„Fojtogató dolog a múlt. Mindazok az események, amiket nem szerettél megélni, idővel rossz emlékké válnak – amiket pedig szerettél megélni, szomorú, hogy elmúltak. De mégis: ha nem tartod számon a múltat, hogyan éled meg a jelenedet és hogyan képzeled el a jövődet?”
Ninda: A fény lúmái, 86.
Szuaranningu
43 708. senut liktuharan
732
Sileni elbűvölve nézett föl a kis szürke hajóra, ami háromszor olyan hosszú és széles volt, mint a ház, és két emelet magasságban tornyosult föléje. Pedig a ház sem volt éppen kicsi. Az egyik szárnyban nyolc hálószoba, mert sok volt a gyerek, a másikban tárgyalóterem, vendégszobák, még úszómedence is.
– Még soha nem láttam privát hajót – mondta Sileni.
– Hát nincs belőlük sok – értett egyet Szurdzsáni. – Pár százan vagyunk a Testvériségben, akiknek jár a beosztásához, de legtöbbünknek nem saját tulajdona. Ez is céges, nem vettem meg a cégtől. Ha bármikor megválok a pozíciómtól, nem lesz rá szükségem.
Húszan is utazhattak a kis falgurgémin, meg a pilóták, azokat mindig a cég biztosította. Természetesen a hajó is a cég saját gyártmánya volt, egy Andarvi, gyors, kicsi, kényelmes.
Szurdzsáni tízezer palan évenkénti fizetésével a legjobban kereső szúnik közé tartozott, de nem volt egyszemélyi vezetője a Rangumannak; mint a Testvériség összes nagy cégénél – és általában a dzserang államokban is –, a központi hatalmat nem egy emberre ruházták, hanem egy fódarangira, amelynek tagjai egyenrangúak voltak. Szurdzsáni egy volt a tizennégy fódir közül.
– Nincs is több címünk – mesélte. – Fódir, csak ennyi. Mi döntünk a termékskála változásairól, új üzemek létesítéséről, mi kötjük meg a legnagyobb üzleteket bel- és külföldi cégekkel. Nagyjából ez a dolgunk. A feladatok nagy részét szétosztjuk magunk között, a legfontosabb döntéseket pedig együtt hozzuk.
– Az üzemeket is meglátogatjátok? – kérdezte Ninda.
– Ó, igen, persze. Változó gyakorisággal, én jelenleg évente egy gyárlátogatást tudok beiktatni, de például Dzsúhi kollégám hetesenként elmegy valahová. Így is eltart neki egy darabig, hiszen nyolcvan telephelyünk van.
– Hogyan lesz az ember fódir a Rangumannál? – kérdezte Sileni.
– Nagyjából úgy, mint az esszidzsinnánál – mosolygott az asszony. – A jó munkáért előléptetés jár, csak nem rangok vannak hozzájuk, hanem beosztások. Én sokáig a járműosztály külföldi eladásait bonyolítottam le, aztán neveztek ki a fódarangi tagjának. Tíz évvel ezelőtt, szóval még nem is régen. Persze a korábbi beosztásaimban is elég jól kerestem. Aigiszinek is magas a jövedelme, innen ez a nagy ház meg minden.
A férje ügyvéd volt, saját meghatározása szerint nem a legnagyobb sztárok között, de eléggé ismert.
– No igen – mondta. – Ugyanis nem silgimilgi ügyekkel foglalkozom, hanem komoly csillagközi perekkel, hát a honorárium is eszerint alakul, nem ritkán százezres nagyságrend. Persze több dzsúmin át dolgozom érte.
– És neked miért nincs kishajód? – érdeklődött Sileni.
A férfi rámosolygott.
– Lényegretörő kérdéseid vannak, nemhiába Ninda az anyukád. Nincs rá szükségem. Szurdzsáninak gyakran kell pár napon belül több világon tárgyalnia, viszont a csillagközi bíróságok soha nem követelik meg a személyes jelenlétet. Ha mégis odautazom az ügyfelem kívánságára, általában kereskedőhajóval megyek, ritkábban futárhajóval, de az ügyfél mindenképpen ezres nagyságrendben fizet ezért.
– Szissz.
– Hát az ilyen pereskedés nagyon drága. Ezek a cégek százezrek vagy milliók miatt perelnek, és az ügyvédi honorárium nálunk is, máshol is a perérték arányában emelkedik. Viszont ha veszítek, nincs honorárium.
– Több dzsúmin át dolgozol, és nem kapsz semmit?
Az ügyvéd ivott egy korty nusummát és hátradőlt a fotelban. Markáns arcélű, világosbarna bőrű férfi volt, nyolcszázon innen.
– Természetesen nem. Vannak bizonyos extra költségek, amiket mindenképpen ki kell fizetni, például az útiköltség, de egyébként aligha találsz ügyvédet a Galaxisban, aki honoráriumot kérne, ha veszít. Akkor mi motiválná az ügyvédet, hogy nyerjen? Mindazonáltal ha nyerek, az ügyfelem akkor sem fizet. A vesztes fél fizet, a követelt összegben eleve benne van az ügyvédi díj. Viszont az alperesnek mindig megvan a joga és lehetősége, hogy a követelést bíróság nélkül, egyszeri felszólításra kifizesse, és akkor nincs ügyvédi díj.
– És ha megnyersz egy ilyen sokmilliós pert – érdeklődött Ninda, egy aprósüteménnyel a kezében –, abból a honoráriumból mennyi a tiéd?
– Általában negyven-ötven százalékot osztok szét a munkatársaim között, az elvégzett munkájuk arányában. Van, hogy harminc embernek is ad munkát egy ilyen ügy. Régebben huszonöt százalékot szoktam fizetni a közösbe, de nemrég elolvastam egy könyvet, és ennek hatására több ügyből csak névleges összeget tartottam meg magamnak, a többi mind ment a közösbe.
A hangsúly és a pillantás, amivel Nindára nézett, nem hagyott kétséget, hogy mi volt az a könyv. Ninda csak ült és mosolygott, azzal a galaktikus hírnevű mosollyal.
– Én is hasonlóképpen emeltem meg a hozzájárulásomat – vette vissza a szót Szurdzsáni. – Van elég pénzünk, fölösleges halmozni. Pár száz palan egy évre bőven elegendő.
– Abban a könyvben – mondta Ninda szelíd mosollyal – semmi sincsen olyan értelemben, hogy „adjátok be a pénzeteket a közösbe”.
Aigiszi bólintott. Árnyék borult rájuk, felhő takarta el a napot. Auríhaumon vannak felhők, van időjárás.
– Nincs, tudom. Más van helyette. Például… – Kicsit keresgélt a suagján. – „Egymillió könyv leírta már előttünk: gondold át, mi a fontos az életedben. Bölcs gondolat. Mi csak annyit tudunk hozzátenni: ha már átgondoltad, gondold át még egyszer.” Hát mi átgondoltuk többször is. A pénz nem fontos. Annak fontos, akinek kevés van, annak be kell osztania, igen. Nekünk sok van, így nem fontos.
– Egyébként – mondta Szurdzsáni – nem csak maga a könyv szolgál erre útmutatással. Mi szúnik pontosan tudjuk, hogy ti milyen házban éltek, hogyan éltek. Az egész Testvériség tudja. Azt meg az egész Galaxis tudja, hogy Nindának hány köntöse van, nem egy művészet odáig elszámolni… – Ninda fölkuncogott. – A Galaxis legdrágább ruháit megvehetnéd és meg sem látszana a bankszámládon. Tíz ilyen hajót megvehetsz, mint ez, és az sem látszana. De nem azért jársz ugyanazokban a régi köntösökben, mert valamiféle szegény ember imázsát akarod fenntartani, hiszen ez téged egyáltalán nem érdekel. Semmilyen imázsra nincs igényed.
Ninda bólintott.
– Nem, tényleg nem. Ezek szúni gyártmányok, akár életem végéig kiszolgálnak… a saunisi darabok talán nem, de azokból se veszek tucatjával. Most már ki sem növöm őket, mint a gyerekkoriakat. Minek vennék újakat? Egypár alkalmi ruha fellépésekre, az rendben van, de abból sem kell sok.
– Nem sok? – nevetett Émarti, a házaspár fia. – A legtöbbször semmilyen fellépőruhát nem veszel föl, a köznapi köntösödben vagy olyan szunnaszi ruhában vagy a színpadon is.
– Miért, nem jó? – Ninda mosolya változatlan maradt. – Amikor énekelek, az emberek az énekre kíváncsiak, nem arra, hogy mi van rajtam. Ezt remélem is meg a reakcióikból is ez következik. Nem mintha ne lennének reakciók arra is, hogy mit viselek, de hát azt is figyelik, hogy mikor vakarom meg az orromat. Butaság, nem kell vele foglalkozni. Nincs jobb dolguk, mint engem lesni, ennyi az egész. Hing-hing, hanem nemsokára másféle ruhában is láthatnak majd. Himsúniban.
←pg-22 előadások [-21] Tanácsot az életedre? Nem a jó könyvet vetted elő. Még egyszer mondom: ez az Első Szían. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 506. sómir)pg‑22 pg-23 fódir [-12] Fojtogató dolog a múlt. Mindazok az események, amiket nem szerettél megélni, idővel rossz emlékké válnak – amiket pedig szerettél megélni, szomorú, hogy elmúltak. De mégis: ha nem tartod számon a múltat, hogyan éled meg a jelenedet és hogyan képzeled el a jövődet? (Ninda: A fény lúmái, 86.) :: Auríhaum, Szuaranningu, 43 708. senut liktuharan, 732pg‑23 pg-24 miniszter [2] Ha úgy érzed, hogy megbántottak, akkor megbántottak. Mindegy, mit akartak eredetileg. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 311. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. ḱuòỹd 52., a fehér órájapg‑24→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
717511 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 ·· -333 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624) | 692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |