„A saunisi utazás előtt otthon töltött három dzsúmiban még nem lett híres a Felhőben, de valamennyire ismert már igen. Csupa aprósággal. Kisebb fellépések úldjátékosként, tagság egy dzsészicsapatban, és hát – mesélt, mesélt, mesélt.”
Szinensi: Ninda élete és tanítása,
140. sómir
140. sómir
Séfannun színház
43 657. higit algillíszan
687
A huszonnégy sisunu akkora zsivajjal készülődött, mintha legalábbis kétszáznegyvenen lennének. Ángsauri közelebb hajolt, hogy értse, amit Jolgri mond neki.
– Eddig is jól csináltál mindent – mondta a rendező. – Azt szeretném, hogy amikor a huafúnúval beszélsz, tegyél egy kicsit nagyobb hangsúlyt arra, hogy lenézed a butaságáért.
– Jó.
– Ami pedig a varázslót illeti…
A folytatást nem lehetett érteni, a ricsaj tetőfokára hágott a terem másik felében.
– Hé, sisunuk! – csattant föl Ángsauri. – Csönd legyen! Az ember a saját szavát se hallja!
A huszonnégy kisgyerek látszólag valamivel halkabbra fogta.
– Alakul, de még nem az igazi! – kurjantotta Ángsauri. – Hívom a varázslót és átváltoztat mindnyájatokat szúmúvá!
– Az meg micsoda? – kérdezte egyszerre egy csomó sisunu.
– Fogalmam sincs. Szindorián él és eddig még csak rosszat hallottam róla. Ha Hait kikosarazta a királyt, megkérdezhetitek tőle, de a helyetekben inkább igyekeznék a színpadra.
A sisunuk kapkodva kirohantak. Jolgri jót nevetett.
– Te tanárnőnek is beválnál, nemcsak színésznőnek. Ennél nagyobb fegyelem csak akkor volt, amikor a barátnőd irányította őket.
– Ninda soha nem irányította őket – nevetett Ángsauri.
– De hisz itt voltam, miért mondod ezt?
– Ninda csak rájuk nézett, és irányították magukat.
– Értem, amit mondasz. Igen, tényleg valami ilyesmi. Nos, neked is nemsokára jelenésed van, beszéljük meg a varázslót.
A huszonnégy sisunu testhezálló fehér kezeslábasban, derekukon világoskék övvel, világoskék sapkában, világoskék kiscsizmában végigszáguldott a folyosókon és beözönlött a súrilliba, ahol a négy fódir már felkészülten várta őket és egykettőre lecsendesítette a lelkesedésüket.
– Így nem lehet kimenni a színpadra – förmedt rájuk Ónamurri, amikor a zsivaj már elcsendesedett. – Az ajtó mögött Ínnáhá-színajausszi járja a tűztáncot, és pillanatokon belül meglátja őt Rokkonin király, és beleszeret. Kik fognak állni mögöttük, amikor feleségül kéri? Talán ti? Ti nem sisunuk vagytok, hanem egy csapat kuncogó kiskölyök.
– Mert tényleg egy csapat kuncogó kiskölyök vagyunk – felelte az egyik, és erre mindenkiből kitört a nevetés.
– Hagyjuk ki őket – javasolta Jaraudzsi. – Ennyi rugalmasság belefér. A közönség soha nem hinné el, hogy ezeket Ninda képezte ki.
Ez hatott. Néhány matival később huszonnégy halálosan komoly, apró jégszellem lépdelt ki libasorban a színpadra és ingatta a fejét baljósan, mialatt Rokkonin, a Jégbirodalom királya feleségül kérte Ínnáhá-színajausszit, a Tűz szellemének lányát, akit Hait alakított.
– Ninda meddig lesz távol? – kérdezte Jaraudzsi a súrilliban, ahol már készülődtek a varázsló segédei.
– Néhány évet, de még ebben a dzsúmiban visszatér – felelte Ónamurri. – Csak nem ide a színházba.
– Ezt mondta?
– Nem, csak egy ekkora gyerek pár évente másvalamiért lelkesedik. Meddig járt a színházba, két évig?
– Van az három is. Eredetileg zenélni jött, Algilit tanítványaival, aztán lett belőle amolyan gyerekfelügyelő meg mindenféle.
– Értem. Ja igen, három éve én Auríhaumon voltam. No, készüljünk a díszlettel.
Ninda ezalatt éppen a Jekallur silgunban ült a nagy fehér hoklumszőnyegen, és Veltarun előadását hallgatta a szokunni fhangífilozófiáról.
– Szokunn speciális helyzetben levő világ. Valójában nem világ, hanem hold, egy hatalmas gázóriásnak nagyon közel keringő kísérője. A gázóriás közel van a napjához. Mindennek következtében az idő több mint kilencven százalékában a szokunniak nem látják a napjukat, a gázóriás takarja, s mivel a megvilágítatlan oldalát látják, teljesen sötét az égboltjuk. Leszámítva a csillagokat persze. A maradék időben viszont a nap óriási mennyiségű sugárzást bocsát rájuk, és a gázóriás felszínének is a fényes oldalát látják. Ezek az ellentétek tükröződnek a szokunniak gondolatmenetében, különösen az az összetevője, hogy a világosság és a meleg, amit persze ők is pozitívnak értékelnek, mint minden ember, sokkal kevesebb időt kap életükben, mint a sötétség és a hideg. Ennélfogva…
– Nem minden ember – jegyezte meg Ninda.
Ha létezett szúni, aki zokon vette, ha félbeszakították, az nem a fhangítudósok közül került ki.
– Bocsáss meg, hogy érted ezt? – kérdezte Veltarun, egy kövérkés, teljesen kopasz, világosbarna bőrű férfi, aki kereken hétszázadik életévét taposta.
– Szaiszon az emberek nem szeretik a fényt és a meleget, mert nappal túl sokat kapnak belőle. Az éjszakát szeretik. Amikor ott jártunk az Aulang Laippal, eleve csak a mi kedvünkért kelt föl több száz ember, mert nappal értünk oda, és a hosszú helyi nappal folyamán el is hagytuk a világukat.
– Erős sugárzásnak kitett világ, gondolom.
– Igen, nagyon erős sugárzásban élnek.
– Igen, természetesen az ilyen világok kivételek. Akad jó néhány. Mindazonáltal az ott felnőtt emberek is jól alkalmazkodnak más világok viszonyaihoz, és némi akklimatizáció után zavartalanul sétálgatnak nappali világosságban.
– Erről jut eszembe – szólalt meg Likelnit, egy alig kétszáz éves nagyfiú –, van egy Hekannak nevű világ, ismeritek? Elképesztő hely. Őshonos élet van rajta, teljesen belélegezhető levegő, de ha kilépnek a szabadba, szemüveget tesznek föl, mert a kinti fény elviselhetetlen. Nem erős, teljesen normális, csak mintha egyszerre minden irányból jönne a fény. A légkörükkel van valami.
– Igen, vannak ilyen világok is – bólintott Veltarun türelmesen –, de ha megengeditek, folytatom. A szokunniak ellentétfogalmainál tartottam. Érdekes a mód, ahogyan a sötétség és a világosság közötti aránykülönbség visszatükröződik látásmódjukban, különösen a költészetben. Több verset ismerünk, ahol a költő kedvesének mosolyát a napsütéshez hasonlítja, és ismerni kell Szokunn viszonyait ahhoz, hogy megértsük: ez nem egyszerűen szépnek, hanem rendkívül ritkának is tünteti föl azt a mosolyt. Mutatok egy példát. Szammonon Akkin versének részlete, az én fordításomban.
A fali képernyőkön megjelent a szöveg, amit olvasott.
Oly szigorú mindig az arcod,
s oly ritkán süt ki a nap.
Mintha örökké vívnád a harcod,
s várnom kell, hogy téged lássalak.
Likelnit fölkelt, odalépett Nindához és leguggolt mellé.
– Erről jut eszembe – mondta nem túl hangosan, hiszen Veltarun tovább beszélt –, hány éves is vagy te?
– Százhatvanöt.
– Van srácod?
– Nincsen.
– Én szívesen lennék a srácod. Most nem járok senkivel.
Ninda megcsóválta a fejét.
– Csajod sincs?
– Az sincs.
– A húgomnak sincs, és örülne egynek.
Ninda megint megcsóválta a fejét.
– Nem tetszem?
Ninda jól megnézte. Átlagos kétszázéves fiú, barna szemek, sötétbarna haj, világosbarna bőr, kerek arc, az orra alatt kezdődő bajusz.
– Nincs veled semmi bajom, csak nem kell nekem senki.
– Fura lány vagy.
Ninda szelíd nyugalommal bólintott.
Szinensi közelebb hajolt a fiúhoz, hogy ne zavarják az előadót a hangos beszéddel.
– Évente több felkérést is kap, de mindet visszautasítja.
– Értem. Mondjuk te is helyes vagy, de fogadok, hogy van már fiúd.
Szinensi bólintott.
– Most hol van?
Már elég messze járhattak az Abroncsvilágtól, de Szinensi nem azt mondta, hogy otthon. Elővette a suagját, párat érintett rajta, és közölte:
– Jasszíhin-Álguszúriban. Szép hely. Gondolom, családi programot szerveztek.
←oa-7 Antras [-15] Szúnahaum: Abroncsvilág. Saunis: Zöld Golyó. Furcsa lehet olyan világon élni, amelyiknek nincsen beceneve. Szindoriának sincs, de ott élni nem ezért furcsa. (Ninda: Beszélgetések, 442.)oa‑7 oa-8 sisunuk [-24] A saunisi utazás előtt otthon töltött három dzsúmiban még nem lett híres a Felhőben, de valamennyire ismert már igen. Csupa aprósággal. Kisebb fellépések úldjátékosként, tagság egy dzsészicsapatban, és hát – mesélt, mesélt, mesélt. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 140. sómir) :: Szúnahaum, Séfannun színház, 43 657. higit algillíszan, 687oa‑8 oa-9 Rano [-6] Mindenki szerez lelki sérüléseket gyerekkora során. Persze igyekszünk a gyerekeinket megvédeni ettől. De ha úgy nőnek föl, hogy semmilyen sérülés nem éri őket – akkor mitől nőnek föl? (Hait Kirísz: Ninda, 91.) :: Angaur Dzsúrarengi, 43 657. senut fargiszíman, 350oa‑9→
ph-21 id [-484] ()ph‑21 ·· -409 734 107 szó (705 883+24 081+4143) 5 085 778 betű (4 921 687+164 091) 5 623 506 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2227. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:07/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:649, 3086 17. 13:27 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |