„Ha meg akarsz ismerni egy világot, tölts el ott legalább egy évet. Barangolj mindenfelé. Étkezz a helyiekkel. Beszélgess velük. Tanuld a nyelvüket, történelmüket, szokásaikat. Szeretkezz velük. Játssz a gyerekeikkel. És a legfontosabb: mielőtt odamész, nézz a vezetőjük szemébe.”
Ílgaszaumi, Rangáhuap története,
50. sómir, 6. singir
50. sómir, 6. singir
Az egész égbolt sötétkék volt, csak egyetlen irányban látszott valami fényes lilásvörös derengés. A csillagok kupolaként borultak a koromsötétbe burkolózó völgy fölé.
– Felgyorsíthatod a lejátszást – mondta Ílna.
– Miért tenném? – felelte Ninda. – Ha igaziból ott lennék, nem tudnám megtenni.
Egy egész limlibe telt, hogy a lilásvörös fény elérje a hegyek peremét, és még egybe, hogy az egész napkorong előbukkanjon. Az égbolt világos liláskék színbe fordult, és a fény lassan végigömlött a völgyön. Lila derengés, ami fokozatosan kékesbe váltott. A völgyben szürke felhők gomolyogtak, amik a fény hatására előbb lilára változtak, aztán halványkékre, de közben már oszladoztak is, és előtűnt a völgy. A kamera egy hegytetőről nézett le rá. A hosszúkás völgy mélyén nagy folyó hömpölygött, egy részen tóvá szélesedett. A hegyoldalakat erdő borította, világos sárgászöld lombozatú, a fák méretét innen nem lehetett megítélni.
– Hát ilyen a hajnal egy kék óriáscsillag világán – mondta Ílna. – Ezt a helyet nálatok Auśḱẽéhûnak hívják. Itt ötven szindoriai évig tart egy év, mert olyan messze kering a csillagjától. S mégis úgy süt a nap, mint bármely lakott bolygón, mert hatalmas.
– Szép. Sokáig maradsz?
– A konferencia kétnapos, de van némi szabadidőm, utána még maradok két napot. Lehet, hogy aztán átugrom az egyik közeli holdra, a nevét nem tudtam megjegyezni, de hatalmas erdők vannak rajta, csinálok neked pár felvételt ott is.
Ninda mosolygott.
– Köszönöm. De ne ezzel foglalkozz, ha már ott vagy. Csak ülj le egy fa tövébe és érezd a szeretetét.
– Igen, ezt már máskor is mondtad, de én bizony nem tudom, hogyan szeret egy fa.
– Egy fa talán sehogy. De egy egész erdő olyan szeretetet tud adni, amit embereknél soha nem tudsz megtapasztalni. Csak oda kell figyelni rá, hogy megértsd.
– Hát, kicsim, én próbálkozom, ahogy csak tudok. Van egy ötletem. Śonmỳtṙenről hallottál már?
– Nem.
– Egy világ nem olyan messze tőlünk, ha lesz pár napom, elugrom oda. Ott van a galaktikus környék legnagyobb emeletes erdeje. Láttál már olyat?
– Nem, nem is hallottam róla.
– Képzelj el egy sokemeletes házat. Azt hiszem, az ottani húsz. De az emeletek nem rendes magasságúak, hanem akkorák, hogy elfér bennük a vastag földréteg a gyökereknek, meg hát a fák. Fölépítenek egy ilyen házat és minden szintjét beültetik erdővel. No, hát Śonmỳtṙenen van egy ilyen ház, most nem tudom megmondani, mekkora részét foglalja el a világnak, folyamatosan bővítik. Ott aztán vannak fák bőségesen.
Ninda nevetett.
– Jó, próbáld ki.
– Rendben, de még egy kicsit odébb lesz, hamarosan kezdődik a vizsgaidőszak, ki se fogok látszani a munkából, negyven diák fog dolgozatot beadni. Hát nem tudom, ebből a mondatból értettél-e valamit, fogalmam sincs, milyen nálatok az iskolarendszer.
– Semmit sem értettem belőle – nevetett Ninda megint –, azt sem tudom, mi az, hogy vizsga.
– Persze, nem is csoda, hiszen egészen rövid ideje élsz még ott. Nyilván majd te is vizsgázol év végén… azaz miket beszélek, nálatok már több év eltelt azóta, hogy találkoztunk.
– Mindjárt három éve – bólintott Ninda.
– No, hát így nem tudom, nálatok mi számít annak, ami nálunk az év vége, mindenesetre mi évente szoktuk felmérni, hogy a diákok mit tanultak és milyen következtetéseket vontak le belőle. Ezt leírják egy terjedelmes és bonyolult írásműben, mivelhogy ez egy egyetem, de a te vizsgáid egyszerűbbek lesznek, mert te még alapiskolába jársz, vagy akárhogy hívják nálatok. Vagyis még ez sem biztos, mert nálatok az a rendszer, hogy minden oktatási intézmény része az egyetemnek… nektek csak egy van belőle, de nem tudom, melyik hajón, mindenesetre óriási hírneve van. Hangilaorannak hívják.
Ninda bólintott.
– Te voltaképpen a Galaxis egyik legjobb egyetemére jársz, és nem lehetsz több harmincévesnél… mármint a mi időszámításunk szerint persze. Szóval még gyerekfejjel.
Ninda vállat vont.
– Nálunk minden gyerek ugyanoda jár.
– Hát persze, kis szívem. Azt hiszem, a legfontosabb különbség mindkettőnk szülőbolygója és a Testvériség között, hogy ott ingyenes az oktatás, azt hiszem, talán felsőfokig. Nálunk elég drága… Sỳÿndoṙeìán szinte megfizethetetlen.
– Miért ez a legfontosabb?
– Mert a Galaxis legnagyobb kincse a tanult ember. A Testvériségben mindenki az. Tudod, melyik az egyetlen demográfiai adatuk, ami nem titkos? Az, hogy a népesség hány százaléka szerez felsőfokú végzettséget. Száz. Mindenki. Egyszer egy szúni barátom azt mondta, nyilván vannak, akik nem jutnak el odáig, mert nincs elég eszük hozzá, de ezek annyira kevesen vannak, hogy egy százalékot sem tesznek ki. Megkérdeztem, hogy csinálják. Azt felelte, egyszerű, az emberek tanulnak és kész.
– Nálatok hány százalék?
– Hatvan körül, és ez elég jónak számít csillagközi összehasonlításban. Ha igaz, amit a barátom mondott – márpedig nyilván igaz –, akkor a Testvériségnek kiugróan a legjobb az oktatási rendszere, legalábbis a Galaxisnak abban a részében, amiről én tudok.
– A barátnőd jól tudja – mondta Fendria, amikor másnap reggel elmesélte neki a beszélgetést. – Bár hozzá kell tenni, hogy viszonylag sokan vannak, akiknek egyszerűen csak nem fontos, hogy felsőfokú végzettséget szerezzenek. Az igaz, hogy nem tesznek ki egy egész százalékot. Nálunk az emberek szeretnek tanulni.
– Azt hiszem, Szindorián nem – tűnődött Ninda. – Vagy nem tudom. Kevés embert ismertem, akinek az ỳỹlinél nagyobb végzettsége lett volna… az a legalsó iskola, bár persze nem tudom, hogy ott mit tanítanak.
– Meddig tart? – kérdezte Rongami.
– Egy évig.
– Egyetlen évig?!
– De sien, ez szindor év – mondta Fendria szelíden. – Ott hosszúak az évek.
– Ja, persze. De az akkor is csak… húsz év vagy egy kicsit több. Mire elég az?
– Írni-olvasni – mondta Fendria. – Talán a négy alapműveletet még megtanulják, meg valamit a világukról. Sokkal többet nem hiszem.
– Ninda, te nem jártál abba az ílibe sem – szólalt meg Ángsauri –, de pillanatok alatt kiszámolsz bármit. Hol tanultad?
Ninda meglepett arcot vágott.
– Miért, mások mennyi idő alatt számolnak ki valamit?
– Jaj, sien. Mennyi negyvenháromszor hatvanegy?
– Kétezer-hatszázhuszonhárom – vágta rá Ninda.
Mindenki nevetett, csak Ninda ült közöttük értetlenül.
– Sien, másnak egy ilyen szorzás fél matiba is beletelhet – magyarázta Fendria. – És sokan vannak, akik egyáltalán nem tudják megcsinálni. Szinensi, mennyi hetvenötször tizenhárom?
– Háááát… hétszer tizenhárom az hetven meg huszonegy, kilencvenegy… akkor az kilencszáztíz, meg ötször tizenhárom az százharmincnak a fele, hatvanöt, vagyis kilencszázhetvenöt!
– Fordítva csináltad – mosolygott Ninda.
– ?!…
– Ne a tizenhármat szorozd, hanem a hetvenötöt. Kétszer hetvenöt az százötven, vagyis tizenkétszer hetvenöt az hatszor százötven, vagyis hatszor száz meg hatszor száznak a fele, kilencszáz, és már csak hozzáadod a tizenharmadik hetvenötöt.
– De te nem így számolsz – állapította meg Fendria. – Te egyszerűen csak tudod az eredményt. Szomtihatuen vagy. Így hívjuk azokat, akik ösztönösen számolnak fejben.
←ne-13 Harongi [42] Szindorián is sokat beszélgettem az emberekkel. Ez nem különbség. A különbség az, hogy ott csak kevesen álltak szóba velem. Itt nincs olyan, hogy csavargó. A Testvériségben a fogalmat sem ismerjük. És mindenki szóba áll velem. (Ninda: Beszélgetések, bevezető, 1.) :: Aulang Laip, 43 613. szahut liktuharan, 450ne‑13 ne-14 tudás [-7] Ha meg akarsz ismerni egy világot, tölts el ott legalább egy évet. Barangolj mindenfelé. Étkezz a helyiekkel. Beszélgess velük. Tanuld a nyelvüket, történelmüket, szokásaikat. Szeretkezz velük. Játssz a gyerekeikkel. És a legfontosabb: mielőtt odamész, nézz a vezetőjük szemébe. (Ílgaszaumi, Rangáhuap története, 50. sómir, 6. singir)ne‑14 ne-15 Vỳḩaůteń [-19] Ílna Dulejoszti különleges szerepet töltött be Ninda gyerekkorában. Ő volt az első dzserang, aki úgy beszélt vele, mint egyenrangúval. Ámmaít persze összehasonlíthatatlanul fontosabb volt már a kezdeti időszakban is, de ebben Ílna volt az első. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, 3. I.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. śùndë 39., a sárga órájane‑15→
ph-21 id [-484] ()ph‑21 ·· -409 734 107 szó (705 883+24 081+4143) 5 085 778 betű (4 921 687+164 091) 5 623 506 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2227. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:07/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:649, 3086 17. 13:27 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |