„A tenger, a napfény, az erdő mindenkié. Egy világ minden morzsája megillet mindenkit. Így rendelte a tham.”
Szinensi: Összegyűjtött lúmáim,
17.
17.
Aulang Laip
43 613. szahut nahangan
417
Az iskolában Ninda volt az egyetlen, aki tengerparton született és élt hosszú ideig, több mint egy évszázadon át. És ő volt az egyetlen, aki még soha nem látott tengert. Ezeket Fendria derítette ki egy gyors körbekérdezéssel. Azt mondta, erős benne a gyanú, hogy az egész hajón nincs még egy ember, aki nem látott tengert. Talán még a csecsemők is láttak.
Luakeán kapuin ki lehetett lógni egy csavargónak, nem is volt nehéz – de csak északon és keleten. A déli kapukat jobban őrizték, mert arra voltak a kikötők, és ha ki is mentek volna a kapun, onnan még vagy tíz èẽyl a tengerpart, gyalog legalább egy egész nap, járműre pedig a csavargók nem szállhatnak – elrejtőzni sincs hová a sivatagi országúton, ha jönnek az ervések, meg hát ennivalóhoz sem jutnak a sivatagban.
– És nyugaton? – kérdezte Riengi.
– Arra bányák és gyárak vannak, ott is nehéz kijutni, és onnan még sokkal messzebb van a tenger.
Az aungir lassan haladt, mert Farinon ez volt az előírás, de nem bánták, mert így elnézhették odalent a tájat. Zöld és kék növényzet foltjaival borított, lapos medence volt alattuk, kisvárosokkal, néhány folyócskával. A láthatárt minden irányban hegylánc szegélyezte, az egyik hegycsúcs felé tartottak.
– Ez varhaszi – sziszegte Szinensi.
– Mi? – kérdezte Rongami.
– Hogy valaki él valahol… és nem lát semmit abból a helyből. Mármint nem azért, mert mondjuk lusta körülnézni, vagy nem érdekli vagy ilyesmi. Hanem mert egyszerűen megtiltják neki. Én jártam tengerparton Szindorián is. Gyönyörű. Ninda nem járt ott, pedig ő ott volt otthon. – Ninda kinyitotta a száját, de barátnője fölemelt ujjal folytatta. – Tudom, mit akarsz mondani, az nem volt az otthonod, de éppen ez a baj. Száztizennyolc évig Szindoria a te világod volt, még az állampolgárságod is megvan, Hiragi megmondta. Ott éltél, egy szindor gyerek voltál, aki nem láthatta a saját világát. Valójában még a városodat sem láttad, hiszen meséltél róla többször is. Te tudod, hogy milyen búvóhelyek vannak a városod színháza alatt. De nem jártál a színházban, soha nem láttál egyetlen előadást! Én a Testvériség bármelyik hajójára vagy világára elmehetek, és ott bárhová – meg persze te is. Ha gondolsz egyet és meg akarod nézni Szúnahaumot, a Galaxis bármely pontjáról legfeljebb egy vagy két év alatt odavisznek a hajók. Bármelyik dzserang világra is elvisznek, ahová közlekednek hajóink, Szindoriára is, most már bejárhatod az egészet. Persze ingyen, hiszen szúni vagy, nem a szísi egyik kabinjában kucorogsz, akármelyik hajónkon azonnal kapsz egy gantirlakást. Micsoda varhaszi, hogy Szindorián azt nem engedik meg a gyerekeiknek, hogy kimenjenek a tengerpartra?!
Ninda csak nézte Szinensi kedves, dühtől kivörösödött arcát, aztán csendes komolysággal azt felelte:
– A gyerekeiknek igen. De mi, a csavargók nem az ő gyerekeik vagyunk.
Szinensi előkapta a suagját és firkálni kezdett valamit rajta.
– Most meg kit hívsz? – kérdezte Riengi, aki szemben ült vele.
– Senkit – morrant Szinensi, egy pillanatra megállt az ujja a képernyőn, gondolkodott, aztán folytatta, még egyszer megállt az ujja, és egykettőre befejezte. Aztán odaadta Nindának.
tham – diakhran dúmdre klioprat thekka elki rephakt – (th) nothrat korrí akaran – (p) drivon múth irkí
Ninda lassan bólogatva olvasta. Szinensi éppoly gyorsan halad a fhangíban, mint ő maga, hiszen mentális kapcsolatban az összes tudását át tudja adni neki.
Rongami odakukucskált a képernyőre.
– Aha, fhangíul van, gondoltam. Mit jelent?
Ninda pár pillanatig gondolkodott. Egy lúma kiolvasásánál a fogalmak lefordítása sem könnyű, mert a fhangíban egy-egy khába sokszor komplex fogalomcsoportokat sűrítenek, meg az elrendezés sem, mert a hatszögrácsban bárhol lehet kezdeni az olvasást és bármerre kalandozhat a figyelem, akár visszatérhet többször ugyanarra a részre, sőt ez általában szükséges is a megértéshez. Az is külön tudomány, hogy akármilyen nyelven rendes betűkkel leírja az ember, mindenféle pozíciójelzőket meg iránymutatókat használnak.
De valahogy lefordította.
– Mi az a tham?
– A világmindenség teremtő ereje – mondta a két lány kórusban. Összemosolyogtak, aztán Ninda folytatta. – A fhangífilozófia alapját adó thabbuan világnézet szerint minden ok-okozati láncolatokból áll. Az ősrobbanás idején hidrogén keletkezett, és a hidrogén természete szerint ha elég nagy tömeg kerül össze, akkor beindul a fúzió. Ugyanilyen természeti törvények révén jöttek létre a bolygók és minden. Ennek az egésznek, az összes törvénynek és hatásuknak a neve tham.
Fendria elismerően bólintott.
– No de – tűnődött Rongami – az hol van kimondva a természeti törvényekben, hogy egy világ minden morzsája megillet mindenkit?
Szinensi rápillantott.
– Miért, az hol van a természeti törvényekben, hogy létezzenek kiváltságosok és kirekesztettek, hogy egy világnak nem minden morzsája illessen meg mindenkit?
– Ahaaaa!… Most már értem.
– A tham azt mondja – folytatta Ninda –, hogy ha az emberek között nincsenek valóságos különbségek, akkor ostobaság és gonoszság, ha egyeseknek többet szabad, mint másoknak.
– No de… – kezdte Rongami. – Várj csak. Hogy is van a mondás… a Sötét Erő Védelmezője, a szektuni. Hadd legyek én a szektuni egy pillanatra. Az emberek tényleg különböznek. Más a koruk, a nemük, a… a testnagyságuk, a színeik, a… rengeteg minden.
– Így van, szektuni – felelte Szinensi –, csakhogy nincsen közöttük olyan különbség, ami a thamból jönne és azt okozná, hogy az egyik kimehet a luakeáni tengerpartra, a másik nem. Az ilyen különbségeket mi emberek találtuk ki, és aki ezekre alapozva válogat az emberek között, az…
Nindára pillantott, aki lassan bólintott, lehunyva szemét, és mély lélegzetet vett.
– Thammídun szamakht nikra. Megsérti a világegyetem alapszövetét.
Szinensi utánamondta, egyenként ízlelve a szavakat.
– Thammídun szamakht nikra. És a büntetése… – ő is bólintott, éppoly lassan – thammada ninnászan dhrómun, a világegyetem sötétsége.
– Ti már folyékonyan dumáltok thabbuanul? – tudakolta Halgemmut.
– Dehogy. Csak a fhangít úgy jó tanulni, hogy a fogalmakhoz, amiket megtanulsz, megtanulod a thabbuan nyelvű szavakat is. De még csak kétszáz szót tudunk.
– Százkilencvenegyet – pontosított Ninda.
– Nahát – felelte Halgemmut. – Én nem tudnám ilyen pontosan megmondani, hány szót ismerek szennául. Pedig én se tanulok régóta.
– Mert az egy nyelv, a fhangí pedig gondolati rendszer. Amikor a Ḱovỳand negyedbeli csirkefogóktól kovandul és kleomul tanultam, én se tudtam megszámolni, hány szót tudok már. De a fhangít egészen másképp kell tanulni.
– Nézzétek – szólalt meg ekkor Ilgá. – Ott a tenger.
Akkor értek a hegylánc fölé, a csúcsokon túl már kezdett kibontakozni egy hosszú, kék vonal. Ninda érdeklődve, de különösebb meghatottsággal nézte. Végül is látott már tengert sokszor – csak képen, persze. Nem nagyon más így sem. Majd amikor lent lesznek a parton, az lesz más.
←ne-5 vívódás [-21] Ámmaít Ídara tökéletesen alkalmatlan volt a munkájára, és tökéletesen alkalmas. Attól függően, hogy a munkaadó kívánságait vagy a józan észt vesszük-e alapul. Ahogy az események haladtak előre, a kettő között egyre nagyobb lett a szakadék, és Ámmaítnak végül muszáj volt választania. Számomra nem volt kérdés, hogyan fog dönteni. (Hiragi: Akik Nindává tették, Ámmaít Ídara, 11.)ne‑5 vívódás ne-6 Farin [-24] A tenger, a napfény, az erdő mindenkié. Egy világ minden morzsája megillet mindenkit. Így rendelte a tham. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 17.) :: Farin, Aulang Laip, 43 613. szahut nahangan, 417ne‑6 Farin ne-7 tenger [-19] Fhangímester az, aki megtanulta. Szakács is az, aki megtanulta. Az vagy, amit tanultál, amit tudsz. Tanulni sokszor nehéz, fárasztó vagy unalmas. Csak tudni jó. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 62. sómir)ne‑7 tenger→
ph-17 dírvizsga [-535] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 dírvizsga -485 (2127 › 60:29) 730 076 szó (701 933+24 000+4143) 5 056 362 betű (4 892 821+163 541) 5 593 765 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 159 szórás -50–109 (ph-16, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2199. nap, 330 szó/nap, 2299 betű/nap, 76:35/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.10.:564, 3087 20. 0:30 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |