„Néhol még mondásként is él: arrogáns, mint a Testvériség. Valóban a legkisebb sértésre is szörnyű reakciót adnak. De meg kell mondanom, azt sosem hallottam, hogy anélkül is arrogánsak lettek volna, hogy megsértették őket.”
Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom,
87.
87.
Maga elé mutatott a feltépett kövezetre.
– Ide várom a belügyminisztert – közölte halkan, de kihangosító vitte szét a hangját a téren, ámbár köznapi, fakózöld köntösben volt.
Egy robot odalibbent mellé, manipulátorában egy képernyőt tartva, amin megjelent egy szám, és azonnal el is kezdett csökkenni. 100… 99… 98…
A rendőrök és a járókelők döbbenten meredtek a számokra. Mindenkinek világos volt, hogy mi történik, ha a belügyminiszter nem jelenik meg száz ütésen belül. Száz ütésen belül?!
Őrült hiperfonálás kezdődött. A kapitányságra, a minisztériumba, mindenhová. Amíg a minisztert megtalálják… amíg elhadarják neki az üzenetet… amíg elrohan valami járműhöz…
Nyolcvan. Szúni időszámítás szerint egyetlen mati. És semmi hír a miniszterről. Az óra kérlelhetetlenül számolta az ütéseket, a szakállas fiatalember kifürkészhetetlen arccal állt mellette.
Hatvan. Ötven. Negyven. A szakállas mozdulatlanul várakozott.
Harminchétnél megjelent a tér fölött egy légikocsi, villámgyorsan leszállt a szakállas mellé, és kiugrott belőle egy középkorú, de már őszülő úr. Feldúlt volt az arca.
– Kérem… én a mi… mini…
– Nem te vagy a miniszter – közölte a szakállas fagyosan. – A minisztert várom, vagy senkit.
– Igen… értem… – zihálta az úr, aztán fújtatott egy nagyot. – Bocsásson meg, rohantam. A miniszter úr pillanatnyilag nem elérhető. Dolgozunk rajta, hogy elérjük…
A szakállas az órára pillantott, ami ekkor fordult húszról tizenkilencre, és megint az őszülő úrra szögezte a tekintetét. Némán állt, amíg az óra el nem érte a nullát. Akkor sarkon fordult és visszatért a hajóba. A robotok követték, az emberek értetlenül bámultak utánuk. Aztán egyszer csak becsukódott a suár belső kapuja, és a Hingahup Szísszandzsi előzetes jelzés nélkül a levegőbe emelkedett. Az emberek dermedten bámultak utána.
Nem ment nyomban messzire. Megállt a levegőben, néhány aungirral leküldte azokat a vásárlókat, akik nem kívántak elutazni – máshol nem szállhatott le, hiszen kiépített suárkikötő kellett volna hozzá –, közben lezárva tifongjait, és két limlivel később, immár szóra sem méltatva a lonoriakat, távozott az űrbe.
A botrány ezzel már kitört, de még nem lett belőle „Ninda-botrány”. A Testvériség bejelentette, hogy a lonori rendőrség magatartása az összes csillagközi normával ellenkezik, ezért szó sem lehet kártérítésről, amiért szétverték a berendezéseiket. Ők viszont nem kártérítést várnak, hanem a legmagasabb szintű diplomáciai bocsánatkérést és garanciát, hogy ilyen többet nem fordul elő. Lonor felháborodott válasza szerint egy, a rendőrségnek az a dolga, hogy bűnözőket üldözzön, kettő, erősen vitatható, hogy túllépték-e a csillagközi normákat, hiszen egyetlen rendőr vagy rendőrségi eszköz sem lépett a Testvériség felségterületére, három, hivatalosan bocsánatot kérnek a Hingahup Szísszandzsi burkolatát ért lövésért, ámbár a helyszínen egy esszidzsinna személyesen jelentette ki, hogy baleset volt és felejtsék el, négy, az mindenképpen ellenkezik a csillagközi normákkal, hogy egy másik ország miniszterét parancsszóval odarendeljék valahová, öt, ez ráadásul technikailag is megvalósíthatatlan ilyen rövid idő alatt, hat, a gyanúsítottat, Arlev nisz Kaviltan rekki születésű férfit mindezektől függetlenül vissza óhajtják kapni, mellékelik a dokumentációt személyéről és az értékes ékszerekről, amelyek eltulajdonításával gyanúsítják, szintén mellékelik a rablás bizonyítékait.
Szúnahaum válasza még váratott magára, amikor a lonori kormánylap cikket hozott az ügyről, és megcsinálta belőle a „Ninda-botrányt”, a következő két mondattal: „Érdeklődéssel várjuk a Testvériség válaszát, annál is inkább, mert az űrbeli állam reakciói gyakran megjósolhatatlanok. Olvasóink emlékezetébe kell idéznünk, hogy abban a pillanatban, amikor Nindáról kaptak ilyen megkeresést, szülőhazájának hatóságai szemében ő is bűncselekmények gyanúsítottja volt.”
Ninda rajongótábora teljesen kikelt magából. Csillagszerte tévéadások sokaságában hangzott fel a döbbent kérdés: hogy lehet úgy beszélni Nindáról, hogy „ő is bűncselekmények gyanúsítottja volt”?! Vitatták azt az állítást, hogy a Testvériség megjósolhatatlan reakciókat tanúsítana. Mértékadó források egész sora jelentette ki, hogy a rendőrség akciójára adott válaszuk teljesen adekvát volt, bármely kereskedőcég kikérné magának, hogy a hajója kijáratait elzárják és az utasait, vásárlóit vegzálják. Annyi a különbség, hogy más országnak bizonyára a kormánya reagálna diplomáciai úton, a szúnik pedig arról ismeretesek, hogy azonnal, ott helyben oldják meg az ilyen konfliktusokat. De éppen azért, mert ők híresek erről, a lonoriaknak is tudniuk kellett volna, hogy ostoba ötlet őket felbosszantani, ráadásul ilyen primitív módon.
A vita egyre nagyobb gyűrűket vetett, térben is, egészen messzire terjedve a spirálkaron, és indulatokban is. Mindeközben néhány nappal később, amikor a Hingahup Szísszandzsi leszállt következő állomásán, a Vark Köztársaság központi világán, a gyanúsítottat átadta a varki hatóságoknak, a dokumentációval és a nála megtalált ékszerekkel együtt.
Ninda pedig társaságával együtt Aulgíribe repült és körbetáncolta a janníhaum tüzét, mint minden szúni szahut napján. Természetesen egyáltalán nem értesült a lonori Ninda-botrányról, és nem is érdekelte. Argéfi, aki a Szolgálatnál az első értesítést elolvasta, csak egy rövid megjegyzést fűzött hozzá: „Ahogy Ninda mondaná: ostobaság. Nem fogja érdekelni. A gép archiválja, egyéb dolgunk nincs.”
Aulgíri falu a Hommen egyik völgyében épült, ami egészen úgy nézett ki, mint egy folyóvölgy, csak persze nem volt az. Csupán egy hosszúkás, ívelt bemélyedés a talajban, ami sehonnan sehová sem vezette volna a vizet, ha lett volna. A száznyolcvan lakos közül az egyik Rokandi húga, Ilveli volt, a feleségével és három gyermekükkel. A fiú a játszószőnyegen ülve alaposan megnézte magának Silenit.
– Tudom, ki vagy. Ninda lánya, Sileni.
Sileni rápillantott és egy tökéletesen nindás választ adott.
– Igen, én is tudok róla.
– Én Kinartu vagyok. Van fiúd?
Sileni megrázta a fejét.
– Ajánlkozott már egy-kettő, de nem tetszettek eléggé.
– Hátha én megtetszenék?
A kislány vállat vont.
– Nem tudom. Majd kiderül.
Sileni csak nyolcvannégy éves volt, a szúni lányok és fiúk kétszer ennyi idősen kezdtek komolyan fiúzni, csajozni. De persze gyerek módra, inkább játékból már kicsi korban is, ugyanúgy, mint a dzserangok, csak a szúnik nyíltabban beszéltek róla, a szúni nevelés nem szerette a mellébeszélést, köntörfalazást, az értelmetlen szemérmeskedést.
Ki is derült, hiszen Sileni szúni gyerek volt, tehát megmondta őszintén, hogy aurdzsáfun. Ez a tömör, szóképekben gazdag szúni nyelvben azt jelentette: Kinartu neki csak egy srác a sok közül, nem lát benne semmi különöset, randizhatna vele éppen, de miért pont ővele? A közlésen persze mindenki mosolygott, Kinartu és ő maga is, hiszen ez a jóval idősebbek szókincséhez tartozott, a száznyolcvanon felüliekéhez, s ezt ő is jól tudta.
←ph-17 dírvizsga [-4] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 dírvizsga ph-18 botrány [-63] Néhol még mondásként is él: arrogáns, mint a Testvériség. Valóban a legkisebb sértésre is szörnyű reakciót adnak. De meg kell mondanom, azt sosem hallottam, hogy anélkül is arrogánsak lettek volna, hogy megsértették őket. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 87.)ph‑18 botrány ph-19 Vỳḩaůteńnél [-75] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 Vỳḩaůteńnél→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |