-23 ←nd-19 fhangísilgun [-22] Különös, hogy mindenhol családra és otthonra találtam a szúnik között – Szindorián meg nem, pedig ott születtem? Szerintem nem különös. Hosszú és tanulságos történet, hogy miért lettek a szúnik ilyenek – a szindorok pedig amolyanok. (Ninda: Életem egy falevélen, 310. sómir)nd‑19 fhangísilgun nd-20 másodfok [-23] Ha versenyt rendeznének, hogy ki talált barátot a legtöbb világon – nem tudom, ki lenne a második helyezett. (Sileni: Naplóm Nindával, 43 991. nahangan) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. ỹÿllà 42., a sárga órájand‑20 másodfok nd-21 Antaur 1 [4] Ha az űrben kering egy kő, amin lehet energiát és nyersanyagokat termelni, de nem látsz rajta emberi életet: nézd meg a másik oldalon. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára) :: Aulang Laip, Antaur-rendszer, 43 612. famut ukingahannd‑21 Antaur 1→

---

„Ha versenyt rendeznének, hogy ki talált barátot a legtöbb világon – nem tudom, ki lenne a második helyezett.”
 

Sỳÿndoṙeìa
Ḱaŷndïm
57. ỹÿllà 42.
a sárga órája
Åmmaĩt nem foglalkozott a körülötte levőkkel, az ügy egyre terebélyesedő dokumentációját olvasta a vỳriĩsén. Egyelőre a legkevésbé sem tudta eldönteni, tetszik-e neki, amit olvas. Időnként valaki elhaladtában rangjához illő tisztelettel köszöntötte, ő visszafelelte, hogy jó napot, és olvasott tovább.
  Aztán megállt előtte megint valaki, aki ismerős hangon üdvözölte. Azazhogy üdvözlő szavakat nem használt, noha sỳÿndoṙ nyelven beszélt.
  – No lám csak, ÎÌdaṙa úr.
  Åmmaĩt fölkapta a fejét.
  – Nahát, Geranti úr! – Felpattant, zsebre vágta a vỳriĩst és kezet nyújtott. Úgy fogtak kezet, ahogy a sỳÿndoṙok szoktak, jobb kézzel, egymás alkarjának közepét fogva meg. – Örülök, hogy látom. Jól utazott?
  Szúni nyelven válaszolt, hiszen elemi illemszabály a vendég nyelvén beszélni, ha az ember képes rá, és Geranti is átváltott a Testvériség nyelvére.
  – Köszönöm, remekül. Épp az imént érkeztem. Mondja, van itt valahol egy italautomata?
  – Nincs! Magának semmiképp, magának eredeti szúni nusumma dukál. Jöjjön.
  Elindult a jogász előtt, belépett egy kis, eldugott folyosóra, benyitott a legelső ajtón és csettintett két ujjával.
  – Śãâni, két nagy adag nûsyumàt kérünk, de igazi sũùnỹ recept szerint!
  – Máris, ügyvivő úr – felelte egy női hang valahonnan a bútorokkal telezsúfolt helyiség mélyéről.
  – A bíró úr megérkezett – kiáltotta közben valaki utánuk a tárgyalóteremből.
  – Köszönöm – felelte Åmmaĩt –, a tárgyalás elejét el is bliccelhetjük.
  – Mi a véleménye? – kérdezte Geranti.
  – Őszintén szólva nem tudom, mit gondoljak. Hiragit már ismerem a csillagköziről. Rámenős, egészen keveset trükközik, de azzal is bőven eléri, amit akar. Lëỹwaḩỳ bírónőt úgy behúzta a csőbe, mint a kỳvatṙiõp, úgyhogy felülvizsgálati eljárást is kezdeményeztem.
  – Nocsak, ennyire súlyos a helyzet?
  – Hát Lëỹwaḩỳval közöltem, hogy hülye, még ott a teremben. Teljesen elszúrta, tálcán tette Hiragi elé az aranyszőnyeget… no, hát ez most képzavar volt, de mindegy, szóval aranyszőnyeget terített Hiragi elé a totális diadallal megnyert perhez.
  – De hát felülvizsgálati eljárásban nem tud visszavonatni semmit ebből – hiszen nem az ítélet az, ami számít.
  – Persze hogy nem. De a bírónő engedélyét igen.
  Geranti bólintott. – Hát azt még csak-csak. Mondja, mit csinál ma este? Szívesen beülnék magával ŮÙdẽỹsshez egy üveg sỳÿndoṙeìai borra. Sok beszélnivalónk lenne.
  – Természetesen szabaddá teszem magam, de van egy másik ötletem. Szerintem jobban fog önnek tetszeni. Ismeri a Nýstïnd vendéglőt?
  – A Làyp oldalán, a botanikus kert fölött, ugye? Nagyszerű választás. Hozza el a kislányt is.
  – Rendben. Ön egyedül jön?
  – Most igen, a feleségem üzleti úton van, egyedül jöttem Sỳÿndoṙeìára.
  – Különhajóval, gondolom.
  A városban ekkortájt a Dzsauna Szimmun állomásozott, de az már napok óta leszállt. Åmmaĩt ezt mindig pontosan számon tartotta.
  – Igen, egy nagyon kényelmes kis lengahénit kaptam. Ahogy fentről elnéztem, nagy építkezések zajlanak a városban. Változnak itt maguknál a dolgok.
  – Igen, növekszik a főváros, nemcsak fölfelé, széltében is, az elmúlt évben jócskán megugrott a népességünk, sokan költöztek ide.
  – Amit aztán Hiragi föl is fog használni a perben – bólintott Geranti.
  Åmmaĩt összeráncolta a homlokát.
  – Gondolja?
  – Szinte biztos vagyok benne, hacsak nem tudja másképpen bevinni ugyanazt a találatot. Nagyon jó ügyvéd. No lám, itt is van.
  Az ügyvéd mosolyogva lépett oda hozzájuk.
  – Mit isznak?
  – Śãâni, még egy pohár nûsyumàt kérünk – szólt be az ajtón Åmmaĩt válasz helyett.
  – A bírót elhívták valahová, de már jön, nem kezdünk nagy késéssel – mondta Hiragi. – Ha jól hallottam, éppen jó ügyvédnek neveztél – nézett Gerantira –, vagy legalábbis feltételezem, hogy rólam volt szó.
  – Igen, rólad – bólintott az ügyvivő. Most mindketten sỳÿndoṙul beszéltek. – Az imént megállapítottam, hogy szépen növekszik a főváros, és erről jutott eszembe.
  – Ó, igen – felelte Hiragi csillogó szemmel, mint egy gyerek, aki épp most jött meg a Vỹrtiń parkból. – Ḱaŷndïm mindig szép volt és szép is lesz, de ebben az évszakban különösen előnyös képét mutatja, és a sok-sok építkezés sem csúfítja el, noha errefelé nagyon keveset használnak légidarukat. Okvetlenül meg kell nézned a Sÿtròỹ negyedet, nemrég fejezték be, egyszerűen gyönyörű. Az itteni építészek elsőrangúak. Ráérsz ma este?
  – Már programot csináltunk – szólt közbe Åmmaĩt –, de örömet szerezne, ha csatlakozna hozzánk. A Nýstïndbe készültünk beülni.
  – A legnagyobb örömmel, ügyvivő urak. De azt hiszem, hamarosan szólítanak, talán menjünk be.
  Ezen a tárgyaláson már népes hallgatóság volt, a Dãyṙièt Egyetem csillagközi jogi fakultásán ugyanis kötelező volt látogatni ezt a bíróságot. Az ügyvivők és az ügyvéd elfoglalták helyüket. A minisztériumot most két férfi képviselte, Suòṙyḱan főállamügyész és Dỳlleĩń vezető államügyész – a sỳÿndoṙ hivatalnokok hierarchiájában ezek közepesen magas rangoknak számítottak, bár mindkettejük tisztségének a neve úgy hangzott, mintha ő lenne a csúcsvezető. Nyilván nem azért küldték ezt a két tekintélyt sugárzó, őszülő hajú urat, hogy Nindát megfélemlítsék, gondolta Åmmaĩt – hiszen tudták, hogy ő maga nem lesz itt. Hiragit meg aligha lehet megfélemlíteni.
  A bíró bevonult a terembe, helyet foglalt, aztán a hallgatóság is.
  – Hiragi ügyvéd úr, hallgatjuk – mondta a bíró. Nùwp Kàṙsŵaut veterán bíró volt, negyvenöt éves öregember, huszonhét éve bíró, kevés beszédű, nagyon tekintélyes szakember. Hibátlan szúni kiejtéssel mondta ki az ügyvéd nevét.
  – Tisztelt bíróság – emelkedett szólásra Hiragi –, nem ígérhetem, hogy könnyen és gyorsan az ügy végére járhatunk. Összetett, sokrétű üggyel van dolgunk. Ugyanakkor ez az ügy egyetlen szóban összegezhető. Ez a szó: csavargó. Van egy gyermek, aki soha semmi rosszat nem tett, legfeljebb itt-ott elcsent egy gyümölcsöt vagy szendvicset, mert életben akart maradni, és mégis egész életében kizárólag bántották, üldözték, és a sỳÿndoṙ hatóságok ma is mindent megtesznek, hogy diszkriminálják. Mégpedig azért, mert ez a hazája! Az én egyik gyerekem nagyjából egyidős vele, és megbecsült vendég Sỳÿndoṙeìán. Mégpedig azért, mert nem ez a hazája! Csakhogy az én gyerekem nem csavargó, Ninda pedig igen, ezért sỳÿndoṙ bíróságon elfogulatlan bánásmódra nem számíthat. Ezért a felperes visszavonja keresetét és elviszi a pert külföldre, ahol méltányos bánásmódot kaphat. Köszönöm, hogy eljöttek, viszontlátásra.
  Ezzel Hiragi helyet foglalt, összefonta a mellén a karját, s egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki távozni akar.
  – Ön komolytalanul viselkedik – közölte mély basszushangján a bíró. – Ez nem cirkusz vagy bohócház. Ha ezt a magatartást folytatja, büntetéssel fogom sújtani. Most pedig adja elő a valódi nyitóbeszédét, de tartózkodjék az ilyen olcsó vásári mutatványoktól.
  – Ahogy a bíró úr kívánja – pattant föl ismét Hiragi. – Hiszen ez az emberi jogi bíróság. Éppen azért hoztam ezt a pert erre a bíróságra, mert ez az egyetlen bíróság a Sỳÿndoṙeìai Államszövetség területén, ahol igazságszolgáltatásban reménykedhetek. Hogy miért? Ez hosszú történet, és éppen ez az, amit tisztáznunk kell ebben a perben.

---

←nd-19 fhangísilgun [-22] Különös, hogy mindenhol családra és otthonra találtam a szúnik között – Szindorián meg nem, pedig ott születtem? Szerintem nem különös. Hosszú és tanulságos történet, hogy miért lettek a szúnik ilyenek – a szindorok pedig amolyanok. (Ninda: Életem egy falevélen, 310. sómir)nd‑19 fhangísilgun nd-20 másodfok [-23] Ha versenyt rendeznének, hogy ki talált barátot a legtöbb világon – nem tudom, ki lenne a második helyezett. (Sileni: Naplóm Nindával, 43 991. nahangan) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. ỹÿllà 42., a sárga órájand‑20 másodfok nd-21 Antaur 1 [4] Ha az űrben kering egy kő, amin lehet energiát és nyersanyagokat termelni, de nem látsz rajta emberi életet: nézd meg a másik oldalon. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára) :: Aulang Laip, Antaur-rendszer, 43 612. famut ukingahannd‑21 Antaur 1→

---

ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 (2138 › 60:47) 733 658 szó (705 435+24 080+4143) 5 082 592 betű (4 918 505+164 087) 5 620 320 jel (@537 728)	693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2219. nap, 328 szó/nap, 2290 betű/nap, 76:50/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1190, 3085 8. 21:40

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	192 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	20 (2%) 673