„A politika sosem szól az emberekről. Vagyis de: arról a néhány emberről, akik politikai funkciókat töltenek be. Csakhogy rajtuk kívül még milliók élnek abban az országban, akiknek a politikusok csak hazudják, hogy róluk és hozzájuk szólnak. Ezért nekem ne beszéljetek politikáról, hozzám ne szóljatok politikusi nyelven, mert nem kaptok választ.”
Ninda: Nemlétező politikai beszédeim,
148.
148.
Jasszani
43 664. muhat fattilgópan
811
Az ikrek is el voltak bűvölve, de Hait még inkább, sosem találkozott száfunnupműtéten átesett emberrel.
– Azt se tudom, van-e rá szindor szó.
– Nincsen – felelte Ámmaít –, csak úgy hívjuk, śaẁl meÿdìt ḱoṙõp. Szindoriának nincs ilyen technikája, ami több mint bizarr egy négyszázmilliós országban, de ha jól tudom, Sídinek sincs, és akadnak még. Mi nem is gondoltunk rá, mármint a kormányunk, hogy száfunnupot vigyünk nekik, a szindor egészségügybe ezer száfunnupgép árát beleölheted, és még meg sem piszkáltad azt a nyomort, ami ott van. De igazából nincs is rá szükségük, megvannak a csillagközi egyezmények, a Testvériség, Kerk, Simmuta, tudom is én, hány állam vállal ilyen műtéteket, a szindor biztosító kifizeti, és kész. Jaungaimasz komoly kiadástól menekült meg azzal, hogy Sileni szúni állampolgár lett. Emlékszem, hányszor jöttek kérések, hogy egy-egy külföldi gyógykezelés árát faragjuk le, mi meg mindig visszadobtuk. Nem lehet. Ki kell fizetni.
A huhalli alatt ültek a két ház között; Ninda huhallupnak nevezte el ezt a helyet. A gyerekek és az állatok a réten rohangáltak, Szinensi és Ninda is, Aini éppen leült a fűbe kicsit kifújni magát.
– Ez nem lesz mindig így, Ámmaít – szólalt meg kis szünet után csendesen.
– Micsoda, drágám?
– Nézz magunkra – úgy élünk, mint valami romantikus mesében. Hibátlan idill. Itt ülünk ennek a békés világnak egy békés zugában, az örök napsütésben, ahol még csak rossz idő sincsen. Gyerekek és háziállatok nyüzsögnek körülöttünk. Megvan mindenünk. Mindenki egészséges, kivéve Silenit, de ő is boldog, és helyre fogják állítani a testi épségét. Ez túl tökéletes ahhoz, hogy tartósan így maradjon.
Ámmaít mosolygott.
– Ha most idehívod Nindát és ezt neki is elmondod, azt fogja felelni, hogy a Testvériség felismerte, hogy a legfontosabb az emberek békés, nyugodt, zavartalan élete, és szúnikként mindig így fogunk élni. A nap is örökké ugyanígy fog sütni, hacsak át nem megyünk Auríhaumra. És alighanem hozzáteszi, hogy máshol is így élhetnének, ha az emberek életminősége lenne a legfontosabb, nem a vezető óhajai.
– Hát Szindoria történetesen túl szegény ország ehhez.
– Aha, csak az itt a mũsilḱy, hogy ha ezt tették volna meg vezető elvnek az államalapításkor, akkor mostanra összehasonlíthatatlanul gazdagabb ország lenne. Gondolj a Śyỹslen-beruházásokra, a Vôravës-hegyre, és persze legfőképp az óceánra. Ezek olyan pénzek, amiket azért dobtunk ki, mert az éppen aktuális vezetőinknek úgy tetszett. De ennek a sokszorosát veszítettük olyan pénzeken, amik viszont nem folytak be, mert a vezetőink nem használták ki az alkalmakat csillagközi üzletkötésekre, sőt ellenünk fordították a csillagközi közvéleményt, tehát az üzleti köröket is.
Pár pillanatig a gyerekeket figyelték; húsz lépéssel arrébb Sileni éppen odanyújtotta a jobb kezét Nindának, aki ráhúzta a szasszegautkesztyűt, és a kislány mozgatni kezdte az ujjait. Ezt reggeltől estig folyton csinálta, borzasztóan élvezte. Vagy egy mati hosszan mozgatta az ujjait most is, aztán Ninda levette és eltette a kesztyűket. S megakadt a tekintete Sileni bal mutatóujján, amely kissé behajlott. Aztán még jobban, és vissza.
Sileni természetesen érzékelte Ninda gondolatát, és a fejcsóválásnak megfelelő mentális jellel válaszolt.
– Nem, én nem érzem, hogy mozog.
Ninda habozás nélkül felhívta Szihelgit, aki azonnal felvette, és bólogatott a beszámolóra.
– Persze hogy megmozdult – felelte. – Az a dolga. Egyre többet fog mozogni, és nemsokára majd irányítani is tudja. Az nem érdekes, hogy nem érzi az ujjait. Csak tegnap kapta meg őket. Majd az is megjön. Nincs miért aggódnotok, a műtét hibátlanul ment, a gyógyulás is rendben le fog zajlani.
Ezzel az orvos letette, az elfoglalt emberek szokása szerint rögtön, ahogy a lényegi kérdést megválaszolta, és persze szúni módra ő sem köszönt.
Este, amikor Sileni belépett a fürdőmedencébe, hirtelen fölkapta a bal kezét. A lányok is érzékelték a meglepetés mentális képét.
– Érezted a vizet – állapította meg Lí, aki egy asztalkán ült, hogy belásson a medencébe és a látását kölcsönözze a kicsinek. Az bólintott és a vízbe dugta az ujjait megint.
– Érzem. Meleg és nedves. És mozog, hullámzik.
– Megvan az érzékelés az ujjaidon – örültek a lányok.
Az ikrek és a szüleik is ott voltak – ez a nagy ház fürdőszobája volt –, miattuk Sileni élőszóval is elmondta. Az ikrek félig levetkőzve diadaltáncot jártak a medence körül, többször majdnem beleestek a vízbe, aztán valahogy kihámozták őket a ruháikból és bementek.
Az éjszaka folyamán azonban megszűnt az érzékelés Sileni ujjaiból, reggel arról számolt be, hogy nem érzi őket. Most Aini hívta Szihelgit, akinek a suagja átkapcsolt a kolléganőjéhez, Fomlídíhez, akivel már találkoztak.
– Ez gyakran megesik – felelte, és közben elnyúlt oldalra, magához húzott valamit. – Az érzékelés kihagy, aztán visszajön. A mozgásképességgel is előfordulhat. De természetesen megvizsgáljuk. Kérlek, nézd meg Sileni kezét – mondta egy másik készüléknek –, száfunnup-szigasszan-higlardzsígan.
– Máris – felelte egy női hang, és két mati sem telt bele, hogy jelezzen a bejárati ajtó. Esszidzsinna-egyenruhás fiatal nő volt az érkező, Ruakiszi. Megmutatták neki, melyikük Sileni – ezt a számítógép nem tudta, bármily gyorsan útba tudta igazítani az Abroncsvilág hatalmas területein. Elővett két hiperlapot, a kislány keze mellé tette kétoldalt, és Fomlídível egyszerre állapították meg, hogy minden rendben van.
– Ez azért van – fejtette ki Fomlídí –, mert az idegrendszer már valamennyire megtanult az ujjak nélkül élni, és most időbe telik alkalmazkodnia ahhoz az állapothoz, hogy megint vannak ujjak. Néha összezavarodik. A láb esetében is hasonló lesz a helyzet. Felnőtt embert csak biztonsági intézkedésekkel engedünk lábra állni egy ilyen műtét után, mert nagyon összetörheti magát, de Sileni annyira aprócska, hogy nem esik baja. A szemével sokkal bonyolultabb lesz. Attól kezdve, hogy a műtét után először kinyitja a szemét, az agyát elkezdi bombázni az információ, az ember a világról kapott információinak nyolcvan százalékát a szemén át kapja. Az agy nem fogja tudni figyelmen kívül hagyni a szemek érzékelését, ahogy most az ujjakkal tette, ehelyett belemenekül abba az állapotba, amikor nyugodtan tudja rendezgetni a töméntelen adatot: az alvásba. Sileni nagyon sokat fog aludni a szemműtét után. Nem tudom, mennyit, de valószínű, hogy a nap nagy részét, kisebb-nagyobb részletekben. Talán egy évig, talán tovább. Nem tudom. Egyetlen esetet sem ismerünk, amikor ilyen korú gyereknek kellett mindkét szemén helyreállítani a látást.
– És más kórházakban? – érdeklődött Hait naivan. A doktornő megrázta a fejét.
– Ezeket nem a kórházak tartják nyilván, hanem Hangilaoran, csillagközi együttműködésben. Gondolj bele, milyen ritka eset, hogy egy ekkora gyerek mindkét szemére megvakuljon. Mert ha vakon születik, ami azért megesik néha, akkor két-három éves korára visszaadjuk a látását.
←oh-22 ujjak 2 [-12] Hosszan sorolhatnám, mit látok a lányom szemében. Szeretetet, gondoskodást, odaadást, ragaszkodást, értelmet, messzire sugárzó intelligenciát. Te mit látsz a gyereked szemében? (Sileni: Naplóm Nindával, 43 860. lilgamíszan)oh‑22 ujjak 2 oh-23 ujjak 3 [-17] A politika sosem szól az emberekről. Vagyis de: arról a néhány emberről, akik politikai funkciókat töltenek be. Csakhogy rajtuk kívül még milliók élnek abban az országban, akiknek a politikusok csak hazudják, hogy róluk és hozzájuk szólnak. Ezért nekem ne beszéljetek politikáról, hozzám ne szóljatok politikusi nyelven, mert nem kaptok választ. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 148.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 664. muhat fattilgópan, 811oh‑23 ujjak 3 oh-24 parkban [-13] Abban van gyűlölet, akiben nincs rend önmagában. Akinek harmónia van a lelkében, az nem gyűlöl senkit. Nincs szüksége arra az érzésre, hogy vannak, akiknél ő különb. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 288. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ìmsenỳ-ÂÃyl, 59. ḱuòỹd 36., a fekete órájaoh‑24 parkban→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |