„Hogy milyennek találtam a szúnik életét? Hozzá kellett szokni, az igaz. Minden más lett, mint azelőtt, amikor még nem volt életem. Sokkal jobb is. Amikor belépek a törzsemhez a janníhaumba, otthon vagyok. De ha nem a törzsem tagjai vannak ott, akkor is. Nemcsak a janníhaumban.”
Ninda: Életem egy falevélen,
12. sómir
12. sómir
Ninda csak Sinesztitől tudta meg, hogy a beszélgetés, amit készít vele, be fog kerülni a Hatodik súrangirba.
– Hát… én azt sem tudom, mi az.
– Elmondom – bólintott Sineszti, aki nemcsak a törzs emlékezete volt, hanem egy tipegő ikerpár apja is, ott játszottak a közelében, amíg beszélgettek. – Létezik egy mű, az Ílgaszaumi. Úgy szoktunk róla beszélni, mintha egyetlen könyv lenne, pedig a Galaxis egyik leghatalmasabb könyvtára. Tíz súrangirból áll, amik egyenként is óriásiak. A Hatodik súrangir tartalmaz mindent, amit a valaha élt szúnik szükségesnek éreztek megörökíteni magukról, családjukról, barátaikról, törzsükről, hajójukról vagy lakóhelyükről. Több billió írásmű, kép, videófelvétel van benne. Beláthatatlanul nagy. Minden szúninak van egy saját tárolóhelye, ahol bármit elhelyezhet, és meg is tesszük, nekem csak a gyerekeimről több ezer kép és videófelvétel van benne. Nos, ebbe a gyűjteménybe fog bekerülni a mi beszélgetésünk is.
– És ott ki fogja megtalálni?
– Bárki. Mármint bármelyik szúni, természetesen; az Ílgaszaumi létéről a dzserangoknak nem szabad tudni.
– Úgy értem, abban az óriási sokaságban.
– A katalógus hozzárendeli a mi kettőnk nevéhez, ehhez a janníhaumhoz, a hajóhoz, az időponthoz, meg minden szóba kerülő dologhoz, emberhez, eseményhez. Ezek alapján lehet majd megtalálni.
– Értem.
– Esetleg kezdjük is el. Mesélnél valamit a régi életedről, mielőtt idekerültél? Nálunk nem mindenkinek van tájékozottsága Szindoriáról.
Ninda elgondolkodott. Mi van mesélnivaló arról az életről? Egyáltalán…
– Szerintem nem volt olyan.
– Bocsáss meg, hogy érted ezt?
– Amikor idekerültem, akkor kezdődött az életem. Addig nem éltem… legfeljebb léteztem.
– Vagy úgy. Hát akkor esetleg arról, hogy milyen volt létezni Szindorián egy csavargónak.
– Rossz. Veszélyes… Nem hiszem, hogy ti szúnik, akik sohasem éltetek így, megértenétek.
– Talán nem fogjuk – nézett rá Sineszti komolyan. – De ha elmeséled, legalább megismerhetjük. Valamennyire el tudjuk talán képzelni, ha nem is mindannyian, csak azok, akiknek az átlagosnál jobb képzelőerejük van.
– Jó. Megpróbálok mesélni róla valamit.
Egy lũakẽàńi csavargó élete mindenféle szempontból piszkos – ezt egyszer a Főokos mondta, és Ninda emlékezett rá. A Főokos tudott ilyeneket mondani, és meg is magyarázta, hogy miért. Soha nem mosakodnak, valójában alig tudják, mi az. Ha úgy tartotta kedvük, néha lementek a Ḱyõṙś partjára fürdeni, csak persze tiszta vízzel az a rengeteg kosz nem jön le. De nem is igazán azért fürödtek, hogy tiszták legyenek, hanem játékból, jólesett pancsolni a Ḱyõṙś sekélyke vizében. A Főokos néha lopott szappant, vagy pénzt lopott és abból vette, ő nem volt olyan, mint ők, ő nem született csavargónak, valaha volt rendes városi lakása, művelt ember volt. Ők az ilyet úgy hívták, „okos fejű”. De nemcsak ezért volt piszkos az életük. Mindazok miatt, amiket csináltak. Loptak és raboltak, hogy valami pénzhez jussanak, és mindenféle más dolgokat is csináltak, erőszakos dolgokat. Megvertek embereket, késeltek, néha öltek. Lányokat is megtámadtak. A Kékszemű úgy kapta a nevét, hogy kapott egy iszonyú ökölcsapást egy lánytól, akit be akart rángatni egy kapualjba, és egészen földagadt és megkékült a szeme, nem is látott rá semmit, csak jajgatott vele egész nap, aztán egyszer nekirontott egy csapat ervésnek, talán nem is látta őket, vagy éppen agyon akarta veretni magát, nem tudták meg, az egyik ervés fejbe csapta a Kékszeműt, aztán megbilincselték és belökték a nagy ketreces kocsijukba, többet nem hallottak róla. De nem mindenki járt pórul a lányokkal, a Nagylábú például csak megfenyegette őket, hogy kapnak két pofont azzal az irdatlan tenyerével, és meghunyászkodtak. A városi lányok idősebbek voltak, Ninda meg páran a bandából nem annyira, hát ők nemcsak a Nagylábúval nem mertek ellenkezni, a Lilafejjel se meg senkivel. A bandában általában több vezér is volt egyszerre, mert mindig szét voltak szóródva, és amikor elváltak egymástól, soha nem tudták, hogy fognak-e megint találkozni. Meg hát nem is érdekelte őket. Amikor több vezér egyszerre volt jelen, amolyan vezéri tanácsot szoktak tartani, ilyen volt az is, amikor eldöntötték, hogy belógnak a suárba és szajréznak. A Vörös volt az utolsó vezér, amikor Ninda elkerült Lũakẽàńból. Sokat verte a fiatalabbakat, de ő Nindát pont nem zaklatta, mert csak a fiúk érdekelték. A Kőfejű annál többet zaklatta, bár mostanában kevesebbet, mint kisebb korában.
Sineszti teljesen el volt képedve. A beszélgetésnek nem az ő döbbenete vetett véget, hanem hogy az ikrek odajöttek és igényt tartottak az apjuk figyelmére.
– Folytassuk még máskor is, ha nincs ellenedre – kérte. – Nálunk senki semmit sem tud ezekről a dolgokról, de érdekel minket, hogy hogyan élnek mások, más népek.
– Persze, folytathatjuk – bólintott Ninda, és elnézte Sinesztit meg az ikreket, ahogy játszanak. Semmilyen hatást nem tett rá, hogy felidézte a múltat, ami nyolc napja még az élete volt.
– Sikerült elhomályosítanom benned az események érzelmi hatását – szólalt meg Lýŷ a gondolataiban. – Emlékszel mindenre, de úgy, mintha valaki mással történt volna.
– Igen, valahogy így – felelte Ninda közönyösen. – Pedig tudom, hogy velem történt.
– Őszintén szólva csak reménykedem benne, hogy nem lesz rád káros hatással. Nem szoktam ilyesmit csinálni, és más ivutok sem, de nem hagyhattam, hogy szenvedj.
– Köszönöm, barátom.
– Azt hiszem, jó lesz, ha elmesélsz a szúniknak mindent a szindoriai életedről. Neked is jót tesz, ha beszélsz róla, és nekik is bővül a világképük általa.
– Rendben… ha kíváncsiak rá, beszélek nekik róla.
– Kíváncsiak lesznek. Minden ember kíváncsi, és a szúnik is emberek.
– Az ivutok nem kíváncsiak?
– Dehogynem. Mi is azok vagyunk, ebben nem különbözünk tőletek. Ezért járjuk be a Galaxist, egy-egy emberhez társulva, mert kíváncsiak vagyunk arra a fajra, amelyik benépesítette a csillagokat.
– Ti miért nem tettétek meg?
– A mi civilizációnk más jellegű. Egyáltalán nem technikai, így mi nem is készítünk tárgyakat, a legkevésbé űrhajókat. Amíg az emberek le nem szálltak a világunkon és néhányunkat magukkal nem vitték mint kedves állatkákat, addig mi semmit sem láttunk a világunkon kívül a Galaxisból.
– A te világod hol van?
– Nagyon messze innen.
– És hogy néz ki?
– A szúni neve Sillau. Csupa erdő és mező, nagy hegyek, tavak és néhány kisebb tenger, érintetlen természet az egész. Mi nem építünk házakat, nincsen rájuk szükségünk, az emberek ezért is állatnak hisznek, meg mert nem tudunk beszélni. Ők pedig nem gyarmatosították a világunkat, bár amúgy tökéletesen lakható lenne emberek számára is. De mi gondoskodtunk róla, hogy eszükbe se jusson efféle. Csak leszáll néha egy-egy kisebb hajó, amikor mi úgy kívánjuk, egy-két ivutot letesz, másokat elvisz, és utólag egyetlen ember sem emlékszik, hogy ott jártak.
←nb-13 upeszek [-21] Mit jelent egy szúni számára a klánja és a törzse? Mit jelent bárki számára a két keze? (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára) :: Aulang Laip, Szindoria-rendszer, 43 610. szahut muandzsan, 353nb‑13 nb-14 emlékezet [-21] Hogy milyennek találtam a szúnik életét? Hozzá kellett szokni, az igaz. Minden más lett, mint azelőtt, amikor még nem volt életem. Sokkal jobb is. Amikor belépek a törzsemhez a janníhaumba, otthon vagyok. De ha nem a törzsem tagjai vannak ott, akkor is. Nemcsak a janníhaumban. (Ninda: Életem egy falevélen, 12. sómir)nb‑14 nb-15 légültetvények [-23] Közmondás, hogy a legpáratlanabb élmény a Sésszanirrógandi csúcsán állni és nézni a napot, amint egymás után alábukik a Súaf testvéreinek hat orma mögött. Kipróbáltam. Nem ér fel egy csendes délutánnal a kedvesed karjaiban. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 57. sómir) :: Aulang Laip, Szindoria-rendszer, 43 610. senut nahangan, 497nb‑15→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
717511 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 ·· -333 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624) | 692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |