„Nézz körül. Itt ülünk az étteremben, beszélgetünk mindenféle felnőtteket érdeklő dolgokról. És itt ül egy gyerek, eszeget, gondolkodik. Miről? Eltűnődtél már valaha azon, hogy egy gyerek, aki csak ott üldögél valahol, mire gondol éppen?”
Sileni: Naplóm Nindával,
44 411. fattilgópan
44 411. fattilgópan
Szuangvéni-Hillá
43 702. nodzsat karisszinan
506
Szuangvéni falu janníhauma közvetlenül a tóparton állt, a Tűz Otthona ezért, mint az ilyen helyeken mindenhol, a víztől legtávolabbi részen létesült, hogy az embereknek legyen helyük körültáncolni a tüzet. Nomboka megcsodálta a Hillá sima tükrét és a túlparton emelkedő dombokat, és a napot, amit innen már jól láthatott a dombok fölött. Aztán odakapta a tekintetét a Tűz Otthonára, ahol az elmaradhatatlan szertartás most is lejátszódott.
– Szinensi, Ángfuráni Kis Őrzője és Ninda, Auszíní Kis Őrzője Aulang Laipról köszönti Szuangvéni-Hillá tüzének Őrzőjét.
– Szuangvéni tüzének Őrzője köszönti a Kis Őrzőket, Szinensit Ángfurániból és Nindát Auszíníről és Aulang Laipról.
Ezzel a két Kis Őrző visszatért a többiekhez, akik már helyet foglaltak az egyik asztalnál, csak Nomboka álldogált még, aztán észbe kapott és ő is leült.
Ninda rápillantott, elmosolyodott és elmesélte a Kis Őrző intézményének mibenlétét, meg hogy ők ketten hogyan lettek azok.
– És Aini?
– Ő még nem. Sileni sem. De hát akármikor adódhat rá alkalom.
– Sileni is lehetne már?
– Persze, éppen attól Kis Őrző, hogy bármilyen kicsi gyerek lehet.
– Hogyan döntöttétek el azon az esküvőn, hogy melyikőtök legyen?
Ninda vállat vont.
– Teljesen mindegy volt. Ha most beülnénk ott az egyik csónakba, számítana, hogy milyen sorrendben lépünk be?
A riporter követte a tekintetét. A parton, a janníhaum szélénél négy kis csónak ringatózott a vízen.
– Á, szóval azokba bele is lehet ülni?
– Mi másra szolgálhatnának?
– Úgy értem, nincsenek magántulajdonban?
– De, nyilván. De miért ne adná kölcsön a csónakját bárki? Még ha a túloldalon szállunk is ki, nyilván visszaküldjük, nem?
– Igaz. S mondd csak, hogy hívják ezt a falut voltaképpen: Szuangvéni vagy Szuangvéni-Hillá?
– Szuangvéni-Hillá ímb-Silgarsziut sún-Hinnagir szésszan-Órangdzsalgi haumí-Szúnahaum, ha az egészen teljes nevét akarod használni. Ebben benne van, hogy a Silgarsziut vidéken, a Hinnagir folyása mentén, az Órangdzsalgi nagy területen, az Abroncsvilágon. De a két utolsó részt végképp nem használják, az ímb és a sún is csak nagyon ritkán hangzik el. Általában a kisvidék vagy a csatorna nevét teszik a falvak neve mögé, esetleg tó vagy hegy nevét, ha az van a közelben. Az én városom, Jasszani például Jasszani-Laulu néven is előfordul, bár így ritkán mondják, mert nagyváros. Ha kiteszed a városrész nevét, ahol lakunk, Jasszani-Haugímú, a Laulu akkor sem szokott elhangzani.
Nomboka értőn bólogatott.
– Nálunk is vannak hasonló névadási szokások, csak éppen fordítva. Mi a hegyeket és tavakat szoktuk elnevezni a városokról.
Megették a sehaddut, Sileni éppen olyant kapott Raurankitól, akivel ők csak most, a hílarin ismerkedtek meg, leszálláskor, amilyent szeretett volna. Ninda és Szinensi sáurvatin sehaddut evett, azt Jarkulan készítette, egy szintén helybeli férfi, Aini pedig megosztozott a riporterrel egy innirvakin.
– Ilyen étel nálunk is van – szeletelte Nomboka nagy figyelemmel a tekercset –, sült tészta, feltekerve valamilyen töltelékkel. Édes is van, meg zöldséges, húsos, sokféle. Kicsit másmilyenek persze, mint ez.
– Bármikor eheted az otthoni ételeidet – tájékoztatta Jarkulan –, illetve lehet, hogy ezt már tudod.
– Igen, köszönöm – mosolygott Nomboka. – Én tévériporter vagyok, hozzászoktam, hogy járom a Galaxist és mindenféle konyhaművészeti stílussal találkozom. Nagyszerű élményeket köszönhetek ennek.
Ninda bólintott és fölvette a suagját. Algisu volt a Szolgálattól.
– Képzeld – újságolta –, a szindorok megtaláltak!
Ninda fölvonta a szemöldökét.
– El voltam veszve? – mosolygott a képernyőre.
– Jaj, nem téged. Vagyis de. Azt a lányt, aki téged fog játszani a filmen!
– Nahát – mondta Ninda röviden.
A képernyőn megjelent egy kislányarc. Szőke, kék szemű, rózsaszín bőrű, tipikus szindor vonásokkal.
– A nevét nem tudom elolvasni – érkezett Algisu hangja a fénykép mellől –, de gondolom, kimondani se tudnám.
Ninda felolvasta a képre írt nevet.
– Âiśỳ Lëwṙãnaḩý.
– Hát… hát ezt tényleg nem tudom kimondani. Hogy ejtetted, Áiszi vagy Áisi?
– Valahol a kettő között – nevetett Ninda.
– Hing-hing. Szóval ismert gyerekszínész Minéán, száztizenegy éves, és szeretne bemutatkozni neked, amikor megfelel. Utánanéztem, ott most éjszaka van.
– Rendben. Ottani idő szerint holnap, iskola után.
A lány bólintott és letette.
– No lám – mondta Nomboka. – Elég sokáig tartott, és így is csak külföldön sikerült. Bár ha tényleg megcsinálják Minéa egyesítését az anyaországgal, akkor lehet az a kislány még szindor állampolgár is, mire elkészül a film. Főleg ha olyan tempóban készül, mint eddig…
Ninda megcsóválta a fejét. – Most már nagyon gyorsan meg kell csinálni, különben megnő a gyerek.
– Hát az igaz. Szívesen tudósítanék a forgatásról. Mondd csak, mi kell ahhoz, hogy az ember kimenjen a Felhőből?
– Semmi. Egy hajó. Akármelyikre felszállhatsz, ugyanúgy, mint kint a Galaxisban, csak persze ingyen. Vagy futárhajót is kérhetsz. Viszont csak most jöttél.
– Persze, nem is akarnék most elmenni, csak az elvet kérdezem.
– A Testvériségbe csak besétálni lehetetlen. Ha már bent vagy, tetszés szerint sétálgathatsz ki-be.
– Rendben. És mikor sétálhatok be a híres-nevezetes Ninda-rezidenciára?
Ninda elmosolyodott.
– Hát ha már Sileni sem eszik többet, mehetünk is.
– Én már jóllaktam – felelte a gyerek.
– Ez persze azt jelenti, hogy otthon megint enni kérsz majd – kelt föl Aini, és hívott egy légikocsit.
Haugímúban nem változott semmi, amióta elmentek, csak a jarráhisövény nőtt még egy kicsit. Nomboka nagyot nézett a nagy lombsátorra, ami alatt a két ház, a huhallup, a nagy játszószőnyeg, oldalt a fengrápálya, a másik oldalon asztalok, székek – úgy nézett ki együtt, mint egy kis falu.
Népes kis falu volt. Ott voltak a Ninda Társaság és a Ninda Szolgálat tagjai, több hangilaorani ismerős, Ninda és két párjának további barátai, no meg a gyerekek – összesen vagy száz ember. A huhallup asztala körül, az asztaloknál, a játszószőnyegen.
Ninda az ajtóból végigpillantott rajtuk, elmosolyodott, s azonnal, hibátlan érzékkel kiválasztotta azt az embert, akit feltétlenül üdvözölnie kellett. Az egyik asztalnál ült. Odament hozzá, már a szúnik jellegzetesen ünnepélyes járásával, és feléje nyújtotta balját.
– Áhíní-hau, hpailgiszí-sittun hirangá sut rongí-halen, Elgiszi-szisun fangráhéran, óng minuat nindaran-íhpan jangir hilvakan liktenit-upesz jallillatun sut hpengrafí.
– Áhíní-hau szihuat rilgipun – érintette Elgiszi a haudzsiját Nindáéhoz –, himsanghpaun óng rilhpat rongí-halen, óng minuat liktenit-upesz-íhpan szingir hilvakan nindaran áhau.
– Angrifárin dzsalvarat szuang nit hinattan-dzsanghpit – mosolygott Ninda –, szisszan harkivaun-sihpi íragun, szahun-szahavun.
Elgiszi magához ölelte, aztán helyet mutatott neki maga mellett.
– Téged ismerlek – pillantott föl a toronymagas folgrira, aki néhány lépéssel Ninda mögött állt –, te vagy az a riporter, aki a dzserangok között híressé tette ezt a kislányt. Itthon egészen más dolgokról híres. Ő az egyetlen szúni sok ezer év óta, aki új törzset alapított, a nindaranok törzsét. És az én törzsembe tartozik, a liktenit-upeszek közé.
Ninda csendesen, szelíd mosollyal ült a törzsfőnöke mellett. Itthon volt végre megint, ahová tartozott.
←pe-9 hazaérkezés [-12] A Galaxis jobb hely lenne, ha nem próbálnának téged megváltoztatni olyanok, akiket te már nem próbálsz megváltoztatni. (Ninda: Beszélgetések, 902.) :: Szúnahaum, Szímunnit-Falgir, 43 702. nodzsat karisszinan, 453pe‑9 pe-10 Áiszi [-11] Nézz körül. Itt ülünk az étteremben, beszélgetünk mindenféle felnőtteket érdeklő dolgokról. És itt ül egy gyerek, eszeget, gondolkodik. Miről? Eltűnődtél már valaha azon, hogy egy gyerek, aki csak ott üldögél valahol, mire gondol éppen? (Sileni: Naplóm Nindával, 44 411. fattilgópan) :: Szúnahaum, Szuangvéni-Hillá, 43 702. nodzsat karisszinan, 506pe‑10 pe-11 Rongami [-20] Ha nem lenne szél, csak feküdnénk a sivatagban, mint a homokszemek – ám így elszállhatunk s eléghetünk a hajnali ragyogásban. (Ninda: A fény lúmái, 595.) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 702. famut angdzsagan, 508pe‑11→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |