„Lérejn Víhauten pályafutása azért vett olyan nagy kanyart, mert ő mindig nyílegyenesen haladt előre, de a világ elfordult körülötte.”
Aini: Ninda életének mellékszereplői,
16. V.
16. V.
Ḱaŷndïm
60. aîkån 39.
a fehér órája
Az első ember, akivel Vỳḩaůteń összeakadt a Dṙyõp-épület második emeleti tárgyalójában, a saját egykori beosztottja, Śaŵllèy ËẼnaḩý volt.
– Te?
– Te?
ËẼnaḩý mint alacsonyabb rangú elsőként nyújtott kezet.
– Köszöntelek, Lèẽreŷn, öröm és megtiszteltetés téged viszontlátni ennyi eseménydús idő után.
Megszorították egymás alkarját, de Vỳḩaůteń számon tartotta, hogy az új divat a rövid üdvözlés.
– Üdvözöllek, Śaŵllèy. Hát megint együtt fogunk dolgozni?
– Ha te is az ÃÀNÙ-hoz csatlakoztál, akkor igen. De ne álldogáljunk az ajtóban, kerülj beljebb, ismerkedj meg a többiekkel.
Meglepően sokan voltak ahhoz képest, hogy ez a szervezet csak két napja létezik. Mintegy harminc ember, tanárok és diákjaik, néhány jogász, két egykori ellenzéki politikus, orvosok, írók, színészek, tudósok. Ezek egyike emelkedett szólásra, amikor helyet foglaltak a nagy tárgyalóasztal körül, egy magas, kopaszodó, kissé elálló fülű férfi.
– Üdvözlök mindenkit, Sõmeṙ Vẁnaḩỹ vagyok, szociológus, és engem kértek föl ennek a gyűlésnek a vezetésére. Nem szaporítanám a szót, jelen pillanatban is már nagyon sok tennivalónk van, és egyre több lesz, ahogy a gyűjtőmunkával foglalkozó kollégáink mind több és több szélsőséges propagandaanyagot szednek össze. És ezzel még nincs is vége, mert ahogy közléseink napvilágot látnak, a gyűlöletcsoportok visszavágása nem marad el. Śalvân asszony, önnek van egy remek összefoglalója a gyűlöletről, lenne olyan kedves, hogy elmondja, ha megkérem?
– Hogyne, örömmel – felelte egy idősebb asszony, s biccentett a jelenlevők felé. – Az én nevem ÓÔmet Śalvân, újságíró vagyok, az Àvaṙỹt főszerkesztője. Üdvözlöm önöket. Bizonyára kiábrándítóan fog hangzani, de kénytelen vagyok azzal kezdeni, hogy a mi tevékenységünk középpontjában nem csupán azok a szélsőséges, politikájukat részben gyűlöletbeszédre építő politikai csoportosulások állnak, amelyeknek a propagandaanyagait önök már tanulmányozták. El kell mesélnem önöknek Sỳÿndoṙeìa történetét a Ḱïyṙeàn-kormányzat alatt. Ḱïyṙeàn politikája elzárkózó politika, amelynek alapjait már megvetette Mïtuõp és Ṙànnes, a nyíltabb szellemű Sàmmêẽtil-adminisztrációnak pedig gyakorlatilag esélye sem volt, hogy javítson a helyzeten. Ez egyébként típusszerű, a gyűlöletet, az elzárkózást sokkal könnyebb elhinteni, mint kigyomlálni. Nos, Ḱïyṙeàn igen hamar hozzákezd valóságos politikai ellenfeleinek hitelrontásához. A nem valóságosakra, akik később is megmaradtak, elég Ninda ismert mondatával utalnom. A jelenlevő fiatalabbak nem is hallottak róluk, de a felnőttek közül sem sokan, hiszen több mint tizenöt éve, hogy Ḱïyṙeàn intenzív propagandája menekülésre kényszerítette Ãsyrônt, Lìleŷmet és Ůraś professzort, mindhárman külföldre emigráltak – történetesen a professzor, akinél én még társadalomtudományokat hallgattam a Sùmon, a Testvériség polgáraként élte le utolsó éveit. Ḱïyṙeàn nem vitatkozik ellenfeleinek világképével, politikájával, egyáltalán semmilyen állításaikkal – akkor sem, és ha jól megnézik, később sem. Kizárólag személyükben támadja őket. Eleinte gyakori, hogy családi életüket hozza fel – helyesbítek: hozzák fel propagandistái – mint a politikai pályára való alkalmatlanságuk ismérveit. Ãsyrôn például fiatal korában szexuális kalandba keveredett a húgával, ami kétségkívül erkölcstelen meg törvénytelen, csak hát ennek semmi köze a politikai véleményéhez, amit több mint tíz évvel később képvisel. Később ezek a típusú támadások megritkulnak, részben azért, mert már csak olyanok lépnek fel ellene, akiknek a múltjában nem fordult elő olyasmi, ami miatt a kormány ezen a fronton támadhatta volna őket, de azért is, mert néhány alkalommal a propagandisták annyira túlzásba vitték, hogy már a saját párthíveikből is kimászott a sẃmẁ. Ekkor kezd igazán rákapcsolni a propaganda Ḱïyṙeàn személyének magasztalására, ami addig – körülbelül uralmának első egy és hét, egy és kilenc évében – még mondhatni csökkentett energiával folyik, ekkortól azonban csak azt a csodát nem tulajdonítják Ḱïyṙeànnak, ami nem jut eszükbe. S ekkortól kelteződik az a folyamat, hogy a sỳÿndoṙokat egyre inkább elvadítják egymástól. Most jön a lényege annak, amit mondani szeretnék. Az ellenzék egyre inkább gonosz emberek gyülekezeteként van feltüntetve, akik a csodatevő Ḱïyṙeàn ellen törnek, meg akarják akadályozni, hogy végrehajtsa a nemzet hasznára mindazt a nagyszerű dolgot, és így tovább – hiszen tudják. A Ḱïyṙeàn-hívek először az ismerten ellenzékiektől határolódnak el, sokan közülük szóba sem állnak ilyenekkel, aztán mindenkitől, akiről nem tudják biztosan, hogy hol áll. Hiszen ugye senkinek sincsen a homlokára írva, hogy milyen pártállású. Ez persze átcsap az ellenzékre is, ők is hasonlóképpen kezdenek viselkedni. Mire az a bizonyos sorsfordító ïniì tizenhetedike elkövetkezik, a sỳÿndoṙ átlagpolgár már mindenkivel ellenséges és türelmetlen. A politikai ellenpólussal azért, mert ellentétes oldalon állnak. A külföldiekkel, nemzeti kisebbségekkel pedig azért, mert minden ilyen destruktív politika elsősorban azok ellen fordítja az embereket, akik valamilyen szempontból mások, akkor is, ha kifejezetten nem célpontjai a demagógok támadásainak. Ebbe a helyzetbe robban bele a legelső interjú. Az államapparátust ekkorra már a teljes tehetetlenség állapotában találjuk. Ninda fellépését zavar, értetlenség, az összehangolt, értelmes cselekvésre való teljes képtelenség követi, ma már tudjuk, hogy a VŶLN szeretett volna merényletet elkövetni ellene, ami mutatja, hogy a problémák megoldására való törekvés helyébe az esztelen kapkodás, a pillanatnyi érdek mentén, a jövővel egyáltalán nem számolva cselekvés lépett. Mindennek egyenes következménye a „sẅtỳm ůy dåi áp”, amikor is nyilvánvalóvá válik, hogy a demoralizált, a Ḱïyṙeàn iránti kritikátlan rajongáson kívül semmilyen összetartó erőt felmutatni nem képes államrendszer képtelen kezelni a helyzetet. Mi történik ekkor? A Ḱïyṙeàn-rajongó sértve érzi magát, amiért meggyalázták – és azóta is nap mint nap meggyalázzák – azokat az eszményeket és jelképeket, amikből az ő teljes világképe áll. Végső soron még magának Ḱïyṙeànnak az elvitathatatlan tökéletességét is kétségbe vonták. Az ő számára Ninda fénye nem megoldás, hiszen eddig arra kondicionálták, hogy azt a gonoszság megtestesülésének tekintse. Tény, hogy talaját vesztve kiváló nyersanyagává lesz a gyűlöletcsoportoknak, és ennyiben valóban helyes irányt szabtunk működésünknek. Ugyanakkor azonban a sỳÿndoṙ átlagpolgárban, az efféle csoportoktól függetlenül, igen erőteljes sértettséggel keveredett a korábban kialakított általános bizalmatlanság és elutasítás mindenkivel szemben, aki nem tartozik az ő belső köréhez, a Ḱïyṙeàn-hívek csoportjához. Ebben az állapotban akkor is gyűlöletbe csaphat át a világképe, ha egyébként ezt a fokozatot azelőtt még nem érte el. Ezért ha működésünket nem terjesztjük ki azokra is, akik elutasítják a gyűlöletcsoportok retorikáját, de valódi érzelmeik nem különböznek azokétól, akkor voltaképpen, ahogy ÎÌdaṙa professzor úr mondaná, csak két csillagot dobtunk az ẅdrèẽpjátékban.
– Köszönjük, Śalvân asszony – bólintott Vẁnaḩỹ –, és akkor meg is kaptuk működésünk első problémáját. A „Tiszta Sỳÿndoṙeìa” és hasonló csoportok konkrét állításaival lehet vitatkozni. De hogyan vitatkozzunk az emberek fejében levő gondolatokkal?
– Ez egyszerű – szólalt meg Vỳḩaůteń, körbehordozva pillantását a jelenlevőkön. – Van valaki, akitől úgy tanulunk mindnyájan, mint a kisgyerekek. Neki ez semmiség. Ugyanazt kell tennünk, amit ő.
A többiek egyetértőn bólogattak.
←oi-21 Megbékélés [-24] Ha tönkreteszel valamit, utólag már nem javíthatod ki azzal, ha megmondod, miért tetted. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 308. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Àîndìn, 60. aîkån 38., a zöld órájaoi‑21 Megbékélés oi-22 Megbékélés 2 [-25] Lérejn Víhauten pályafutása azért vett olyan nagy kanyart, mert ő mindig nyílegyenesen haladt előre, de a világ elfordult körülötte. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, 16. V.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 60. aîkån 39., a fehér órájaoi‑22 Megbékélés 2 oi-23 törzsi nap [-22] Életem első részét szigorú szabályok között éltem, amiket alig ismertem, de eszembe sem jutott soha, hogy betartsam őket. Ezért maradtam életben. Hát nekem ne magyarázzatok a szabályokról. (Ninda: Beszélgetések, 317.) :: Szúnahaum, Szilannun-Híhergauti, 43 668. namindan-dzsanargan, 603oi‑23 törzsi nap→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |