„Amikor felvetettük a gondolatot, hogy tegyük lakhatóvá és legyen országunk központi világa, komoly vitákra számítottunk, hiszen egy olyan világ volt, amihez hasonló nincsen a Galaxisban. Szinte mozdulatlanul lebeg az űrben, furcsa színű égboltján soha nem mozdul a nap, és nincsenek csillagok. Kérdések voltak, de ellenvetés nem. Egész népünk egyetértett: ez a mi világunk.”
Ílgaszaumi: Szúnahaum-szilgi,
1. sómir, 56. singir
1. sómir, 56. singir
Ḱaŷndïm
57. lẙaikś 26.
a zöld órája
A kis tanácsterem jól el volt rejtve a Nỳrḱastẽ Gyümölcskereskedelmi Társaság székházának alagsorában. Ezen a helyen soha nem foglalkoztak gyümölcsök adásvételével. Az egész szint a VŶLN birtoka volt, de ezt semmilyen felirat vagy más jel nem tüntette föl. Az irodában két férfi ült: Ëṙsunò középezredes, a hadsereg összekötője és Mûtleẃt vezető ügynök, az iroda gazdája. Most lezser kézmozdulattal üdvözölték a két belépőt, ÒÕruwń külügyminisztert és Laỳt belügyminiszter-helyettest, középvezető ügynököt. Hellyel kínálták őket és megkérdezték, innának-e valamit. Mindketten elhárították a kínálást.
– Nos tehát, hogy összefoglaljam az ön által vázolt problémát, miniszter úr – kezdte Mûtleẃt, egymáshoz illesztve két kezén az ujjak végeit –, önök a legkülönbözőbb módokon próbálták megszakítani a kontaktust ÎÌdaṙa volt ügyvivő és az ellenzéki vezetők között, de sikertelenül. Ezért most azt szeretnék, ha mi tennénk pontot az ügy végére.
– Igen, ÎÌdaṙa most már egyértelmű hazaáruló – felelte ÒÕruwń. – Az ellenzékkel folytatott tárgyalásaiban most már világosan a legfelsőbb hely elmozdítását, a totális anarchiát követeli.
– Igen, hallottam a felvételeket. A kérdésem az: hogyan?
– Az önök lehetőségei igen kiterjedtek.
– Hogyne. De sajnos azok sem határtalanok.
– Talán ott követtünk el hibát – szólalt meg Laỳt –, hogy a szálakat az itteni végüknél próbáltuk elvágni. Ebben csakugyan nagyon korlátozottak a lehetőségeink, mert az ellenzék vezetői eléggé reflektorfényben vannak. Egyetlen balesetet sem tudunk megrendezni anélkül, hogy a legintenzívebb reakciókat vonnánk magunk után. A letartóztatás végképp szóba sem jöhet. Célszerűbb lenne a túlsó végénél elvágni a szálat, nemde? Ami annál könnyebb, minthogy ott egyetlen pontban fut össze valamennyi.
– Igen, persze – mondta Ëṙsunò. – Csakhogy az a pont megközelíthetetlen, minthogy a Testvériségben van.
– Nem lehet, hogy ez csupán mítosz? – kérdezte ÒÕruwń.
– Mítosz?
– Igen. A Testvériség időtlen idők óta elzárkózik minden módszertől, amivel az embereiket meg lehetne közelíteni, a távközlést kivéve. Ezért mindenki készpénznek veszi, hogy ez lehetetlen. No de ha soha senki nem is próbálta? Azt megértem, hogy köznapi ember számára lehetetlen. Fölhívhatom a jegyirodáikat és megkérdezhetem, hogy ön, ezredes úr, rajta van-e a Ḩãamsàntra tartó hajón, az lesz a válasz, hogy nem adhatnak felvilágosítást. Közember ennél többet nem tehet. Ha lenne ön ellen egy csillagközi elfogatóparancs, akkor a diplomatáink kérhetik őket, hogy legyenek szívesek önt megkeresni, és akkor talán lesznek olyan kedvesek és megteszik, sőt talán még ki is adják. Azaz nekünk persze aligha, de egy olyan országnak esetleg igen, amelyikkel jobb vi szonyban vannak. De ez itt a VŶLN, egy elég komoly lehetőségekkel rendelkező titkosszolgálat. Nem tudom elhinni, hogy nem vagyunk képesek hozzáférni ÎÌdaṙához.
– Ön megfeledkezik valamiről – mondta Laỳt. – ÎÌdaṙa nem utasként van a hajón… akármelyiken. Ő már sũùnỹ állampolgár. Vagyis bejárása van a hajóik tőlünk elzárt részébe, valószínűleg állandóan ott is tartózkodik. Tehát ha valami csoda folytán – hangsúlyozom: már ehhez is csoda kellene, hiszen az egyébként is megszerezhetetlen utaslistákon sem szerepel – azonosítani tudnánk, hogy melyik hajón él, akkor sem jutnánk a közelébe. Telerakhatjuk a hajót ügynökökkel. Egy sem fog boldogulni azzal a triviális feladattal, hogy bejusson egy ajtón, amit bármelyik sũùnỹ ujjlenyomata kinyit, de az övé nem. Természetesen megpróbálhat kényszeríteni egy sũùnỹt, hogy engedje be, ami egyenlő az öngyilkossággal, az ügynök és a mi számunkra is.
– Meg is vesztegetheti – vetette közbe ÒÕruwń.
– Hogyne, miniszter úr, ha elő tudja teremteni a szükséges forrásokat. Úgy gondolom, milliókkal sem érnénk célt… mármint az ő pénzükben. Nem hiszem, hogy ennyit keresnének, de hogy megvesztegethetetlenek, azt garantálom.
– Más baj is van – szólalt meg Mûtleẁt. – Ha a legelső ember, akit megkörnyékezünk, nem vevő az ajánlatra, akkor át is adja az ügynököt a biztonsági szolgálatuknak. Az ügynöktől pedig egyenesen eljutnak hozzánk.
– Önök szűklátókörűen gondolkodnak – egyenesedett föl a székén Ëṙsunò. – Ezek pitiáner módszerek. Én azt mondom: tettekre van szükség. Ha egyszer az Államszövetség biztonságát fenyegető tevékenységet kell elhárítani, nem bízhatjuk magunkat ilyen gyermekded eszközökre. Egy ügynök, aki talán majd bejut valahová, ahol talán ott van ÎÌdaṙa, akit talán megtalál és talán likvidálni tud! Ostobaság. Kényszeríteni kell a sũùnỹkat, hogy ők maguk adják ki. Ilyen egyszerű.
Mûtleẁt felvonta a szemöldökét.
– Nocsak. Ezredes úr eszerint birtokában van valami olyan eszköznek, aminek az egész Galaxis nincsen. Érdeklődéssel hallgatom.
– Akárki meg tudja csinálni! – csattant föl az ezredes. – Túszul kell ejteni az embereket a sũùnỹ képviseleten!
– Azt kiürítették – jegyezte meg Laỳt.
– Hát akkor egy másik államban!
– Akkor azokkal is összerúgjuk a port.
– Majd elbánunk velük!
– Értem – bólogatott Mûtleẁt. – Ehhez egy legalább háromszáz ýrlëp sebességgel érkező, mondjuk DỲỲ osztálynál nem nagyobb hajó kellene, ami belép az illető világ gravitációs terébe, mielőtt bemérhetnék, és kellő közelségből célba veszi a képviselet épületét. Meg tudjuk ezt csinálni, ezredes úr?
– Hát persze! – rikoltotta az ezredes lelkesen. – Könnyedén! No igen, egy hajó nem elég, mert azt kilőhetik, de erre megvannak a módszerek, négy hajó megfelelő formációban fedezheti egymást. Elemi stratégiai tananyag!
Mûtleẁt türelmet kérően fölemelte a kezét.
– Következésképpen a sũùnỹk is ismerik, és ugyanúgy alkalmazni tudják. Őket ismerve az elnöki palotát fogják célba venni.
Az ezredes hitetlenkedve elmosolyodott.
– No de ügynök úr, az ő hajóik hatalmasak és lassúak!
– És ön tudja garantálni, hogy kicsik és gyorsak akkor már nem is lehetnek nekik? Vagy hogy nem tudnak akár néhány huszad alatt bérelni egy flottára valót?
– Az elnök urat biztonságba kell helyezni, mielőtt az akciót megindítjuk.
– S akkor az elnöki palotát már akár fel is áldozhatjuk? – érdeklődött Laỳt.
– Arról nem is beszélve – vetette közbe ÒÕruwń –, hogy képesek lehetnek kideríteni az elnök úr hollétét.
– Mégis hogyan? – hökkent meg Ëṙsunò.
– Úgy, hogy nálunk viszont nincs meg az a biztonság, mint őnáluk – szögezte le Laỳt. – Ezzel mint ténnyel kell számolnunk. Itt, a VŶLN berkeiben igen, egyébként nem. Tehát ki fogják deríteni. Lehet, hogy nem azonnal. Lehet, hogy szétlövik az összes kormányépületünket, mire kiderítik. Minél tovább tart nekik, annál nagyobbak lesznek a veszteségeink.
– Arról nem is beszélve – tette hozzá Mûtleẁt –, hogy ha embereket fenyegetünk, akkor ők sem lesznek tekintettel arra, hogy csak kiürítés után lőjék szét az épületeket.
– A háború elkerülhetetlenül áldozatokat követel – bólintott az ezredes eltökélten. – Hősi halottak lesznek!
– És elpusztul az ország egész vezetése, aztán a sũùnỹk elfoglalnak minket. Még ha az elnök urat és a kormányt biztonságba is helyezzük, a kitörő fejetlenségben egyszerűen partra tesznek néhány nòõmot, vagy amilyen katonai egység őnáluk van, és megszállják az országot. Attól tartok, uraim, jobb megoldást kell kitalálnunk. Erre az akcióra sem a feletteseim nem adnának engedélyt, sem a józan ész.
←nj-11 Kaista [22] Egy évezredet dolgoztam a tudomány és a művészet fellegvárában, ismerek mindenkit, aki korunkban eljutott a tudás legmagasabb fokaira. Néha az az érzésem, sok századnyi tanulás után el lehet jutni a bölcsességnek arra a szintjére, amin az a kislány állt, amikor megismertem. Talán. (Hait Kirísz: Ninda, 3340.)nj‑11 Kaista nj-12 VŶLN [-13] Amikor felvetettük a gondolatot, hogy tegyük lakhatóvá és legyen országunk központi világa, komoly vitákra számítottunk, hiszen egy olyan világ volt, amihez hasonló nincsen a Galaxisban. Szinte mozdulatlanul lebeg az űrben, furcsa színű égboltján soha nem mozdul a nap, és nincsenek csillagok. Kérdések voltak, de ellenvetés nem. Egész népünk egyetértett: ez a mi világunk. (Ílgaszaumi: Szúnahaum-szilgi, 1. sómir, 56. singir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. lẙaikś 26., a zöld órájanj‑12 VŶLN nj-13 Szív szútra [-14] A mi Galaxisunk csak egy a milliárdnyi közül. A Világegyetem még a Galaxishoz képest is felfoghatatlanul óriási. És ha az egész Világegyetem egy csillogó gömbben van, amivel egy még annál is felfoghatatlanul óriásibb világban egy kismacska játszik? (Ninda: A fény lúmái, 264.) :: Szúnahaum, Síní-Gannaur, 43 619. szahut féninnulgan, 370nj‑13 Szív szútra→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 733 658 szó (705 435+24 080+4143) 5 082 592 betű (4 918 505+164 087) 5 620 320 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2219. nap, 328 szó/nap, 2290 betű/nap, 76:50/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1190, 3085 8. 21:40 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |