1 ←nf-6 firni [31] Városi utcákon nőttem fel, de az utcákon túl a sivatag volt. Jártam a sivatagban. Sokszor. Nem mentem messzire, az igaz – nem éltem volna túl, ha eltévedek odakint. De a sivatagban én otthon vagyok. (Ninda: Életem egy falevélen, 91. sómir)nf‑6 firni nf-7 tanács [1] Vannak világok, amiknek bonyolult lelke van. Másoknak egyszerűbb. Némelyik szomorú, boldogtalan. A világok sokfélék, akárcsak az emberek. De lelke mindegyiknek van. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 211. sómir)nf‑7 tanács nf-8 sivatag [37] Világok és emberek – mi a különbség? Mindkettő tele van csodákkal. (Ninda: A fény lúmái, 146.)nf‑8 sivatag→

---

„Vannak világok, amiknek bonyolult lelke van. Másoknak egyszerűbb. Némelyik szomorú, boldogtalan. A világok sokfélék, akárcsak az emberek. De lelke mindegyiknek van.”
 


A szoba nem volt nagy. Ebben a sziklafalak közé ékelt, apró városban nem építenek nagy helyiségeket. Annyi hely volt csupán, hogy három székre leüljön a tanács három tagja, egy nő és két férfi, egy negyedikre Ninda, köztük volt egy viszonylag nagyobbacska asztal, és Ninda mögött egy polc. Nem volt semmilyen tanácstermük, ez Ferrutar otthonának volt a része.
  Ő szólalt meg először.
  – Ninda, a te hajód és néped természetesen megbecsült vendégünk Nirn illiarban és Szaisz egész világán. Veletek folytatott kereskedelmünk fennmaradásunk záloga. Számon tartjuk és hálásan fogadjuk, hogy Szaiszon eladott áruiért a Testvériség olyan árat számít, amit mi, szerencsésebb világoknál jóval szegényebb emberek is meg tudunk fizetni. Mégis, mivel világunk éghajlata rendkívül kegyetlen, fokozott erővel kell vigyáznunk, hogy senkinek se essék baja. Ezért mint a városi tanács tagjainak az a feladatunk, hogy megkérjük a Testvériséget, többé ne engedjenek téged kiszállni a hajódból Szaisz felszínén. De mielőtt ezt megtesszük, amint Jasszilir öcsémmel már közölted, beszélni szeretnél velünk. Ezért gyűltünk itt össze és kérettünk ide téged. Hallgatunk.
  Ninda tűnődött néhány pillanatig. Ferrutar csiszolt, kerek mondataiban – és a tanácstagok gondolataiban még inkább – világos volt a szándék: bármi történjék, a Testvériséget nem szabad megbántani. Ennél semmi sem lehet fontosabb számukra. Mindegy, hol van a Testvériség tűrőképességének határa, azt még messziről megközelíteni sem szabad. Ha Szúnahaum leállítja a kereskedelmet, vagy akár csupán galaktikus szintre emeli az árakat, Szaiszt egy éven belül mindenkinek el kell hagynia, vagy szomjan pusztul az egész szaiszi nemzet. Persze larnirra szüksége van a Galaxisnak, de a kitermelést a szaisziak nélkül is folytathatnák.
  Szaisz népe a Testvériség jótékonyságából létezhet.
  Milyen érdekes különbség. Szindoria ipara és mezőgazdasága is édeskeveset termel ahhoz képest, amire szükségük van, és galaktikus helyzetük folytán nekik esélyük sincsen, hogy egy másik szállítócéggel megállapodhatnak, ha Szúnahaum leállítja a kereskedelmet. Ámmaít világosan elmagyarázta. Szindoria nem néptelenedne el a Testvériség nélkül, de a leggazdagabbak kivételével mindenki csakhamar mély nyomorba süllyedne. De a szindorok ezt nem hajlandók tudomásul venni. A szaisziak tisztában vannak vele, és nyíltan kimondják, nemcsak egymás között, neki, egy szúni gyereknek is. Pedig Szaisz közelebb fekszik más cégek útvonalaihoz, lenne esélyük megállapodni valamelyikkel – csak pénzük nem lenne rá.
  – Sajnálom, hogy megijesztettem Jasszilirt – felelte –, és ezáltal Nirn illiar népét is. De meg kell mondanom, hogy tökéletes biztonságban éreztem magam, akkor is, amikor már kint álltam a firnin és kiléptem a fénytérbe.
  – Mert nem voltál tisztában vele, hová mész – felelte Szisszirnur.
  – Sivatagi gyerek vagyok. Szindorián nem ismerjük a fényveszélyt, ez igaz. De a szindor sivatag éppoly gyilkos, mint a szaiszi, csak nem fénnyel öl, hanem hővel és szárazsággal.
  Soha nem hallotta, a szaisziak gondolataiban sem érzékelte ezt a szót: „fényveszély”. Csak tudta, hogy létezik ilyen szó.
  – Nem, a szindor sivatag nem ilyen – szólalt meg a nő, Nihirri. – Jártam sivatagos világon, nem Szindorián, de sivatag volt. Szaisz a Galaxis egyetlen olyan lakott világa, ahol a fény az úr. Nézd meg ezt. Láttál már ilyet valaha?
  Lecsatolta a csuklóján viselt kis készüléket és odanyújtotta Nindának, akiben ekkor tudatosult, hogy Nirn illiarban mindenkin ilyet látott. Kis kerek lapja volt, rajta hat különböző színű mutató állt mindenféle irányokba.
  – Mindenki hord ilyet Szaiszon. Ingyen kapjuk. Ezt neked adom, hogy emlékeztessen erre a napra. Tudod, mire szolgál?
  – Sugárzásmérő.
  – Igen. Hat hullámhossztartományban mér. Itt a szobában a hegylánc tetején levő fényállomástól veszi az adatokat, de ha kilépsz a fénytérbe, közvetlenül mér. Amint a skálán látod, most közepesek a fényszintek. Kora délelőtt van. Öt derki múlva akkora lesz a fényteher, hogy ennyi idő alatt már rosszul lettél volna fényruha nélkül. – A fordítógép nyilván nem téved az átszámításnál, gondolta Ninda, és eszerint az itteni napok sokkal hosszabbak. – Ha pedig jön egy fényvihar, akkor ez az idő bőven elég, hogy kórházba kerülj fénybetegséggel.
  Fényteher, fényveszély, fénybetegség, fényvihar, fényruha, fénytér, fényállomás, fényvédelem! Hány szókapcsolatuk van ezeknek a fénnyel?
  Ninda mélyet sóhajtott.
  – Mindezzel valóban nem voltam tisztában. Sajnálom. De amint mondtam, az volt a meggyőződésem, hogy tökéletes biztonságban vagyok… és most is ez az érzésem, hogy mindezt megtudtam.
  – Akkor most már örülnénk – mondta Ferrutar –, ha elmondanád, miért mentél oda.
  – Nem biztos, hogy el tudom mondani úgy, hogy megértsétek – kezdte Ninda –, és még kevésbé remélem, hogy hisztek nekem. De az volt az érzésem, hogy csak kint, a firni fényterében érthetem meg Szaiszt.
  – Mit akartál megérteni?
  – Szaiszt… ennek a világnak a lényegét. Nehéz szavakba önteni.
  – És megértetted?
  – Nem. Nem volt elég időm rá.
  – S mit gondolsz – hajolt előre Szisszirnur –, ha lett volna elég időd, mi történt volna?
  Ninda habozott a válasszal. Aztán belenézett Szisszirnur széltől és naptól cserzett, ráncos, világosbarna arcába. A szemébe, ami kék volt, mint az övé… és még inkább az elméjébe. Kíváncsiságot érzékelt, és visszafogott várakozást.
  Hát elkezdte.
  – Szaisz egy olyan világ, ami szenved. Ezt érzem az emberekben. Az emberek szenvednek Szaiszon, és Szaisz maga is szenved. Ezért akartam megismerni odakint a fénytérben, ahol önmaga lehet és én is önmagam lehetek. Ahol nem zavar minket senki más. De nem számoltam azzal, hogy Jasszilir ilyen gyorsan utánam jön. Ha tudtam volna, hogy ekkora a fényveszély, nem mentem volna ki, mert nem lehetek kint elég soká, hogy megismerhessem Szaiszt.
  Csend. A tanácstagok egymásra néztek.
  – Azt hiszem, értem, amit mond – mondta Ferrutar.
  – S gondolod – pillantott rá Nihirri –, hogy ha kisétál a firnire, akkor megért valamit, amit mi nem? Mitől?
  – Vannak emberek, akik érzékelnek dolgokat, amiket mások nem. Én azt mondom: mi itt Szaiszon már megtanultuk, milyen fontos a türelem. Hát gyakoroljuk most is azt.
  – Rendben – biccentett az asszony. – Ha így látod jónak, nincs kifogásom, de veszélyt nem vállalhatunk. Más világokon lehet hibázni, lehet újra próbálkozni. De ez itt Szaisz.
  Szisszirnur megvakarta az állát.
  – A fényteher csökkenthető – mondta kis szünet után.
  – Csökkenthető – dünnyögte Ferrutar egyetértően.
  – Hogyan? – nézett csodálkozva Ninda.
  – Természetesen éjszaka nincsen fényveszély – magyarázta Nihirri kedvesen. – A firnin üzemelő gépeinket mindig éjszaka keressük fel, ha tenni kell velük valamit. Ha útközben ki kell szállni a sivataghajókból, éjszaka szállunk ki. Éjjel a sivatag csak sivatag, olyasféle, mint a te világodon, fényveszély nélkül.
  – Értem. De Szaisz lassan forog. Ha most délelőtt van, az Aulang Laip messze jár már, mire beesteledik.
  – Persze – mosolygott Nihirri. – Itt. De a hajótoknak vannak kishajói. Az egyik el tud vinni Szaisz túloldalára, ahol most éjszaka van, és megértheted.
  – Adunk melléd kísérőt, aki vigyáz rád – mondta Szisszirnur. – Csak egyvalamit kérünk.
  – Jöjjek vissza és mondjam el – felelte Ninda.

---

←nf-6 firni [31] Városi utcákon nőttem fel, de az utcákon túl a sivatag volt. Jártam a sivatagban. Sokszor. Nem mentem messzire, az igaz – nem éltem volna túl, ha eltévedek odakint. De a sivatagban én otthon vagyok. (Ninda: Életem egy falevélen, 91. sómir)nf‑6 firni nf-7 tanács [1] Vannak világok, amiknek bonyolult lelke van. Másoknak egyszerűbb. Némelyik szomorú, boldogtalan. A világok sokfélék, akárcsak az emberek. De lelke mindegyiknek van. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 211. sómir)nf‑7 tanács nf-8 sivatag [37] Világok és emberek – mi a különbség? Mindkettő tele van csodákkal. (Ninda: A fény lúmái, 146.)nf‑8 sivatag→

---

ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 (2138 › 60:47) 733 658 szó (705 435+24 080+4143) 5 082 592 betű (4 918 505+164 087) 5 620 320 jel (@537 728)	693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2219. nap, 328 szó/nap, 2290 betű/nap, 76:50/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1190, 3085 8. 21:40

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	192 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	20 (2%) 673