„Elég hamar elkezdődött, hogy folyton felkértek valamire. Nem tudom, miért váltom ki ezt az emberekből.”
Ninda: Életem egy falevélen,
266. sómir
266. sómir
44 613. higit úsarrigan
770
– Lérejn Víhauten vagyok, a Szindoriai Államszövetség diplomáciai testületének elnöke, Ámmaít Ídara közvetlen fölöttese. Szeretnék engedélyt kérni, hogy hiperfonon beszélhessek Hangikun Szesszinan Nindarangi Szilun Rienszával. Köszönöm.
Ninda a 2-nika janníhaumban nézte meg az üzenetet, amit most egy másik singan-núdzsahud hozott, egy Sornekin nevű fiatalember. Akárcsak Ámmaíté, ez az üzenet is előbb szúniul, aztán szindorul hangzott el.
Ninda tűnődve tanulmányozta a szigorú arcú embert, akinek a feje tetején alig maradt a sötétszőke hajból.
– Mit akar tőlem ez a vïyṙd… – kérdezte csak úgy magától, pontosan ugyanazokkal a szavakkal, mint korábban Ámmaítról. Sornekin erre nyilván nem tudhatott válaszolni. – Miért hiperfonon?
– Hát ha akarod, utánanézek, milyen távolságra vagyunk Szindoriától – nevetett Sornekin. – Kiszálltam ott, úgyhogy emlékszem, mikor voltunk ott. Azt nem tudom, most merre járunk, de elég messze lehetünk már.
– Mindegy. – Ninda kiegyenesedett ültében. – Ha beszélni akar velem, jöjjön ide.
– Ez a válaszod?
– Ez.
– Rendben, továbbítom. – Sornekin köszönés nélkül kikapcsolt, ahogy a szúnik szoktak.
– Üzenet Lérejn Víhautennek. Találkozhat Nindával az Aulang Laip fedélzetén és beszélhet vele. Hiperfonbeszélgetésre nem kap engedélyt. A hajó jelenleg a Harhanut világait járja. Jahavont singan-núdzsahud, Dzsahandim.
A diplomatafőnöknek pirosra gyúlt a füle dühében, amikor elolvasta. Írásos üzenet szóbeli helyett, olyan hangnemben, mintha… mintha ő lenne a csavargó! Azért ő egy elég nagy ország külügyminisztériumának harmadik legmagasabb rangú tisztviselője! És egyszerűen megtiltják neki, hogy fölhívjon egy gyereket, aki pár hónapja még nem győzött volna mũỳpṙâènt mutatni, ha ő ránéz! Ki ez a Jahavont, aki rendelkezik vele, mint egy vétsỹŷvel?
Csakhogy panaszra menni nincs hová. Teljhatalma van az illetőnek, hiába sejthető, hogy nem is ismeri a gyereket, hiszen egy másik hajóról küldte az üzenetet, az is lehet, hogy meg se kérdezte Nindát. Ha egyszer ez az ember az illetékes döntéshozó, őt senki más a Testvériségben még csak meg sem fogja hallgatni.
Hát ezzel, ahogy Åmmaĩt mondaná, ûlmìĩst dobott. Nyilvánvalóan nem utazhat át a fél spirálkaron, hogy beszéljen azzal a gyerekkel, a leggyorsabb kishajóval is tizenöt-húsz nap lenne oda, ugyanannyi vissza, de persze amíg ő utazik, az Aulang Laip azalatt is mozog, és hát nyilván távolodó irányba. Közel egy hónapra kiesne a munkából.
Nyilván nem kérheti meg Åmmaĩtot, hogy hozzon össze egy beszélgetést, a tilalom egyértelmű, nem beszélhet Nindával másképpen, csak személyesen. Csak azt remélheti, hogy a hajó belátható időn belül visszafordul és valahol legfeljebb néhány napi útra elérheti. De erről semmiféle felvilágosítást nem kérhet, a Testvériség a hajók pillanatnyi helyzetéről is csak kivételes esetben ad információt, hát még a tervezett útvonalukról. Valószínűleg senki sincsen az ő belső körükön kívül, aki tudná, hogy egyáltalán mennyi időre előre tervezik meg az útvonalaikat.
Akkor hát ez ugrott. Majd kitalál valami mást.
Ninda az üzenet érkezésekor sokadmagával ült egy asztal körül, beszélgettek, előttük persze tányérok, poharak, palackok. Szalliti mesélt éppen a lányáról, aki egy távoli dzserang világon él az unokákkal, és most küldött egy hosszú felvételt, amin az unokák és a világról való képek is vannak, meg is nézték, szép világ volt.
A film vége felé lépett oda hozzá egy férfi, megnézte velük a film végét, aztán őhozzá fordult. Egy világoskék szalagot nyújtott át Nindának, ünnepélyes arccal, két tenyerére fektetve. Neki is ilyen szalag volt a köntösén, ferdén haladt a jobb vállától a bal csípőjéig.
– Ninda, kérlek, vállalnád, hogy Senszili és Rangikut sinnarszésije legyél? Tudom, hogy nem sokat tudsz erről, de ez itt a janníhaum, ki fogunk tanítani a feladatodra.
Ilkorgi nem jól tudta. Nindának a leghalványabb sejtelme sem volt, hogy mi az a sinnarszési. Senszilit és Rangikutot ismerte, Rangikut a törzsébe tartozott, tanárképzőbe járt, nemrég jött a hajóra, Senszili pedig a sínije volt, vagyis együtt éltek szerelmi kapcsolatban, de nem voltak házasok. Ilkorgit egyáltalán nem ismerte, a haundája ott volt a nyakában, de ő a törzsét sem tudta azonosítani.
Az egyetlen, amit értett, az volt, hogy „ez itt a janníhaum”. Ez a hagyományos kifejezés arra, hogy egy közösség tagjai mindnyájan, és számíthatnak egymásra. Nemcsak a janníhaumban szokott elhangzani, mert a janníhaum nem pusztán a helyiséget jelenti, a közösséget is.
Abban tehát biztos volt, hogy bármi legyen a feladat, el tudja végezni, csak azt nem tudta, mit mondjon. Hát annyit felelt:
– Vállalom.
Ilkorgi mosolya szélesebbre váltott, Ninda jobb vállára fektette a szalagot, a két végét egy szempillantás alatt masnira kötötte a bal csípőjén, megsimogatta Ninda haját és elment.
Mire akár Ninda, akár az asztalnál ülők egy szót szólhattak volna, odatoppant Ángsauri és összecsapta a tenyerét.
– Nahát, sien, sinnarszési lettél? Simnunná! Ki a sinnészin?
Erre Ninda nem tudott felelni, ezt a szót sem ismerte.
– Senszili és Rangikut – válaszolt az asztalnál ülők egyike, egy Ninkorszi nevű asszony.
– Auharí-hí! – rikkantotta Ángsauri boldogan. – Hát megtartják? Sódan leszek!
– Igen, sien – mondta Fongrahí, egy idős bácsi –, de Ninda arcán ott van az a kifejezés, hogy „magyarázzon már meg valaki valamit”, ezért jó lenne, ha ezzel foglalkoznánk.
Ninda csodálkozva nézett rá. Alig ismerték egymást, most egy-két limlivel ezelőtt találkoztak először, ennél az asztalnál, és közvetlenül egymással talán nem is beszéltek. Fongrahí mégis leolvasta róla, mit gondol.
Ő egy ideje felhagyott a szúnik lehallgatásával. Majd ha fontos lesz, megteszi, de sokkal érdekesebb kivárni, amíg elmagyarázzák a dolgokat. Szinensivel persze egész nap gondolatbeszéddel érintkeztek továbbra is.
Ángsauri lehuppant mellé, a szúnik közvetlenségével kiemelt egyet a Ninda előtt fekvő süteményes tálból, bekapta, és természetesen tele szájjal kezdett magyarázni.
– Sensziliék összeházasodnak, és már megígérték nekem, hogy ha lesz gyerek, akkor én lehetek a hilgihut-sódanja.
– Ennek örülünk – mondta Níhargin –, bár a gyerek nem a házasságtól lesz, de ez most mindegy, mert Nindát nem ez érdekli, hanem az ő feladata.
– A sinnarszési nagyon fontos ember – közölte Ángsauri lelkesen. – Te mész elöl a sinnisztu alatt és kíséred a Fényt…
Megint bekapott egy sütit, ami alkalmat adott Nindának egy kérdésre.
– A Csillagokat?
– A Sínisuált – szólalt meg Óninrémi. – A Csillagok egy helyben állva várnak titeket. Hat ember viszi a sinnisztut, alatta mész te, mögötted a sinnészin, vagyis Senszili és Rangikut, aztán a dzsarantin-sinní, azaz Ilkorgi, aki téged felkért. És senki más. A kijelölt helyen a sinninúrangi vár rátok, aki az esküvői szertartást vezeti, de csak azt, minden más a te dolgod. Ott lesznek a Csillagok, a család, a törzs, a janníhaum népe, mindenki.
Igen, gondolta Ninda, Ángsauri nagyon aranyos, de rendesen elmagyarázni valamit, ahhoz azért a felnőttek kellenek.
– Te vagy az egész ceremónia vezetője – közölte Írahengi –, legalábbis jelképesen, mert a Testvériségben egy esküvő túl nagy dolog ahhoz, hogy egy ember vezényelje. Egyszerűen mindenki a saját feladatkörét vezeti. Mégis te vagy a sinnészin után a legfontosabb.
– De miért én? – kérdezte Ninda bátortalanul. – Száztizenegy napja jöttem közétek… egy kis muneszk lieha voltam… azelőtt meg…
– Nincs semmiféle „azelőtt” – mondta Ángsauri gyengéden. – A sinnarszési hagyományosan gyerek, de nem családtag. Más nem kell hozzá. Tagja vagy a Csillagok Törzsszövetségének, és semmi sem volt „azelőtt”. Szúni vagy.
←ne-15 Vỳḩaůteń [-19] Ílna Dulejoszti különleges szerepet töltött be Ninda gyerekkorában. Ő volt az első dzserang, aki úgy beszélt vele, mint egyenrangúval. Ámmaít persze összehasonlíthatatlanul fontosabb volt már a kezdeti időszakban is, de ebben Ílna volt az első. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, 3. I.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. śùndë 39., a sárga órájane‑15 Vỳḩaůteń ne-16 felkérés [68] Elég hamar elkezdődött, hogy folyton felkértek valamire. Nem tudom, miért váltom ki ezt az emberekből. (Ninda: Életem egy falevélen, 266. sómir) :: Aulang Laip, 44 613. higit úsarrigan, 770ne‑16 felkérés ne-17 sinnarszési [-25] Bárki bármikor megnézheti a friss politikai, gazdasági vagy kulturális híreket a Galaxis bármelyik zugából. De nem nézzük. A mi híradónkban az a hír, hogy kik házasodtak össze, hunytak el, kiknek született gyermeke. Szúnik vagyunk. (Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi, 602. sómir, 155. singir)ne‑17 sinnarszési→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |