„Egész sor eseményen figyelhettük ezt meg. Például Haddarin a sugárgát indításakor. Ahogy végigjárta azt a világot és mindenütt beszélt az emberekkel. Vele voltam és láttam, hogy sehol sem célja azt az érzést kelteni, hogy ezt a világot ő fogja megmenteni a pusztulástól. Az érzés már megvolt az emberekben, mielőtt ő a nevét hallotta volna annak a világnak.”
Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával,
4.
4.
Naḍṛivaṛṭen
293. 66. 9.
20
Miṭelli szerint a haḍu nyelv írásrendszere túl bonyolult volt ahhoz, hogy Ninda egyetlen beszéd kedvéért megtanulja, ezért latin írással fordította le a szöveget, mert azt jól ismerte Ninda is, Haṛni és ő maga is. Kis pontokkal látta el a betűket egyes hangok visszaadásához. De a beszédet nem ő tanította meg Nindának, hanem Haṛni Ḷuraṣkon, az ország egyik legismertebb színésze, akit kiváló beszédtechnikájáért is méltattak.
Ninda valósággal látta maga előtt a betűk alatt a sok-sok pontot, ahogy végigtekintett Naḍṛivaṛṭen pöttyös házain. Itt ez volt a divat, tíz házból hetet-nyolcat színes pöttyök ékesítettek, a falak fehérek voltak, a pöttyök némelyik házon egyféle színűek, máshol többfélék, elszórva, összevissza. Akkorák voltak a pöttyök, mint maga Ninda. A többi ház egyszínű volt vagy csíkos, egy régebbi divat szerint.
A város alaprajza egyszerű volt: az egyik irányban hat főút, a másik irányban öt, széles, nagy utak, középen fasorokkal, mintha óriási forgalomra méretezték volna őket, pedig a forgalom gyakorlatilag teljes egészében a levegőben zajlott. A főutak által közrezárt területeken rapszodikus elrendezésben egy csomó tömbház, nagy parkokkal körülvéve.
Lassan repültek végig Naḍṛivaṛṭen fölött, ahogyan az előző városok fölött is. Ez a vidék a Ṣumeḷḷ völgye volt, egy jókora folyamé, amely a Naker-hegységben eredt és a Ṭavomi-tengerbe ömlött, arra tartottak, illetve már meg is érkeztek, mert Naḍṛivaṛṭen után már csak Ṣumeḷḷori volt, a folyótorkolatban épült üdülőhely, színes napernyők alatt napozó emberek a homokon, szaladgáló gyerekek, a vízben úszók, csónakázók, vízisiklózók, a víz fölött az őrködő mentőrobotok. Ez volt a negyedik hely, ahol leszálltak. Nindát persze ugyanazzal a rajongó szeretettel fogadták itt is, mint Aṛevaṛṭenben, Ankoṃaḍiban és Naḍṛivaṛṭenben.
– Nem – mondta el százszor is –, nem én fogom építeni azt a sugárgátat, én csak beszédet mondok.
Ezt persze mindenki tudta, még jobban is nála, hiszen az ország népességének a fele részt fog venni az építkezésben a közeljövőben, aki nem közvetlenül, az közvetve, az építési területeken összesen nyolcmillió szállodai férőhelyet létesítettek, több tízezer étterem létesült, üzletek, még színházak is. Haḍḍaṛinak eredetileg csak huszonkétmillió lakosa van, de mind a négy váltásban ötmillió fog magán az építkezésen dolgozni. A húszmillió szakmunkás fele külföldi. A Testvériségből is érkezett háromszázezer. Mindez a hadseregnyi ember kétszázmillió munkagépet fog kezelni. Egymillióan lesznek beosztva az építkezés saját mentőszolgálatához. Hárommillióan a szervizszolgálathoz. És a tíz óriási városban, amik azért épülnek, hogy ezt a rengeteg embert elszállásolják és ellássák, további ötmillió ember fog ezen dolgozni, sokan azok közül is külföldről érkeztek. Még fognak is, az építkezés egész időtartama alatt jönnek majd kereskedők és vállalkozók, akik keresni akarnak ezen a hatalmas embertömegen.
Tízezer-ötszázhúsz szúni évig fog épülni a gát, és csak magára az építkezésre tizennégyezer dzsimupot fognak elkölteni. Amikor Haḷviḍ Novaṛkoṣ, az egész építkezésért felelős vezető főmérnök ezt a számot kimondta, Ninda úgy rábámult, hogy a férfi megkérdezte:
– Bocsáss meg, talán rossz a kiejtésem?
Külön az építkezés miatt tanult meg szúniul, hiszen a Testvériség hatalmas összeggel szállt be.
– Nem, dehogy – felelte Ninda –, csak még soha nem hallottam ezt a szót kimondva, hogy dzsimup.
Pedig szúniul volt, és azt jelentette, hogy egymilliárd palan. A spirálkar egyik legmagasabb árfolyamú valutájából egyszerre egymilliárdot nagyon ritkán mozgattak meg. Itt pedig még ennek is a sokszorosát. Tizennégybillió palan tízezer év alatt – naponta negyvennégymilliót fognak rákölteni csak az építkezésre. Azazhogy csak a gát építésére. A városok, a hajók, a gépek, a beláthatatlan mennyiségű felszerelés ebben még benne sincs.
– Mitől függ, hogy mennyibe kerül egy sugárgát megépítése? – kérdezte Nomboka még a Hinanní Dzsilbur suárjában tartott sajtótájékoztatón.
– Ha a pénz értékét konstansnak vesszük – felelte Ṛanavoṛḍ gazdasági vezető –, tehát kiegyenlített vásárlóerővel számolunk, akkor elsősorban az adott világ két fizikai jellemzőjétől: a tömegétől és az átmérőjétől. Ez a kettő határozza meg a világ középpontjától számított, úgynevezett érintő távolságot. Ez nem egy fix érték, hanem egy terület, amelyen belül bárhol elhelyezhetjük a gátat. Természetesen a legalacsonyabb pályát választjuk, hiszen a gát felülete a sugár négyzetével arányosan növekszik.
– Mekkora lesz a sugárgát? – kérdezte Ninda.
– Szúni mértékben számolva – felelte Haḷviḍ – az átmérője tizennyolcezer-kétszáztíz szirszi, a külső felülete tehát tizenhárom egész harminchat század milliárd hirgon.
– Szissz-szissz…
– A sugárlapok átlagos mérete száz hirgon, tehát több mint százmillió lesz belőlük. Maguk a lapok aránylag nem is kerülnek sokba, a mozgatószerkezet – hiszen nyitni-csukni lehet őket – még kevesebbe. Az igazán költséges része a karbantartórendszer és a tartóstruktúra.
– Főmérnök úr kérem – kérdezte Nomboka –, egy sugárgátat többször is fel lehet használni?
– Természetesen. Annak persze végtelenül csekély a valószínűsége, hogy valaha lesz olyan világ, ahol egynél többször lesz szükség sugárgátra. De semmi akadálya annak, hogy a kataklizmát követően szétszereljék és egy másik világ fölött állítsák fel, az eredeti építési költségek elenyésző töredékéért. Ámbár kérdés persze, hogy a másik világ méreteinek mennyiben felelne meg a gát, de nyilván olcsóbb lenne átépíteni egyet, mint egy teljesen újat konstruálni. Ilyesmi természetesen még nem történhetett, hiszen az eddigi sugárgátak közül még egyetlenegy mellett sem robbant fel a szupernóva.
Ninda közben a fali képernyőn levő fotórealisztikus, de nem méretarányos festményt szemlélte. Balról Haḍḍaṛi gömbje, jobb felét betakarja az űrben lebegő ezüstfehér, hatalmas félgömb. Jobbról pedig a Haumma, a nagy vörös óriáscsillag, amelyből folyamatosan áramlik a hidrogén a mellette levő fehér törpe, a Halli felszínére, korongot alkot körülötte, és a korongban mindennap milliárd és milliárd amdzsré tömeg süllyed bele a fehér törpe anyagába. Egy nap a csillag tömege átlépi a Felső Határt, és a belső hő már nem lesz képes ellensúlyozni a gravitációs nyomást. A csillag összeroppan, a magjában a hélium egyre nehezebb atommagokká fuzionál, azután a minden addiginál hatalmasabb hő szétrobbantja a csillagot, aminek anyaga kemény sugárzásként repül szét az űrben – mindössze tíz érangra Haḍḍaṛi városaitól és tengeri fürdőzőitől.
Még soha nem robbant fel olyan szupernóva, ami ellen sugárgátat építettek. A legöregebb gát sincs még negyvenezer éves, és egy szupernóva-robbanást legfeljebb százezer éves pontossággal lehet megjósolni, nagyon kedvező esetben. Átlagos esetben inkább tízmillió éves pontossággal.
Ninda egy hetest töltött Haḍḍaṛin, bejárta az egész világot a jéghideg Fuṛennon-szakadéktól a trópusi erdőségekig, nagyvárosokat és kicsiny falvakat. Vele volt Lí, Dzselli meg az Uori, és egymást váltó idegenvezetők csapata. Néha egy rövid időre ledőlt egy-egy szállodai szobában, ami előtt az elnöki testőrség tagjai őrködtek. Hiszen mindenki őt szerette volna látni, csak egy pár szót váltani vele, csak egy pillanatra a kezét megfogni.
←pb-19 úti készülődés [-23] Igen, persze, ő a legkarizmatikusabb ember is, aki valaha élt. De ha ennek a lélekrajzban keressük nyomát, nem fogunk célhoz érni. (Aini: Ninda lélekrajza a csoport számára, 1. szint, bevezető)pb‑19 pb-20 sugárgát [-19] Egész sor eseményen figyelhettük ezt meg. Például Haddarin a sugárgát indításakor. Ahogy végigjárta azt a világot és mindenütt beszélt az emberekkel. Vele voltam és láttam, hogy sehol sem célja azt az érzést kelteni, hogy ezt a világot ő fogja megmenteni a pusztulástól. Az érzés már megvolt az emberekben, mielőtt ő a nevét hallotta volna annak a világnak. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 4.) :: Haḍḍaṛi, Naḍṛivaṛṭen, 293. 66. 9., 20pb‑20 pb-21 beszéd [-11] Ugyanakkor azt is gondolom, hogy abban, hogy ő az lett, aki, a legfontosabb szerepük a tömegeknek volt, akik lehetnek ugyan névtelenek és arctalanok, de számtalan helyen és időben ők irányították az eseményeket. (Hiragi: Akik Nindává tették, bevezető, 2.) :: Haḍḍaṛi, Aḷeṛasṭen, 293. 66. 12., 50pb‑21→
ph-21 id [-699] ()ph‑21 ·· -624 733 892 szó (705 668+24 081+4143) 5 084 323 betű (4 920 232+164 091) 5 622 051 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2226. nap, 327 szó/nap, 2284 betű/nap, 77:05/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.30.:34, 3086 16. 21:53 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |