„Soha sehol nem éreztem olyan jól magam, mint a huhallupban, amikor összegyűlt a család és a barátaink, meg még mindenféle érdekes ember. Olyankor is, amikor Ninda kint volt a Galaxisban, de akkor nem csak az asztal mellett maradt üresen a helye. A huhallup az övé – a Nindaran-hombé is az övé. Mi is ott lakunk, de mi csak statiszták vagyunk egy csodálatos alkotásban.”
Hait Kirísz: Emlékiratok, 880.
– Szépen kitartottál, sien-törzsfőnök – mondta Aurummi elégedetten, amikor Ninda leszállt az utolsó súlyemelőgépről és elnyúlt a heverőn, amit a férfi már odakészített neki. – Hatvanhárom százalék. Teljesítetted a követelményt, bár nem sokon múlott. Lehet belőled esszidzsinna, de erőnléti edzéseket írok elő. Fél dzsúmi elteltével, azaz tizenháromban vagy akörül kérek egy újabb tesztet. Az már nem lesz ilyen megerőltető, de látnom kell, hogy nem romlik a fizikai állapotod. Valószínűleg rendszeres vizsgálatokon kell majd átesned a kiképzés ideje alatt, és ha esszidzsinnaként akarsz dolgozni, akkor továbbra is, amíg egy bizonyos szintet el nem érsz.
– Rendben – felelte Ninda. Hétszáznyolcvan állt a faliórán, az egy limlis pihenőket leszámítva egész nap nehéz fizikai munkát végzett. Évtizedek óta majdnem mindennap sportolt, de most úgy érezte, mintha egy hergával birkózott volna. Minden porcikája remegett az erőfeszítéstől.
– Majd megkapod az edzéstervet írásban. Estére odaküldök hozzád két hiperlapot, mert izomfájdalmaid lesznek. A holnapi napot köztük töltöd, könnyű testmozgással. Ha álmos vagy, aludj, de egyébként ne feküdj és ne végezz nehéz munkát se. Közben is mondhatsz persze bölcs mondásokat. És most jön a nap legszebb pillanata: nem kell a saját lábadon menni a zuhanyozóig!
A heverő elindult Nindával, és néhány pillanat múlva megállt a zuhanyozó előtt. Ő mosolyogva fölkelt, ledobta a nadrágját és belépett a fülkébe.
De az épületből azért mégiscsak a saját lábán sétált ki. Aurummi kikísérte.
– A táplálkozásodon nem kell változtatni, az rendben van. A sporttal se többet, se kevesebbet ne foglalkozz, az is jó úgy, ahogy van. Az erőnléti edzésekre viszont szükséged lesz. Nem nagy adagot írok elő, ehhez a mai naphoz képest könnyű séta lesz, nem is túlságosan gyakran. Tartsd be, ne akarj többet, csak fölösleges megerőltetés volna. Hing-hing, a sáttir-dzsalgimutok köszöntik a nindaran törzset.
– Áhíní-hau – felelte Ninda, bár Aurummi nem volt törzsfőnök. – A nindaranok és a liktenit-upeszek köszöntik a sáttir-dzsalgimutokat.
– Igaz, persze. A liktenit-upeszekre is ragyogjon a Sínisuál.
– Simnunná – felelte Ninda, és beszállt a légikocsiba.
Otthon beledőlt az ágyba és reggelig aludt. Másnap pedig kijelentette, hogy csak a Hait által közel egy évszázad óta diktált testedzési program segítségével lehetett képes ezt a napot végigcsinálni, és ha az esszidzsinna munkája is hasonló, akkor neki enélkül esélye sem lenne.
– Nem, egyáltalán nem ilyen – mondta Hiragi, aki végzett esszidzsinna volt, nímudi rangban, bár már évszázadok óta nem kért beosztást. – A hangirsupteszt messze meghaladja azokat a követelményeket, amik a normális munka közben várhatók. A kiképzés és a munka egyaránt könnyű tóparti séta ahhoz képest, amit tegnap végigcsináltál. De adódhatnak extrém helyzetek, ezért kell felkészülni.
Ninda bólintott és ivott egy korty kékfenyőmagos íhafit. A huhallupban üldögéltek, most is voltak vagy húszan a családon felül, mint esténként legtöbbször, amikor a lányok itthon vannak. De most még nem volt este, csak hatszáznyolcvanat mutatott az óra, Ninda ma lazább napot tartott Hangilaoranon, korábban hazajött. A hiperlapokat már reggel kikapcsolták egy rövid orvosi vizsgálat után, minden rendben volt, az izomláz nem volt komoly, kapott egy csillapítót és kész. Aurummi azt mondta, csak az alkata ad okot kétségekre, az egészsége kifogástalan, ami fontos az esszidzsinnában. Főleg azok után, ahogy kiskorában élt – amiatt semmilyen óvatosság nem túlzás.
Aini még nem jelentkezett, sok a teendője az egyetemen, de szeretne majd himsúnit ő is. Szinensi meg most nem is mehet, a terhesség kizáró ok. A szülés utáni felépülésre, némi ráhagyással, általában egy évet számolnak, és akkor is kell egy plusz orvosi vizsgálat.
– És mikor vezetsz űrhajót? – tudakolta Dzsáhalgi, egy helybeli százéves kisfiú.
– Nemsokára – felelte Ninda helyett az apja, Hórauni. – Ő nem tud neked válaszolni ilyen kérdésekre, hiszen még el se kezdte a kiképzést, de én már végigcsináltam. Nagyon hamar be fogják ültetni egy hajóba, és ő fog repülni vele.
– Hová?
– Sehová, csak itt az Abroncsvilág körüli űrbe. Majd később aztán átugorhat Auríhaumra is, de az még nem most lesz.
– Akkor nem láthatod a Dzsíhífúnarengit…
– De sien – felelte Ninda szelíden –, akármikor átmehetek egy komppal.
– Szissz! Tényleg! Gyertek el, nemsokára kezdődik, nagyon szép lesz, anya is föl fog lépni.
– S te honnan tudod előre, hogy szép lesz? – nevetett Hilunna, az édesanyja.
– Miért ne lenne szép?
– Lám csak – figyelt föl Ámmaít –, ez egészen nindás válasz volt.
– Hát ismerjük már egymást egy-két éve – nevetett Ninda.
Beszélgettek, falatoztak, időnként egyikük elénekelt egy-egy dalt, ahogy szokták. Néha elment valaki, mert dolga volt, máskor viszont jött valaki. Nyolcszáz után éppenséggel Límarrip sétált be.
– Kapitány? – szólította meg Ninda, amikor a férfi helyet foglalt az asztalnál.
– Törzsfőnök?
Ninda szelíden mosolygott rá.
– Mit láttál ma a Fény Lángjánál?
– Egy új kapitányt, holnaptól.
– Szissz…
– Most jelentettem be. Eljössz a Fényhez?
– Ohangi vagyok, utamon a Fehér Fény világít. Ki az utódod?
– Dzsúhangauri, atomfizikus, hatszázas éveiben jár, a feleségét, Janníhut szerintem ismered a színházból.
A szabály az volt, hogy a Híd nem maradhat gazdátlanul. A fedélzetmesterek tanácsa soha nem új kapitányt választott, hanem a kapitány utódját, és ha az betöltötte már a nyolcszáz évet, vagy ha akár ő, akár a kapitány, akár bármelyik fedélzetmester úgy kívánta, a következő utódot is megválasztották. Akár többet is előre, sorban.
– Mindkettőjüket ismerem – bólintott Ninda. – A lányuk sisunu volt az esküvőnkön.
– Hing-hing, sien-Ninda, volt azon az esküvőn jó pár tucat sisunu, te mindet számon tartod?
– Hát persze, sien-kapitány, valamennyit.
Límarrip felkuncogott.
– Akkor már a hilganilokat meg se kérdezem…
– Az utolsó, akivel meggyújtottad a tüzet, Ilandzsi volt, Helgú és Fámuni kislánya, akiket még az Aulang Laipról ismerek.
– Á, igen, emlékszem arra a csöppségre, még alig tipegett, de már olyan komolyan segédkezett, mintha orvosok lettünk volna egy nagy műtétnél. – A kapitány bekapott egy aprósüteményt és helyeslően bólintott, finomnak találta.
Másnap ötszázkor mintegy ötven ember között Ninda is megjelent a Hídon. A távozó és az új kapitány is hívott vendégeket, de persze a ceremóniát élőben közvetítették országszerte, és az Ílgaszaumi is megőrizte. Mielőtt megérkeztek volna a kapitányok, mindenki sorban a kis posztamens elé járult, amin a fehér tűz lobogott, a homlokára tette a kezét és köszöntötte a Fényt.
– Mondj valami szépet a Fénynek – kérte Nindát a mellette álló férfi, Herrimup farmakológus.
Ninda elmosolyodott, a posztamens elé lépett és a homlokára tette a kezét.
– Áhíní-hau! Ó, Fehér Fény, te, aki bevilágítod Hangilaorant és a Galaxist, ragyogj ránk és utódainkra örökké! Hangillíp-sumrat dzsíhp raungahp síman ómangip szisszandzshpíruat!
←pg-2 edzés [-20] Ha olyan tökéletes lennék, mint amilyennek hisznek, a hangirsupteszten is száz százalékot értem volna el, meg minden játékban én nyernék, és föl tudnék ugrani a Dzsomongir tetejére. De én csak egy ember vagyok. (Ninda: Életem egy falevélen, 728. sómir)pg‑2 pg-3 otthon [-25] Soha sehol nem éreztem olyan jól magam, mint a huhallupban, amikor összegyűlt a család és a barátaink, meg még mindenféle érdekes ember. Olyankor is, amikor Ninda kint volt a Galaxisban, de akkor nem csak az asztal mellett maradt üresen a helye. A huhallup az övé – a Nindaran-hombé is az övé. Mi is ott lakunk, de mi csak statiszták vagyunk egy csodálatos alkotásban. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 880.)pg‑3 pg-4 somdi [-25] Fontolóra vettem, hogy én is jelentkezem – bőven a korhatár alatt vagyok –, hogy lássam, hogyan veszi ezeket az akadályokat. De végül is mesélt róla eleget esténként a huhallupban. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 83.) :: Szúnahaum, Sillulíri-Haulfaran, 43 708. muhat nisszugópan, 350pg‑4→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |