„Többen is megjegyezték: hát persze hogy mindenütt tud barátságokat kötni, hiszen egy gyerekkel mindenki kedves. No igen. Csak aztán már anyuka volt és feleség, és ugyanúgy mindenütt kötött barátságokat.”
Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok,
1085.
1085.
Ninda egy hinnul árusnál állt meg szimmusszit venni. Sokszor ettek már, otthon és máshol is. Apró, falatnyi édességek voltak, százféle színben és ízben. Sileni éppúgy rajongott az édességért, mint a kedvenc csípős kajáiért. Ninda megszemlélte a kínálatot és fölvette a kis lapátot, ami egyúttal mérőeszközül is szolgált. Egy lapát szimmusszi öt aumas. A férfi odanyújtott neki egy zacskót.
– Ninda – mondta.
Ninda rámosolygott.
– Bizony nem hittem volna, hogy egyszer itt a kis standomon látlak viszont, nem a tévében vagy a színpadon.
– Kicsi világ Saunis – felelte Ninda, lezárta a zacskót és elvette a másikat.
– Kicsi bizony, de ahhoz elég nagy, hogy bárkivel elkerüljük egymást akár egy életen át. Te pedig csak rövid ideig vagy itt, és nem is gondoltam volna, hogy csak úgy eljársz a dzsemrurra.
– Én se készültem más anyagból, mint bárki ebben a nagy tekergő Galaxisban – felelte Ninda, és vett a második fajta szimmussziból is három lapáttal.
Az árus bólogatott. Neki is ki volt írva a neve: Ankur ja-Hilammit.
– Gondoltam, hogy valami ilyesmit fogsz felelni. De azt hiszem, a legtöbben, akikkel találkozol, hozzám hasonlóan meg vannak döbbenve.
– Valóban. Nincsenek hozzászokva, hogy olyanokkal találkozzanak szemtől szembe, akiket a tévéből ismernek.
– Ilyen egyszerű volna? Hozzám sokan járnak vásárolni, és nem nagyon vannak megdöbbenve, pedig felismernek. Operaénekes vagyok ugyanis, merem állítani, hogy elég jó nevű itthon is, meg Hinnuldudon és még néhány államban.
Most Nindán volt a meglepődés sora. A keze nem állt meg, már a harmadik zacskót zárta le.
– Akkor miért árulsz szimmusszit?
– Szórakoztat, szeretem gyártani őket, és árulni is. Mindenféle ember megfordul a dzsemruron, és nálunk hinnuloknál a vásárlás többnyire beszélgetéssel jár, mindenkivel váltok legalább néhány mondatot. Éppen te mondtad egyszer, hogy jó, ha minél többféle emberrel megismerkedünk.
– Igen, így van. – Ninda fölvett egy kis piros drazsét, kicsit szemlélte, aztán bekapta. Valósággal elolvadt a szájában. – Szóval ezeket te szereted gyártani? Hát nem valami géppel készülnek?
– Dehogynem. Szívesen meghívnálak, hogy megnézd… – A férfi fölnevetett. – Látod, nálunk hinnuloknál ez súlyos illetlenség, egy egyedülálló férfi nem hívhat meg az otthonába egy fiatal lányt. De én anyai ágon saunisi vagyok, és nálunk saunisiaknál semmi akadálya. Melyikre hallgassak?
– Én is saunisi vagyok – mosolygott Ninda –, a Sylandrē bejegyzett aiskanisa. És nálunk szúniknál sincs akadálya. Időm is van, de akkor neked abba kell hagynod az árusítást.
– A te kedvedért bármikor. – Ankur megnyomott egy gombot az ȳdisén, mire a kocsiból kiröppent két apró automata, fölkapták az asztalt a cukorkás dobozokkal együtt, és betették a kocsiba. A kocsiajtók becsukódtak, de ők nem szálltak be, a férfi udvarias mozdulattal maga mellé invitálva Nindát elindult, át a téren. A tér szélén, a nin-Jalgusszit étteremnél balra fordultak és bekanyarodtak a Rimmatil utcára, ami olyan keskeny kis sikátor volt, hogy Ankurnak egyszer Ninda elé kellett lépnie, hogy egy szembejövő asszony elférjen. Majd kiértek a Szinsziv utcára, s Ankur rámutatott balról a második kapura. – Itt is vagyunk.
Az utcai kapu kis hatszögletű előtérbe nyílt, a falak halványsárgák, bútorzat gyanánt csak néhány ülőke itt-ott a fal tövében. Ankur belépett az egyik ajtón és karját nyújtotta Ninda felé.
– Íme az én cukorkagyáram.
A terem nem volt nagyobb, mint Ninda jasszani háza. Az egyik hosszanti fal mentén bonyolult, alacsony gépezet húzódott, Nindának mellig értek a legmagasabb részei. A gép most is működött, bár más hangot nem adott, csak egyenletes, tompa koppanásokat, ahogy a terem túlsó végén egy-egy cukorka belepottyant a dobozokba. Ninda odament. Négy nyílásból jöttek a szimmusszik, pár ütésenként egy. Két nyíláson csukva volt a fedél, azok nem működtek. Egy automata libbent oda, ügyesen megkerülve Nindát, üres dobozt csúsztatott az egyik nyíláshoz, a telit pedig gondosan lezárva elhelyezte a terem végében levő polcon.
– Most persze azt kérdezed – szólalt meg a házigazda –, hogy mi ebben nekem a szórakozás, ha egyszer a gép automatikusan állítja elő őket. Nos, nem az, amit a gép csinál. Azt nem tartanám szórakoztatónak, hogy kézzel készítsem el a szimmusszikat… és őszintén szólva egyáltalán nincs hozzá kézügyességem. Engem ez a része szórakoztat.
Egy képernyőre mutatott a terem elejében. Ninda visszament hozzá, és megszemlélte a tarka kezelőfelületen sorakozó még tarkább édességeket.
– A tervezés. Az az érdekes. Ismered a jun-hiruppa szimmusszit?
– Nem tudom a típusok nevét.
– Értem. Elnézésedet kérem. Nos, ez a korong alakú, amire valamilyen képet teszünk.
– Igen, ismerem.
– Ahogy idejöttünk, támadt egy merész ötletem… kérlek, bocsáss meg, de mit szólnál hozzá, ha szimmusszin szerepelne az arcképed?
Ninda elnevette magát.
– Szóval ezt forgattad a fejedben. Engem egyenek meg az emberek?
– Számos híres embert megettek már – vigyorgott a szimmusszigyáros operaénekes.
– Legyen hát. Ha szép lesz.
– Ezt te magad fogod megítélni. Először is csinálunk egy képet. – Ankur elővett egy ȳdist, föltartotta. – Mosolyogj… így, nagyszerű. – Megszemlélték Ninda arcát a nagy képernyőn. – Nekem tetszik. De majd a kész szimmussziról mondj véleményt. Puha, rágható legyen vagy kemény, szopogatható?
– Puha – felelte Ninda. – Azt jobban szeretem.
– Rendben. Most el kell döntenünk az összetevőket. Többféle ötletem is van, de mivel te nem ismered ezeket az anyagokat, erről nem kérdezlek meg, hanem legyártom őket, és majd megmondod, melyik ízlik.
Gyors mozdulatokkal beállított négyféle receptet, majd a szimmusszi külalakján volt a sor.
– Az a szokás, vagy vehetjük szabálynak, hogy az egyforma ízű szimmussziknak egyformának kell lenniük, a különböző ízűek viszont nem lehetnek egyformák. Nekem az a tervem, hogy az élük lesz különböző színű, mert az egyik oldalára a te arcodat szeretném tenni, a másikra pedig ezt. – Megérintett egy gombot, és megjelent egy fehér körben a kékkel körberajzolt, sárga N betű.
Ninda mosolyogva bólintott, és néhány pillanat múlva a gép kidobott nyolc kis korongot. Egy automata odalibbent, fölkapta a dobozt és letette eléjük.
– Csak utánad – mosolygott a gyáros. Ninda kivette a zöld szélű cukorkát, megszemlélte rajta élethű arcképét, és bekapta. Kellemes, finom mentolos íze volt.
– Ez jó. – Fölkuncogott. – Ízlek magamnak.
Ankur is a zölddel kezdte, és egyetértett. Sorban megkóstolták mind a négyet. Finomak voltak.
– Hát akkor, ha hozzájárulsz a gyártásukhoz, akkor kérem szépen az ȳdisedet.
– Ugyan… csak nem akarsz fizetni ezért?
– De, feltétlenül, ugyanis ez a törvény. Nem használhatom az arcképedet kereskedelmi tevékenységre ingyen. Ne félj, nem tesz tönkre a jogdíj, telik rá. Ha nem akarnék fizetni, készíthetnék arckép nélküli szimmusszit, azaz persze nagyrészt olyanokat készítek. Hoznak bevételt szépen. De azt hiszem, a te arcodat különösen nagy számban veszik majd.
←pf-13 színészet [-21] Most pedig megkapta az Alkilandun-díj arany fokozatát. Ha meggondolom, hogy a saunisi nászút idején, gyakorlatilag játékból kezdett színészettel foglalkozni… (Hait Kirísz: Ninda, 740.)pf‑13 pf-14 szimmusszi [-16] Többen is megjegyezték: hát persze hogy mindenütt tud barátságokat kötni, hiszen egy gyerekkel mindenki kedves. No igen. Csak aztán már anyuka volt és feleség, és ugyanúgy mindenütt kötött barátságokat. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 1085.)pf‑14 pf-15 fellépés [-24] Abban a társadalomban, ahol többféle réteg szorul szociális rehabilitációra – az egész társadalom rehabilitációra szorul. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 49. sómir) :: Saunis, Ȳširiomis Sauskaivas, 17 351, 680pf‑15→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
716606 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-19 id [-487] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -424 732 137 szó (703 953+24 041+4143) 5 071 289 betű (4 907 473+163 816) 5 608 821 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.14.:1046, 3086 30. 18:29 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |