„Az embert az álmai tartják életben. Ha elengeded az álmaidat, meghaltál. Nem, ezt se írd föl, Sileni. Ezt is mindenki tudja.”
Sileni: Ninda élete, 503.
Hanit
43 663. dzsirat nangrifan
20
Ekkoriban már két „Ninda Társaság” létezett. Az egyiket Ámmaíték és az ügyvédek hozták létre Szúnahaumon, és a nyilvánosság előtt képviselte őt, most már hivatalosan is mint intézmény – a másikat viszont Ninda maga állította össze olyan emberekből, mint a fhangímesterek Szúnahaumról meg a hajókról, amiken utazott, Ílna Dulejoszti Sieluntról, Szammithuran Kharandi Szuttiguról, a Dornatule sauhátun kutatói Jittabarról, és még néhányan. Ezek az emberek, akik nem is ismerték egymást, több-kevesebb gyakorisággal beszélgettek vele hiperfonon, válaszokat adtak a kérdéseire és kérdéseket tettek föl neki. Úgy esett, hogy Angrolími és Lingdzsaéti voltak az egyetlenek, akik a szervezett és az informális társaságnak egyaránt tagjai voltak.
A három kislány rögtön tudta, hogy Halgellir ettől kezdve tagja lesz ennek az informális társaságnak, Ninda privát tudományos tanácsadói körének. Látszott rajta. Első pillantásra rokonszenves, hétszáz körüli úriember. Magas, vékony, világosbarna bőrű, göndör szürke hajú, rövid, ezüstös szakállal, érdeklődő, kíváncsi tekintettel.
– Hallottam már rólad – ült le melléjük, s egyenesen Nindára nézett. – Van egy barátom, Szengapi, ismered? – Ninda nemet intett. – Mindketten fhangíkutatók vagyunk, de ő konkrétan azzal foglalkozik, hogy fiatal tehetségek munkáit tanulmányozza. Azazhogy fiatalokét. Hogy tehetségesek-e, az majd később derül ki. Egy éve sem lehetett, hogy megmutatta egy-két lúmádat. Érdekeltek. Megnéztem a siéhongodat, elolvastam a munkáidat. Figyelemreméltóak. Különösen az az eleme, hogy oda van írva, hogy az egészet a barátnőd írja, te hozzá se nyúlsz.
Ninda meglepve mosolygott.
– Ez miért figyelemreméltó?
– Eltűnődtem, hogy miért nem. Mi késztet egy százhúsz-százhetven éves gyereket arra, hogy miközben szemlátomást és vitathatatlanul tömérdek mondandója van a világ számára, az erre legalkalmasabb helyre, a siéhongjába ne írjon semmit? Szinensi részletesen dokumentálja működésedet. Ígéretes énekesi karrier kezdetén állsz – meghallgattalak, tényleg jól énekelsz –, száhpain-sédauni és saupu vagy, a dzserangok több tucatnyi világán mint valami szellemet tisztelnek, de mindezt csak azért lehet tudni, mert van egy ilyen barátnőd, mint Szinensi.
Ninda tűnődve lebiggyesztette az ajkát.
– Nem tudom. Sose jutott eszembe, hogy írjak a siéhongomba. Azt sem szoktam olvasgatni, amit Szinensi ír bele. Minek? Nem irkálni kell, hanem beszélni az emberekkel. Vagyis – helyesbített rögtön – nekem ez tetszik jobban. Tudom, hogy te nem így csinálod, te könyveket írsz, két fhangítanulmányodat is olvastam. De én szeretek beszélgetni az emberekkel. Nekik mondom el közvetlenül, amit te könyvbe írsz.
– A kettőt egyszerre is lehet csinálni – mosolygott a férfi barátságosan. – Én is szoktam beszélgetni az emberekkel, és te is írhatsz a siéhongodba… vagy akár könyvet is. Mondok neked valamit. Én jelenleg információtörténeti kutatásokat végzek. Tudsz valamit erről a területről? – Ninda nemet intett. – Nos, vegyük azt a kérdést, amit legutóbb tanulmányoztam. A gravitáció primitív elmélete. Ez egy sor egyenletből áll, amik leírják a tömegvonzást és az általa okozott jelenségeket. Nem tudjuk, ki vagy kik fedezték fel ezeket az egyenleteket, nem tudjuk, mikor és hol történt, és milyen kutatások nyomán. Nyilvánvaló, hogy csakis Ősi Földön történhetett, mert minden más világra csak űrutazás segítségével juthatott el az ember, márpedig ezek nélkül az egyenletek nélkül az űrutazás lehetetlen. Már arra sem vagy képes, hogy a világod felszínéről fölemelkedj. Tehát kikövetkeztettük, hogy Ősi Föld volt az a világ, ahol leírták a gravitáció egyenleteit, de nem tudjuk. Milliónyi fizikakönyvet végignézhetsz, mindegyikben benne lesznek a gravitációs egyenletek, de egyikben sem lesz semmiféle információ az eredetükről. Ez az ismeret elveszett az idők homályában. Nos, itt lép be az információtörténet. Hogyan védjük meg az információt a pusztulástól? Az Ílgaszaumi, amelyet oly nagy becsben tartunk, annak a felismerésnek köszönheti létrejöttét, hogy bármely adott információt kétféle veszély fenyeget egyszerre. Az egyik a fizikai pusztulás: hogy megsemmisül az adathordozó, legyen az elektronikus, felületre festett tárolási mód vagy egy ember emlékezete, egyik sem tart örökké. A másik pedig az eltemetődés. A Galaxisban pillanatonként trillió és trillió ember hoz létre információkat, amelyek legnagyobb része egyébként teljesen értéktelen, de ettől még léteznek, és bármely adott információt folyamatosan az a veszély fenyeget, hogy noha fizikailag létezik, megtalálhatatlanná válik, eltemetődik a sokaságban. S itt kanyarodok vissza a siéhongodhoz, ami miatt ezt a kis fejtegetést előadtam. A Testvériségnek három olyan vívmánya van, ami rendkívülivé tesz minket: a Felhőben elrejtett világaink, a hajóink, valamint az Ílgaszaumi, ami pontosan annak a törekvésnek a jegyében született, hogy az információt meg kell óvni az eltemetődéstől is, nem csupán a fizikai megsemmisüléstől. Az Ílgaszaumit úgy konstruálták meg, hogy a benne levő információkat mindig meg lehessen találni, mert minden visszakereshető, minden automatikusan megkapja a különféle címkéket, jelzéseket, besorolásokat, és a rendszer sok tízezer éve hibátlanul működik. Mindent tud. Ezért ha például egy lúmát beteszel a siéhongodba, azt akármilyen rá vonatkozó kereséssel akár százezer év múlva is megtalálják, még ha a nevedre akkor már nem is emlékszik senki, akkor is.
Ninda csendesen bólogatva hallgatta.
– Értem, amit mondasz, Halgellir. Szerencsére van megoldás arra, hogy én is a magam módján csinálhassam, és a siéhongomba is bekerüljön. Szinensi feljegyez mindent, vagy ha ő épp nincs kéznél, akkor Aini megcsinálja.
A tudós mosolyogva kiemelt egy szendvicset a tálcáról.
– Értem. Te szerepelsz mindenhol, az adminisztrációt meg őrájuk hagyod, mi?
– Pontosan – szólalt meg ezúttal Aini. – Abban állapodtunk meg, hogy csak Ninda fog szerepelni a dzserang nyilvánosság előtt, mi a háttérben maradunk. A Galaxisnak egyáltalán nem kell megtudnia, hogy én vagyok Ninda párja.
– Világos. Azt hiszem, a helyetekben én is ezt tenném. Túlságosan nagy a reflektorfény Nindán. Még a végén úgy kell tennie, mint Hagirundan, ismeritek? – Nemet intettek. – Neves dzserang filozófus volt pár tízezer évvel ezelőtt, a Galaxis egy távolabbi szekciójában élt. Nagyon népszerű volt, bár nem mint filozófus, hanem mint filmszínész, pedig azzal felhagyott, és idősebb korában csak filozófiával akart foglalkozni. Csakhogy a sajtó nem hagyta békén. Hát alapított egy sauhátunt… tudjátok, mi az?
Bólintottak. – Jittabaron jártunk a Dornatulében.
– Nagyszerű. Hanem amit ő alapított, az egy ónarin volt, azt is ismeritek-e? Nem, rendben, tehát volt egy nagy kapu, szépen ki volt írva, hogy Hagirundan-ónarin sauhátun, azazhogy az ottani nyelven, persze, nem szúniul. Azt zárva tartották. Akárki jött, a kapuban meg kellett mondania, mi járatban van ott. Ha a filmszínészt jött meginterjúvolni, elküldték. Ha a mester tanítása érdekelte, bemehetett. De ővele magával csak egészen kevesen találkozhattak. Ezt jelenti az ónarin. Arra szolgált, hogy óvja a mester magánéletét, de közben azért tudjon tanítani.
Ninda szokásos nyugodt, szelíd mosolyával ingatta a fejét.
– Én nem akarok tanítani – mondta csendesen.
– Most még nyilván nem, hiszen még te magad is tanulsz. De leszel te még öreg, nagy tudású nénike is.
Ninda nevetett.
– Nem azért. Azért, mert tanulni jobb, mint tanítani. Meg mert… ha valaki már tud, azt nem kell tanítani, aki meg még mindig nem tud, azt minek tanítani?
Szinensi suagja ott feküdt az asztalon, s már föl is írta.
←of-14 Dzsilgarrúmi [48] Figyeld a napsugarakat. Tanuld meg a felhők nyelvét. Taníts meg másokat is hallani és látni. S te irányítod a folyók bolyongását, te adod az erőt, hogy elérjék a tengert. (Ninda: A fény lúmái, 1063.)of‑14 of-15 információtörténet [39] Az embert az álmai tartják életben. Ha elengeded az álmaidat, meghaltál. Nem, ezt se írd föl, Sileni. Ezt is mindenki tudja. (Sileni: Ninda élete, 503.) :: Dzsilgarrúmi, Hanit, 43 663. dzsirat nangrifan, 20of‑15 of-16 forradalom [-4] Az ország, a társadalom az emberekért van. Akinek nincs mit enni adni a gyerekének, vagy nem tudja, hogy holnap is adhat-e neki, annak hiába magyarázod, hogy az államgazdaság milyen jól működik. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 46.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. lẙaikś 25., a fehér órájaof‑16→
ph-21 id [-484] ()ph‑21 ·· -409 734 107 szó (705 883+24 081+4143) 5 085 778 betű (4 921 687+164 091) 5 623 506 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2227. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:07/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:649, 3086 17. 13:27 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |