, elvezették Śwŵreỹt. Ḩaỳŷt odaszaladt Åmmaĩthoz, átölelték egymást.
  – És most?
  – Ügyes voltál. Amikor elsétáltál, már tudtam, hogy ezt fogod tenni.
  – Jó, de mennyi időbe telik a VŶLN-nek egy másik ügynököt küldeni?
  – Semennyibe. Akár itt ülhet még kettő az asztaloknál. Azonnal elmegyünk innen.
  Ḩaỳŷt megérintette a vỳriĩsét, hívott egy kocsit, ami könnyed libbenéssel leszállt a teraszra.
  – Jó, de hová? Nem menekülhetünk világról világra, mint Ṙykkastãan.
  – De egy helyre mégiscsak mehetünk, ahová nem ér el a VŶLN keze. Szállj be.
  A kocsi sebesen haladt a város felé.

← →

625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
717511 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt

ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 ·· -333 (2137 › 60:45) 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624)	692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap \| 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	191 (27%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` – – –	19 (2%) 673