„Ninda szerint a kiriknek köszönhető, hogy az én képességem nem veszett el. De kiri sok van a Galaxisban, receptorról viszont csak négyről tudunk. Ha ő nem lett volna az Aulang Laipon, hiába találkozom akárhány kirivel.”
Szinensi: Ninda élete és tanítása,
15. sómir
15. sómir
– Mi volt ez a súmanirg? – kérdezte Szinensi azzal a kutató tekintettel az arcán, amit Ninda korábban sosem látott rajta, de ettől kezdve számtalanszor.
Ninda tűnődve megvakarta az orra tövét.
– Nem tudom pontosan megmondani. De a kiriknek köszönhető. Ők közvetíteni tudják az érzelmeket, ezt már tegnap óta tudom… de hogy átviszik a gondolatokat is, az csak ma derült ki.
– Miért, hol vannak? – Szinensi körülpillantott a teremben. Csak ketten voltak. Meg kellett várniuk a tanítás végét, hogy kettesben beszélhessenek, és a többiek távozása után egyszerűen itt maradtak.
– Fönt az első szinten. Amíg itt vannak a hajón, meg mi is, addig nem számít a távolság. Figyelj… el kell neked mondanom valamit. De meg kell ígérned, hogy nem beszélsz róla soha senkinek.
– Persze, légy nyugodt.
– De ez komoly, sien. Tényleg tartanod kell a szádat.
– Hé, most mondtam, hogy légy nyugodt. Én Singráhat Auhangé Szinensi Rírang Ongdzserat vagyok, csillaggyermek a sáttir-jaharitoktól és a sáttir-nargimutoktól, Szúnahaum és Aulang Laip lánya, ha én valamit mondok, az úgy van!
– Jó, jó, ne zöldülj be, csak biztos akartam lenni.
– Hogy mit ne csináljak?
– Ja, ez egy mondás, Ílnától tanultam Sielunton.
– Értem. Azt hiszem.
– Nos hát… hol is kezdjem. Talán a kirikkel. Nekik elképesztően összetett érzelmeik vannak, és át tudják őket vinni egymásra meg az emberekre is. Csak nem egyformán. Tegnap a tenyésztőjüket pillanatok alatt rábeszélték, hogy adja oda az egész családot, mert együtt akarnak maradni. Egy érzelmet sugároztak neki, amiről ő azt hitte, hogy ő érzi. Fuahant is ezt érezte, és örömmel segített hazahozni őket. De velem a kirik másképpen beszélnek. Velem társalogni tudnak érzelemnyelven, és érzem, hogy mit közölnek, mert én más vagyok.
– Miben?
– Én receptor vagyok. Érzem a gondolatokat. Le tudom hallgatni az emberek gondolatait. Már kiskorom óta.
– Vivivivi… ugyan már! Te csillagport akarsz belőlem csinálni.
Ezt milyen régen nem mondta már, futott át Ninda agyán. Se a csillagport, se azt, hogy vivivivi.
– A kirik nélkül eltart egy kis ideig, amíg felépítem a hullámot, de most elkezdem, és mindjárt le fogom tudni hallgatni a gondolataidat.
– Jó, és szólj majd, mert olyat fogok gondolni, amit nem tudsz kitalálni, ha a Sínisuál tetejére ülsz, akkor se.
De nem kellett olyat gondolnia. Pillanatokba telt, hogy a hullám felépüljön, és máris megint érzékelték egymást. Tisztán és világosan.
– Most nem jön a rosszullét – mondta Szinensi gondolati nyelven, anélkül hogy a száját kinyitotta volna.
– Nyilván a kirik okozzák valami módon, de őket most nem vontuk bele.
– Te csakugyan le tudod hallgatni a gondolataimat!
– Nem… ez más. Amikor lehallgatok valakit, akkor nem tudok vele beszélni. Ő nem érzékeli, hogy ismerem a gondolatait, és nem tudok neki üzenni. Próbáltam…
Csak egy villanás volt, ahogy megjelent az elméjében az a sok ember, akik bántották, és nem tudta őket lebeszélni róla, de Szinensi gondolatmintázatában nyomban érezte a sajnálatot és együttérzést.
– Értem… akkor… akkor ez csakugyan valami más.
– Igen. Valami új. Te más vagy, mint a többi ember, és más, mint én. Téged Lýŷ nem érzett meg, amikor Szindorián jártunk, pedig egy olyan elmét, mint az enyém, észre kellett volna vennie. Tehát a te elméd más.
– Lýŷ? – ismételte Szinensi szindor kiejtéssel, ahogy Ninda szokta használni; gondolatban ez nyilván nem volt neki probléma. De a kérdésre nem kellett szavakkal válaszolnia, Szinensi már érzékelte a hozzá tartozó egész mintázatot. – Egy ivut?!
– Igen. Az ivutok nem állatok. Sokkal intelligensebbek nálunk. Lýŷ a barátságába fogadott, mert receptor vagyok, érzékelem az emberek elméjét, és erre csupán két ember volt képes előttem. De az egyik már nem él.
– És… a másikkal mi van?
– Róla még nem tudok semmit. De valamikor majd találkozni fogunk.
– És mit akar tőled Lýŷ?
– A barátságomat, és tanulmányozni akar. Számára egy receptor olyan különleges, mintha te az egész Galaxisban nem találnál senkit, aki tud szúniul. Sőt még különlegesebb. Mintha te lennél az egyetlen emberi lény a Galaxisban.
– De hisz az ivutok sokan vannak.
– Igen, de mi mások vagyunk. A receptorok az ivutoktól és a többi embertől is különböznek.
– Értem… de akkor énrám is kíváncsi lesz, mert én tőletek is különbözöm.
– Igen, minden bizonnyal. Üzennem kell neki rólad.
– Hogyan? Felhívod a gazdáját hiperfonon?
– Dehogyis. Más emberek nem tudhatnak erről, meg egy ember nem is tudná átadni az üzenetet. Lýŷ nem érti az élő beszédet, csak a mentális jelzéseket, és nem tud emberi nyelven beszélni. Szükségem van egy erdőre.
Szinensi nem kérdezte meg, hogy az mire kell. Ninda gondolataiban az erdő említésekor megjelent az egész folyamat a hipertéri gondolatközvetítéssel, és azonnal érzékelte. A gondolati nyelv ezerszer több információt adott át, mint a lassú és nehézkes beszéd. Döbbenten nézett Nindára.
– Menjünk föl az elsőre?
– Nem, az túl kicsi. Az Aulang Laip fái nem elegendőek, ki kell mennünk Sídisuanra.
– Még ott vagyunk?
– Ja… hát azt nem tudom. Ez olyan fura dolog, hogy egy járművön utazunk, és fogalmunk sincs, hogy mikor merre járunk.
– Persze, mert számunkra teljesen mindegy. A mi életünk idefönt zajlik.
– Aha, megfigyeltem, hogy a szísiben és a suárban alig vannak szúnik azokon kívül, akiknek ott van dolguk.
– Te szoktál ott járni?
– Hát persze.
– Én nem jártam ott már… nem is tudom, hány éve. Minek? Mit nézzek a dzserangokon… no mindegy, szóval még Sídisuanon vagyunk – pillantott Szinensi a suagjára. – Azt mondja, kilencszázkor indulunk.
– Most hétszázkilencven. Vagyis száztíz matink van. Mennyi idő alatt lehet eljutni egy erdőbe?
– Kimehetünk még Sídisuanra? – kérdezte Szinensi válasz helyett a suagjától.
– Persze – felelte egy női hang –, csak kilencszázkor indulunk, van még idő. Az aungir-sónurban találkozunk.
Ninda odakint a lift felé indult, de Szinensi hívott egy kocsit, azzal mentek. Négy szintet le, négy szektort előre és egyet oldalt. Ninda el volt bűvölve, ő még soha nem közlekedett járművel a hajón.
A nő, Kiszengi az aungiroknál várta őket. Beszálltak és már indultak is.
– Hová megyünk? – kérdezte Kiszengi, amikor már úton voltak egy ideje, hiszen a városig egyértelmű volt.
– Egy erdőbe – felelte Szinensi a suagját tanulmányozva.
– Á, rossz ötlet. Erdőbe hosszabb időre kell menni, leülni a fák tövében, szemlélődni, sétálgatni. Előbb kellett volna elindulni.
– Hát most így alakult – mondta Ninda. – De azért ne forduljunk vissza, ha lehet.
– Eszemben sincs visszafordulni, azért vállaltam az aungirszolgálatot, hogy ha valaki a világra akar menni, elkísérjem. De ha rám hallgattok, a következő világon korábban mentek erdőt járni.
– Számon tartjuk – mosolygott rá Ninda.
←nc-18 Szinensi 1 [-25] Mindannyian összemossuk a határait annak, hogy milyenek vagyunk, milyennek hisszük magunkat, illetve milyenek szeretnénk lenni. Én sem vagyok kivétel. Ha azt hiszed, hogy te igen, azzal beláttad, hogy nem. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 16. sómir) :: Aulang Laip, Sídisuan, 43 611. dzsirat szílgaran, 349nc‑18 nc-19 Szinensi 2 [-13] Ninda szerint a kiriknek köszönhető, hogy az én képességem nem veszett el. De kiri sok van a Galaxisban, receptorról viszont csak négyről tudunk. Ha ő nem lett volna az Aulang Laipon, hiába találkozom akárhány kirivel. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 15. sómir)nc‑19 nc-20 erdő [33] Nem véletlen, hogy ez a kötet hosszabb, mint Nindáé. Szinensi lélekrajza az M, V és D rindeken egyszerűbb, de az Sz és P rind sajátos mintázatú összetettsége miatt külön figyelmet kell szentelnünk a teljes 4. szintnek. (Aini: Szinensi lélekrajza a csoport számára, bevezető, 2. sómir)nc‑20→
ph-17 dírvizsga [-535] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 -485 (2127 › 60:29) 730 076 szó (701 933+24 000+4143) 5 056 362 betű (4 892 821+163 541) 5 593 765 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 159 szórás -50–109 (ph-16, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2199. nap, 330 szó/nap, 2299 betű/nap, 76:35/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.10.:564, 3087 20. 0:30 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |