„Lényegtelen apróságokkal kezdődött. A Karri-ügybeli félreértés szülte az első interjút, az a tüntetést, aztán jött az első tévébeszélgetés, amiből Szindorián többen próbáltak politikai tőkét kovácsolni. De ha ezek nincsenek, Ninda nevét akkor is megismerte volna a Galaxis. Legfeljebb másképpen.”
Sileni: Naplóm Nindával,
44 010. algillíszan
44 010. algillíszan
Némi könnyebbséget jelentett elszigeteltségükben, hogy a Testvériség hírközlési minisztere vagy bárki valahol a távolban, valamelyik hajó mélyén utasítást adott, hogy kapcsolják vissza a kommunikációt Sỳÿndoṙeìával. Åmmaĩt úgy állította be a készülékét, hogy ha az otthoni kormányzati vonalakról hívják, csak egy felvett üzenetet kapjanak, amiben közli, hogy a kormány számára ő nem elérhető. Felhívták a családjukat, barátaikat, elmondták, hogy jól vannak, de azt nem, hogy hol, csak azt, hogy egy távoli csillagrendszerben. Azt sem mondták meg, hogy a Testvériségtől kértek menedékjogot. Az innen érkező hívásokat bemérni lehetetlen, a VŶLN sem tudja kideríteni, hogy ők hol vannak. A Testvériségben még nem akadt senki, aki ilyen adatot kiadott volna.
Åmmaĩt beszélt persze Nindával, Hiragival, Gerantival, más sũùnỹ barátaival is, akikkel eddig nem tehette, mert a készüléke sỳÿndoṙ rendszerű volt.
A tüntetés alkalmával a ŚÂW-ot is felhívta és elbeszélgetett velük.
– Lehet, hogy én nem tüntetnék, ha otthon lennék – ismerte el. – Nem az én stílusom, és mint kormánytisztviselőnek nem is lett volna jogom hozzá. De ez a fekete öltözetű mỹṙu – sikerült találnia egy olyan szót, ami mindkét nemre utalhat – semmi olyat nem mondott, amivel ne tudnék egyetérteni. Számomra különös és zavaró, hogy szándékomon kívül afféle ihletője lettem ennek a tüntetésnek, de teljesen jogosnak tartom.
– Ön jó ember, ügyvivő úr – felelte torz géphangján a mỹṙu. – Nemegyszer láttam önt a tévében, amikor külpolitikai ügyekben nyilatkozott. Megfigyeltem, hogy mikor mond olyasmit, amivel személy szerint nem ért egyet, de kénytelen képviselni. Meglátszott önön. Ez mindig olyankor volt, amikor a kormány embertelen közönye miatt tiltakozó államok és csillagközi szervezetek képviselőit olcsó, üres szólamokkal kellett kifizetnie. Önnek eszmeileg közöttünk a helye. Láttam a kollégáit is, a legtöbbet a főnökét, Vỳḩaůteń urat. Őket más fából faragták. Ők meg vannak elégedve azzal, hogy „rend” van, mert az ő elképzelésük szerint az rend, hogy százezrek, talán milliók élnek közöttünk, akik sikátorokban bujkálnak és naponta megverik őket a „rend” nevében. Ön más. Ön jó embernek született, és ezen nem tudott változtatni, hogy rossz pályát választott.
– Köszönöm, hogy így látja. – Åmmaĩt átsiklott a kollégáiról szóló megjegyzésen. – Én csak szeretném, ha Sỳÿndoṙeìa népe nyugalomban élne. Az egész. Mindannyian sỳÿndoṙok vagyunk.
– Úgy legyen – mondta a mỹṙu. – Ennek azonban van két fő akadálya. A kormány és a szegénység. Ha a kormány lemond, azzal még nem emeltünk ki a nyomorból senkit. Hosszú és fáradságos munka lesz emberi életet teremteni mindenkinek, de amíg ez az érdekkör van hatalmon, addig el sem kezdhetjük.
– A kormányoldalról meg fogják kérdezni, hogy önök hogyan kormányoznának.
– Mi? Kik azok a mi? Mi tanárok vagyunk, betegápolók, gyári munkások, divattervezők, légültetvényi dolgozók. Ha a kormány lemond, mi visszatérünk a munkánkhoz. Válasszon a Szövetség népe másik kormányt, és az kormányozzon, ahogy jónak látja. Csak ne a Szövetség népének érdekei ellen.
– Gondolja, hogy találunk erre alkalmas vezetőket? – tett föl Åmmaĩt egy olyan kérdést, ami aligha tetszhetett a szerkesztőknek, hiszen számukra magától értetődő volt, hogy az ellenzéki vezetők lennének azok. De őt ez nem érdekelte.
– Nem tudom, ügyvivő úr. Én csak egy mỹṙu vagyok, ahogy ön nevezett. Ez nem az én dolgom. Oldják meg! Most vissza kell mennem az enyéimhez. Viszontlátásra.
Az egyik operatőr kamerája eközben a parkban gyülekező tömeg transzparensein kalandozott, a rendező ezt küldte adásba, nyilván mert a fekete kezeslábasba öltözött alak nem volt túl érdekes látvány.
– Egy pillanatot kérek – szólalt meg Lỹŷkśůnaḩỳ. – Vissza tudunk menni kissé jobbra? Jól láttam, hogy megint Nìïndà neve van az egyik transzparensen?
– Igen, Ḱeŷl, én is ezt láttam – felelte műsorvezetőtársa, Śuẁle Kỳnõòtṙeỹ. – Talán oda tudnánk küldeni egy gépet és megkérdezni őket, miért írták fel az ő nevét. Mit gondoltok? Rendezőnket, Èrkãỳs Võtṙůḩỳt kérdezem.
– Máris intézkedem, Śuẁle – érkezett a rendező hangja a stúdió hangosbeszélőjéből. Közben a kamera visszafordult jobbra és ráközelített egy kis csoportra, akiknek két transzparensük is Ninda nevét viselte. Nìïndà megmondja az igazat, amit ti nem mertek állt az egyiken, és Nìïndà sũùnỹ, de közülünk való a másikon. Nem valami hatásos szövegek, gondolta Åmmaĩt. A táblák közönséges műanyag lemezek voltak, fehérek, rajtuk fekete festékkel a szöveg, semmi lézertechnika.
Egy kis gép átrepült a tömeg fölött és leereszkedett hozzájuk. A ŚÂW emblémájának láttán ugrálni, integetni kezdtek.
– Ḱeŷl Lỹŷkśůnaḩỳ vagyok a ŚÂW Televíziótól – kezdte a műsorvezető, s a hatás persze nem maradt el, ezek az emberek néztek tévét, jól ismerték a nevét. Meg az arcát, amit a gép kivetített nekik a levegőbe. – Érdekelne, miért írták Nìïndà nevét a táblájukra. Lenne valamelyiküknek kedve beszélni erről?
Egy szakállas férfi karját lengetve jelentkezett. A gép közelebb repült és lejjebb ereszkedett.
– ÒÕrin Můndëyl vagyok, öntözőmunkás. Hall engem, uram?
– Hogyne, Můndëyl úr, kitűnően látom és hallom önt. Ön választotta Nìïndà nevét a táblára?
– Nem én egyedül. Közösen döntöttünk.
– Elmondaná, hogy miért? Úgy gondolom, ez sok nézőnket érdekelheti.
– Hát, tudja, uram, mi itt nem vagyunk nagyon tanult emberek. Én tizenhét és tizenegy éves vagyok és nem tanultam többet három évnél. De annyit felfogok a világból, hogy az a kislány tele van jóakarattal, és ő kimondja azt, amit mi nem mondunk ki. Ő semmit sem tanult, amíg itt élt, Sỳÿndoṙeìán, mégis látja, mi zajlik az országunkban. Hát ezért írtuk az ő nevét ezekre a táblákra, uram.
– Mások is kimondanak sok mindent – vetette ellene Lỹŷkśůnaḩỳ.
– Az igaz, uram. Mások is. De én a gyerekeimnek mégis azt mondtam: legyetek olyanok, mint ő. A nagylányom, Mỳỹla csak hat és nyolc éves, de fejből tudja azt a beszédet, folyton őróla beszél. „Mit érsz vele, ha akkor már meghaltál?”, ezt szokta mondogatni. Nìïndà fiatalabb még őnála is. Azt hiszem, nincs még hatéves se. Mégis látja, hogyan élünk. Volt hol megtapasztalnia, uram.
– Értem, Můndëyl úr. Tudja, itt van velünk a közvetítésben Åmmaĩt ÎÌdaṙa diplomáciai ügyvivő, aki jó barátságban van Nìïndàval. Arra gondoltam, hogy megkérdezem őt, lenne-e kedve a segítségünkre lenni abban, hogy érintkezésbe lépjünk Nìïndàval ismét, és talán önök is beszélhetnének vele – ha vállalkozik rá. Egy kis türelmet kérek, hamarosan jelentkezem. ÎÌdaṙa úr, mi a véleménye?
– Lỹŷkśůnaḩỳ úr, én nem tudom, hogy Ninda mit fog erre felelni – mondta Åmmaĩt –, de, tudja, a politika iránti érdeklődése meglehetősen csekély. Elmeséltem neki az utóbbi időben itthon történt eseményeket. Mit gondol, mit felelt?
– Hogy nem érdekli?
– Ez túl egyszerű lenne az ő számára. Azt felelte, megpróbálom minél pontosabban idézni: „Értem én, hogy el kell kergetni a zsarnokot. De amíg ezen dolgoznak, marad-e valami idejük játszani a gyerekeikkel?”
←ng-16 tüntetés [16] Egyszer megkérdeztem, vajon ez a csendes, szelíd nyugalom hogyan fejlődhetett ki olyasvalakiben, aki fél gyerekkorát üldözött vadként élte a nyomornegyed sikátoraiban. Mosolygott és azt felelte: ez később jött. Azt nem mondta meg, hogy honnan. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 6.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. ńaũḱan 53., a piros órájang‑16 ng-17 tüntetés [-3] Lényegtelen apróságokkal kezdődött. A Karri-ügybeli félreértés szülte az első interjút, az a tüntetést, aztán jött az első tévébeszélgetés, amiből Szindorián többen próbáltak politikai tőkét kovácsolni. De ha ezek nincsenek, Ninda nevét akkor is megismerte volna a Galaxis. Legfeljebb másképpen. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 010. algillíszan)ng‑17 ng-18 csemegebolt [37] Most jelent meg a negyedik könyv a Ninda-mítoszról. Öt professzor dolgozott rajta. Szegénykék. Amíg velem foglalkoznak, nem érnek rá arra, hogy hanyatt feküdjenek a fűben és nézzék a felhőket, ha vannak felhők a világukon. Vagy éjjel a csillagokat. (Ninda: Életem egy falevélen, 645. sómir) :: Aulang Laip, 43 615. senut nesszihuran, 825ng‑18→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |